Why are you so rude?! {Sebastian Stan Ff. +18}

43. Csak a baj

Eltelt pár nap a levél óta, Sebastian tiszta ideg, ahogy én is. Voltunk DNS teszten, de az eredmény még nem érkezett meg. Nem akartam mondani Sebnek, de a láttam őt, minden nap ahogyan sír és magához öleli Diát. A szívem szakadt meg a tudatlanság miatt, és hogy ennyire szenved miatta a férfi akit szeretek. Átbeszéltük a legrosszabb lehetőségeket is, Sebastian szerint történjék bármi, ő szeretni fogja, és harcolni fog érte.

Most is a kanapén ülve várokozunk, míg Dia Julynál van.

-Seb, nem lehet Nické. -sóhajtottam bele a csendbe.

-Nem lesz semmi baj. -húz magához, és nyugtatni próbál, miközben a könnyek lefelé folynak az arcomon, és úgy érzem hogy a szívem egyre apróbb darabokra törik.

Kicsivel könnyebb lett miután kisírtam magam, de még így is a torkomban akadt a levegő mikor csengettek. Komótos léptekkel mentünk mind a ketten az ajtóhoz, majd nem túl udvariasan elvettük a leveleket a postástól. Nem biztos hogy ezek után olyan jóban leszünk vele.

Sietősen kotortuk szét a papírokat, és amint megakadt a kezemben az a bizonyos boríték, megremegtem.

-Bármi is van benne, nem változik részemről semmi. -suttogta Sebastian, majd várakozva pillantott rám.

Remegő kezeim közé vettem a papírt, és feltéptem. Kezdett kiszáradni a szám, gombóc nőtt a torkomban. Dia túlságosan hasonlít Sebre, nincs az az isten hogy ne az ő lánya lenne.

Széthajtva a papírokat, az a két szó teljesen megváltoztatott bennem valamit.

A DNS-ek NEM egyeznek.

Felnyögtem a szavakat olvasva. Megindultak a könnyeim és nem tudtam hogy most mitévő lehetnék. Nem tudtam Seb felé fordulni. Hallottam ahogy veszi a levegőt, hogy sír, nem bírtam volna nézni. Nem tudom elvenni tőle azt a fájdalmat amit most érezhet. Bár utazhatnék az időben, hogy tehessek ez ellen bármit.

Stress és nyomás.

Ez volt ezekben a pillanatokban, ami nem állapotos nőknek való. Éreztem egy kis szúró érzést, azt higy fáj. Egyszercsak fújtattam, utána pedig Seb és én már a kórház felé száguldottunk.

Nem akarom hogy még egy baj essen a nyakunkba.

Csak most ez ne legyen valóság

Ez egy rémálom, és valamiért nem tudok felkelni.

A nevemet sem tudom megmomdani mikor kérdezik, és Sebastian is csak makog. Egy kórteremhez tolnak, miközben én istenhez fohászkodom.

Sajnálom hogy kések, épp külföldön tartózkodom, így sok időm nincs... amikor csak tudom, hozok a kövi részt❤