Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

28.rész

Sziasztok, tudom megint elhalaztottam a tegnapi napot, de ma hoztam kettő kisebbet és... holnap mindenképpen várható lesz az utolsó kettő is. 😊 Jó olvasást! Szép napot mindenkinek! A szünetben pedig tessék pinenni! ❤️

Naruto szemszög

Amikor beszélni akartam Kakashi- sensei-el, nem találtam az irodájában, viszont össze futottam Anko-san-nal aki megmondta hol van. Ezért tartok most arra a területre, de amikor odaértem nem találtam fákon kívül semmit és senkit, viszont éreztem egy erős csakrát. Amikor elindultam követve egy barlanghoz értem, amiből a sensei jött elő, kezében a.. a..

-Minori! Mi történt vele?

-Hal.. haldoklik. Fogd és azonnal vidd a kórházba. – Nem is kellett több azonnal át vettem.

-Sensei veled mi lesz?

-Nem lényeg, én majd jól leszek, ő a fontosabb.-bólintottam és kétségbeesetten kezdtem futni az élettelen húgommal.

-Nem veszíthetlek el megint. Kérlek húgocskám küzdj, nem adhatod fel.- Amikor lepillantottam rá, a szemembe könnyek gyűltek. – Ez az én hibám. Megígértük hogy megvédjük egymást, de én nem tudtam betartani az ígéretem. Kérlek, kérlek ne hagy el. Már eleget szenvedtünk mind a ketten, megérdemeljük végre hogy békében éljünk. – ahogy berohantam a kapun hallottam az őrök kiabálását, de nem érdekelt. Ahogy a kórházba rohantam láttam Sasuke-t, aztán Ino, Shikamaru, Choji és Sai is szembe jött velem.

-Segítsetek, valaki! – kiabáltam amint beértem az épületbe.

-Naruto miért kell... – Sakura nem mondta tovább amint megpillantotta az eszméletlen lányt a kezemben.

-Gyere utánam!-elvezetett egy szobába.-Tedd le az ágyra. – tettem ahogy kérte. – Most menj ki.

-Nem, én itt maradok.

-Naruto, tudom hogy fáj és aggódsz. De én vigyázok rá és mindent megteszek érte. Esküszöm. – bólintottam és azzal kimentem a folyosóra, ahova Kakashi-sensei is megérkezett azokkal akikkel idejövet találkoztam.

-Hogy van? – kérdezte a 6.hokagénk.

-Most vizsgálja Sakura.

-Minden rendben lesz, Minori nem az aki egykönnyen feladja, hiszen még a halálból is vissza tért. És Sakura képességei rendkívüliek, ha valaki akkor ő biztos képes segíteni.-próbálta oldani a hangulatot Shikamaru.

-Igen. – csend volt, aztán Sakura állt ki az ajtóba és kiabált hogy jöjjenek neki segíteni, erre megijedtem és egy sajnálkozó pillantást vetett rám. Ugye nem? Nem halhat meg! Az öklömet a falba vertem és csak folytak a könnyeim. Aztán egy hatalmas fájdalmas sikoly hagyta el a szobát. Kirázott a hideg, libabőrös lettem és csak a legrosszabbra tudtam gondolni. A körülöttem lévők is lefagytak, csak a néma csönd állt be közénk, szerintem mindenki a legrosszabbra próbált felkészülni. Pár perc csend és megint az a hidegrázó sikoly, csend és sikoly, csend és sikoly, ezzel telt az idő, amíg Sakura ki nem lépett és felénk nem vette az irányt. Mi ahányan voltunk egyszerre álltunk fel és gyűltünk köré.

-Sakura? – kérdezte Kakashi-sensei.

-A szívét valami megtámadta és nem volt időnk elaltatni, így ébren volt mikor elvégeztük a beavatkozást, ezért voltak azok a sikolyok. A fájdalom miatt, jelenleg a láza nagyon magas, nincs eszméleténél. Minden a mai estén múlik. Ha megéli a reggelt, onnantól biztos a felépülés, ha nem... én a helyetekben elbúcsúznék mielőbb. Az esély arra hogy túléli... talán 30 – 40%.

-Az nem lehet. Nem, képtelenség. Végre.. végre itt van, vissza jött, ne.. nem halhat meg. – A sensei tényleg szereti. Teljesen kifordult a mindig nyugodt és megfontolt énjéből.. de igaza van. Nem halhat meg.

-Biztos vagyok hogy holnap reggelre minden rendben lesz, úgy hogy én nem fogok búcsúzkodni, mert a hátra lévő életünkben együtt leszünk még. – Teljesen magabiztos voltam és éreztem hogy így lesz. Nem tudom hogyan, de éreztem hogy minden rendben lesz.

-Igen, én is tudom hogy Minori-chan erős és a végsőkig kitart. – adott igazat Sakura. – Sensei, most ellátlak téged is. – nézett a fehér hajú férfira aki bólintott.