Reggel Sebastian még aludt mellettem, mikor reggel magamhoz tértem. Lecammogtam a konyhába, készítettem meleg szendvicset, és felvittem a szobába.
Mivel erre sem kelt fel, lábam átvetettem hasa felett, és ágyékára ültem.
-Nem volt elég tegnap? - kérdezte nevetve.
-Elég sok idő kiesett - válaszoltam pajkosan.
-Nos, van időnk pótolni. - reszelős hangja miatt kirazott a hideg, majd egy csókot adtam szájára.
-Jo illat van.
-Ülj fel és egyél. - kuncogtam.
-Remélem nem te csináltad. - nézett rám komolyan.
-De, miért? - vontam fel szemöldököm.
-Azért mert te nem kelhetsz fel előbb mint én. A gyermekemet várod, nem erőltetheted meg magad. Az én dolgom vigyázni rátok. - mondta határozottan.
-Nem lett bajom mert megcsináltam két darab meleg szendvicset. - forgattam meg a szemem.
-Jolvan. Akkor sem. - húz magához, és a nyakamat kezdi csokolgatni.
-Seb, reggelizz. - nevetek rajta újra.
-Te vagy a reggelim. - susogja.
-Bök a borostád. - húzódóm arrébb.
-Tegnap nem zavart. - kérdezte pimasz mosollyal.
-Egy kicsit. - rántok vállat.
-Akkor levágom. - nevetett.
-Ne! - kiáltottam fel.
Hangosan nevetni kezdett rajtam, majd rám fordult, és édes csokokat hagyott ajkamon.
-Ez nagyon jól esik. - motyogtam a szájába.
-Még el sem kezdtem. - suttogja vissza.
-Nem is fogjuk, mondtam hogy előbb reggelizel. - toltam arrébb.
-Nemár. - nyüszörgött.
-Seb. - néztem rá fenyegetően.
-Oke. - motyogta.
Az ágy közepén ült, félig betakatózva, kicsit sem szégyenlősen, ette a melegszendvicset. Szerszáma kilógott a paplan alól, amire pir szökött az arcomra. Olyan volt mint egy kisfiú, akit felkeltett az anyukája, és ahelyett hogy fel öltözne az ágyon ücsörög meztelenül, habzsolva a reggelijét.
-Finom volt. - dől hátra, azzal a lendülettel húzva maga után, így majdnem teljesen rá estem.
-De jöhet a jól ismert megérdemelt édesség.
Pajkos hangja s édes mosolya végett hangosan kellett rajta kuncognom, és nem tudok egy élő embert a földön, aki képes lett volna ellenállni neki.
Bocsi a késés miatt, mozgalmas a nyár, de itt vagyok, jönnek a részek, és köszönöm hogy elolvastad ❤️❤️
KAMU SEDANG MEMBACA
Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}
Fiksi Penggemar🌷 Már megint vele raktak össze. Utálok vele lenni, nagyon undok velem. Bárcsak azt mondanák hogy hé Isobelle, nyugodtan menj haza. Ha csak egy kicsit is mutatna több tiszteletet a másik iránt, mindenki a lába előtt heverne. Elképesztően dögös pasi...
