Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

36. Kiruccanás

Pár nap telt el, a bíróságról sétáltam ki, ugyanis végre lezárult a Nick ügy, szerencsére a mi javunkra. Nem akartam kimozdulni, ugyanis bárki megláthat, de Sebastian megnyugtatott, hogy bármi lesz nem hagyja hogy bántsanak.

-Most hogy végre megszabadultunk ettől az ügytől, nem lenne kedved lelépni? A tenger közelébe. - áll meg velem szembe, mosolyogva néz szemembe, akaratlanul is elvigyorodom.

-Szuper lenne. - nevettem fel halkan.

Közelebb lépett, egy puszit nyomott a homlokomra, majd elvezetett a kocsiig. Út közben vettünk Mekit, ugyanis eléggé megéheztem. Majd hazafelé hallgattam a rádiót, és élveztem Sebastian keze simogatását.

Odahaza amíg Sebastian lefoglalta a szobákat, készítettem szendvicseket az útra, ugyanis nem hagyta, hogy felvigyem a bőröndöt a szobába. Segítettem neki pakolni, közben nevettem a buta megjegyzésein, hogy milyen szexi vagyok még így is.

Amint tele tömtük a böröndöt, Seb egyedül cipelte le őket, hiába akartam segíteni.

Üzentünk Dannak, Julynak és Chrisnek, hogy nem leszünk itthon a hétvégén, majd neki is vágtunk az útnak.

Egész végig énekeltem a rádióban felcsendülő dalokat, még a rockot is, és hiába mondta Sebastian hogy milyen jó a hangom, tudom hogy szörnyű volt, és mivel egy úriember, ezért ezt soha nem vállaná be.

-Mikor érünk már oda? - kérdeztem nyavalyogva.

-Nemsokára ott vagyunk. -mosolyog rám fejét csóválva.

Miután az éneklést befejeztem, ettem egy szendvicset, és Sebnek is adtam egyet. Míg ő megette az elsőt, én kettőt is benyomtam.

-Ennyire éhes vagy? - pislogott rám, amint bekaptam az utolsó falatot.

-Mindig. - sóhajtottam.

-Egy óriás bébi fog születni. - nevetett halkan.

-Meglehet. - kuncogtam.

-Szép lesz, mint az anyja. - pillant rám oldalasan.

-Már megint kanos vagy? - húztam fel a szemöldököm.

-Dehogy. - vigyorodik el kisfiúsan.

-Ahha persze. - nevettem fel hangosan, majd kezemet ágyékára csúsztattam.

-Ez nem szép. Vezetek. - suttogja elhalt hangon.

-Tudom, úgyhogy oda figyelj. - vettem el onnan a kezem, majd az ablakon kifelé fordulva kislányosan kacagni kezdtem.

-Ezért még számolunk. - motyogta legfőképp maga elé, de meghallottam, ezért csak küldtem felé egy puszit.

Bocsánatot kérek, a hatalmas kihagyás miatt. Nincs mentségem. Próbálom aktivizálni magam, és sietek visszarázódni❤️