Mi lenne ha Naruto-nak lenne egy húga akiről nem is tudott? És ha a lány kicsit közelebb kerülne a "másoló ninja" -hoz mint csupán mester és tanonca?
Hogy viselkedne a lány eddigi legjobb barátja mikor ezt megtudja?
Számítani fog a korkülönbség?
H...
Kakashi szemszög Mikor felébredtem a kórházban találtam magam. Fáradt voltam, és szomjas. Nagyon ki volt száradva a szám.
-Kakashi. – láttam meg egy boldog arcot.
-Én is örülök Shizune.
-Azonnal hozok vizet. – Amikor visszajött, segített felülni és odaadta a frissítőt, ami nagyon kellemes érzés volt.
-Mióta vagyok itt?
-2 napja csak.
-Naruto, Sasuke, Sakura és a többiek?
-Inoichi, Shikaku és Hyuuga Neji is meghallt, több súlyos sérült is lett, sokan meghaltak de nektek hála több a túlélő is. Sasuke és Naruto elvesztette egy – egy karjukat amikor egymás ellen küzdöttek. Sasuke vissza tért hozzánk, viszont nem akar sokáig maradni. Lelkiismeret furdalása van. Sakura ápolja őket. Naruto meg.. – itt abba hagyta.
-Naruto meg...
-Kifordult magából. Nem szól senkihez, csak csöndben van. Elnézi Sakura és Sasuke beszélgetését, de olyan mint ha teljesen érzéketlenné vált volna. Hinata látogatja minden egyes nap. De neki sem szól semmit.
-Talán az apja felbukkanása volt ilyen hatással rá, vagy őt ismerve, biztos okolja magát a sok halálért. – próbáltam nyugtatni ápolómat hogy ne aggódjon annyit.
-Ahm.. i.. igen, lehet. Van itt pár könyv ha olvasni akarsz. – mutatott az éjjeli szekrényre.
Pár nap telt el a furcsa beszélgetés óta amit Shizune-val ejtettem. Nemsokára összegyűlünk és halott hőseinket elbúcsúztatjuk. Egyik nap egy könyvet olvastam amit még Jiraya – sensei írt, amikor kopogást hallottam.
-Tessék! - Sasuke, Sakura és Naruto volt az. Sakura-n kívül mind a két fiú meggyötört arcot vágott és kerülték velem a szemkontaktust. Sakura – n észrevettem hogy ez a „Semmi sincs rendben, de fenntartom a látszatát” mosollyal ajándékozott meg. . – Jobban vagytok már? – nem válaszoltak.
-Tsunade – sama azon van hogy a génjeikből csináljon nekik kart, de Sasuke-kun nem élt a lehetőséggel. Te jobban vagy már sensei? – kérdezte csapatom egyetlen női tagja.
-Igen, már nem sokára kiengednek.
-El kell mondanunk valamit.-mondta ki Naruto, de a hangja olyan volt mint ha az élet most szállna ki belőle.
-Naruto, nem erről volt szó. – szidta le a lány.
-De igaza van, joga van tudnia hiszen ő volt az akit Minori szeretett. –ált Sasuke Naruto mellé. Tudnak róla? Mióta? Miért mondta az hogy „szeretett”? A felismerés villám csapásként hasított belém. Ugye nem?
-Mi történt Minori-val?
-Amikor harcoltunk, ő észre vette hogy nem mozdulsz. Hátra ment hozzád... aztán Kurama figyelmeztetett hogy kezd erősebb lenni, ugyanis Minori-ban élő fele egyesül vele. Amikor hátra néztem láttam... láttam amint át adja neked az életerejét, úgy mint amikor Chiyo-baa Gaara-t hozta vissza. – mesélte Naruto miközben elkezdett sírni. – Viszont késő volt és amikor odaértem volna ő a földön feküdt és nem mozdult. Shizune már nem tudott rajta segíteni.
– Shizune? Szóval azért akadt meg amikor Naruto-t akarta mondani. – Csak azért akartam szólni hogy ne a holnapi búcsúsztatáson tudd meg. Sajnálom. – kiment, akit követtek a többiek.
Meghalt! Meghalt! Elvesztettem. Akkor az apám nem a háború okozta következményekre gondolt. Ő tudta hogy éppen Minori mit művel. Azért éreztem erősebbnek magam. Hát persze.
-Miattam! Miattam halt meg! Ő is miattam halt meg! – kiabáltam miközben a könyvemet a szoba másik felébe hajítottam. Nem mondhattam el neki mennyire szeretem.
Gaara szemszög Amikor végre véget ért a háború, megtaláltuk Naruto-t és Sasuke-t miközben egy sziklán feküdtek sebesülten. Sasuke bal, Naruto jobb karja hiányzott. Amikor odaértünk Sakura-val, megkönnyebbült amikor végig nézett rajtuk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Minori biztos aggódik már, gyere. – húztam fel a szőke srácot.
-Biztos aggódna. – válaszolta, ezen mosolyognom kellett.
-Biztos hogy aggódik. Szeret téged. Fontos vagy neki.-próbáltam felvidítani hiszen most nyertük meg a háborút kicsit jobb kedvének kell hogy legyen.
-Meghalt. – Mi? Hogy érti hogy meghalt? Nem, az nem lehet, Minori erős.
-Ezt hogy érted?-muszáj volt vissza kérdeznem.
-Úgy hogy többé nem láthatom őt. Az egyetlen testvéremet soha nem ismertem, aztán betoppan az életembe, de most elvesztettem, örökre. Örökre elvesztettem. – bal karját használta szemei eltakarásához miközben ömlöttek könnyei.
-Ő nem halhat meg. – jelentettem ki. Mert ez az igazság. Ő volt az első barátom, ő volt az akit szerettem. Ő volt aki minden nap beragyogta a napom.
-Minori-chan... – Szomorkodott Sakura.
Sok ember meghallt a háborúban köztük Hyuuga Neji, Ino és Shikamaru édesapja. És az én Minori-m. Többé nem láthatom a mosolygós vagy győzelemittas arcát amikor edzés közben megint fölém kerekedik, nem hallhatom ahogy Kankuro-val veszekednek, nem láthatom a szőke hosszú haját. Őt is elveszítettem. Nem hibáztatom Kakashi-t, tudom hogy Minori szerette, tudom hogy ő hozta meg ezt a döntést, így nem vonom kétségbe. Ráadásul a tanítványai is nagyon maguk alatt lesznek, hiszen nagyon kedvelték, sokat tanultak tőle.
