Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

12. Esély

Fáradtan pislogtam Sebastian kék szemébe, amik engem kémleltek.

-Mióta figyelsz? - kérdeztem, s fejemet vissza furtam melkhasába.

-Egy ideje. - nevetett, majd végig simitott meztelen derekamon.

-Miért nem keltettél? - mosolyogtam rá, majd óvatosan fel toltam magam, így végig vezette rajtam a szemét.

Tenyerébe temette az arcát, és felnevetett.

-Mi az? - húztam össze a szemem, és kikaptam egy piros melltartót a fiókból.

-Semmi. - furta a fejét a párnába morogva.

Nevetbe bújtam bele egy piros trikóba, és egy rövid fekete bőr nadrágba.

-Mit mondtam a felsőkről? - rántott hirtelen az ölébe, majd egy nyálas csókot nyomott a számra.

-Mi bajod ezzel? - komoly tekintetemet rá emeltem, viszont a pimasz kis mosoly ott bujkált a szám sarkába.

-Az hogy mindenki a dekoltázsodat fogja nézni. - billentette oldalra a fejét.

-Akkor felveszem ezt az inget. - végem ki egy virágos ujjatlan inget, és kibujva a trikobol fel vettem.

-Ez jó. - bólintott.

Sebastian álmosan kecmergett ki a takaró alól, adtam neki egy alsót és zoknit, a többi vásárlót és viszont a tegnapi ruhája volt. Gyorsan bekaptunk pár falatot, engedtem Hodge - nak új ivó vizet, aztán be pattantunk a kocsiba. Sebastian el dobott a melóba, míg ő haza szaladt át öltözni, én addig July oldalán indultam össze pakolni a sminkeket, kitakarítani az ecseteket, és a szivacsokat.

-El terelődött rólad a téma. Azt mondják biztos nem te voltál, mert nem vagy elég be vállalós ehhez. - mondta July, és még egy gumi cukrot tömött a szájába.

-Ooooo ma Nickel kávézók. - sohajtottam fájdalmasan.

-Kellett neked. - nevetett ki.

-Csak Sebastiant akartam idegesíteni. - puffogtam, majd a vízbe öntöttem a nagy tál szivacsot.

-Szerintem sikerült. Meg beszéltetek a dolgokat? - pillantott rám sokat sejtően.

-Mondjuk. Alejandraval is beszéltem, meg vele is. - rántok vállat, majd mosni kezdtem a szivacsokat.

-Gyere, hozzunk tisztító szert. - ragadott karon, és ki rántott a folyosóra.

Végig sétáltunk, és a kanyarba érdekes embereket láttunk. Kamerás emberek rohangáltak, Nick Sebastian és Alejandra a kamerába mosolyogtak. Sebastian rám pillantott, majd vissza az emberekre.

-Kérem, mondja milyen Sebastian mellett állni? - tartott egy idegesítően mosolygó nő, és Alejandra arcába nyomott egy mikrofont.

-Sebastian egy csodás ember, nagyszerű személyiséggel. Nem is képzelhettem volna jobb társat. - nevetett, majd Seb arcára nyomott egy puszit.

A falnak dőlve hallgattam miket hazudnak egymásról, és itt mintha tőrt döftek volna a szívembe.

-Mit gondol, Alejandra mellett fogja leélni az életét? - Sebastian egy pillanatra elgondolkodottés

-Ki tudja mit hoz a jövő. - motyogta, és kínosan megvakarta a tarkóját.

-Egy utolsó kérés, egy gyors csókot kérem, a címlapra. - mutogattak, mire a két színész egymásra nézett.

Le döbbentek, majd egymásba karolva, szenvedélyesen csókolóztak. A torkomba gombóc keletkezett, Julyba karolva indultam el, ahogy láttam Sebastian megindult utánunk, viszont meg gondolta magát. Még fél órám van az ebéd szünetig. A szertár falának dőlve hagytam hogy folyanak a könnyeim, és hogy July nyugtatva simogassa a karomat.

-Belle, ne hagyd hogy így kiborítson. - motyogta, és magához ölelt.

-Nem bírom ki ezt a négy hónapot. - suttogtam magam elé bámulva, majd megköszörülve a torkomat meg töröltem az iriszeim.

Felkaptunk egy csomó tisztító szert, és vissza indultunk a sminkes öltözőbe.

-Belle. - érintette meg a kezemet Sebastian,  ezzel megállításra késztetve.

-Mond. - préseltem össze ajkaim.

-Kérlek, nem tehetek mást. A szerződés... - susogta szív szorító hangon.

-Tudom. De nekem ez így nem megy. Amég ez az egész megy, inkább hanyagoljuk egymást. - könnyekkel küszködve léptem el előle, és hagytam ott a saját gondolataival.

-Légy erős. - karolta át a vállam July.

-Szünet van... Mennem kell. Nickel kávézom. - nyüszögtem.

Végig sétálva a folyosón találkoztam Sebbel, aki oda akart jönni, viszont pont akkor jött Nick, akinek most nagyon hálás voltam.

-Gyönyörű vagy. - simogatta meg a karom, mire csak elmosolyodtam.

Ki kérte a kávét, és folyamatosan mesélt. Nem igazán figyeltem. Seben járt az eszem, azon hogy buta vagyok és naiv. Veszekedünk, szexelünk, veszekedünk. Talán nem kéne többé találkoznunk. Fél kéne mondanom.

-Igaz? - kérdezte nevetve.

Ijedten kaptam rá a szemem, zavartan mosolyogtam, nem tudom attól hogy várakozva néz, vagy hogy Sebastian velünk szembe ül és figyel.

-Nem tudom. - rántok vállat.

-Azt hogy ha tetszik valaki akkor vele kell e lenni? - kérdezte vigyorogva.

-Ja, igen persze. - bologatok kínosan.

-Belle, én boldoggá tudnálak tenni. - teszi a kezemre a kezét.

El húzom onnan, nem érzem azt, hogy nekünk lenne jövőnk. Aztán Stanre néztem. Épp Alejandraval beszélt. Miért ne kezdhetnék ki Nickel?

-Talán. Talán haladjunk lassan. - suttogom, majd apró mosollyal el köszönök, és be megyek a sminkes kellékekhez.

July a széken ül. A telefonját nézi, és amint benyitok, el teszi, és nagy mosollyal az arcán rám kacsint.

Mi ütött belé?