Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

7.fejezet

- N.. Na.. Naruto sem... semmi baj. ~ nyögte a lány. A sensei-e pedig a térdelő lány elé állt ezzel védve őt. ~– Állítsák le  Naruto-t, kérem – sensei. ~ Az előtte álló férfi hátra fordult és látta hogy a lány szemei pirosak lesznek és fekete karika jelenik meg körülötte. ~– Én tudom irányítani a Kyuubi – t. ~a szürkehajú férfi bólintott majd elővett egy pecsétet és ráhelyezte a szőke fiúra mitől ő összeesett. Sai és Sakura is követték mesterüket a lombkoronába. A szőke lány neki támadt az Uchihának. Ütötte, rúgta, amíg a férfi csak kerülgette, ám a lánynak sikerült gyomron rúgni mitől az ellenfele kicsit megremegett. Itachi újabb genjutsut alkalmazott, de arra nem számított hogy a lány jinchuriki is képes rá.
Genjutsu a genjutsu ellen. A férfi egyre erősebb kínzóbb jutsut használt de a lány nem tántorodott el.

-Úgysem tudsz megölni. Nem mered. Egy kis lány nem fog gyilkolni, úgy hogy előbb – utóbb úgy is feladod és akkor én nyerek. ~ gúnyolódott.

-Honnan tudod hogy nem öltem – e már!? ~ kérdezte a lány egy pszichopata vigyorral.

-Ugyan már, kérlek! Ne nevettess!

-Akkor ki ölte meg az előző társad?! Mert te is tudod, sőt mindenki tudja hogy nem az öcsikéd volt!

-Mi? Orochimaru-t te ölted volna meg?

-Nem csak őt! ~ a férfi a varjakat elterelés képpen használva felkapta kék színű társát és elmentek. A lány követte bátyja példáját és összeesett, de a csapat vezetője elkapta, mielőtt a kemény földre esett volna.

Sötét volt amikor a lány kinyitotta szemeit. Felült, látta hogy mindenki alszik. Sikeresen  felállt, bár kicsit forgott vele a világ. Ismerte ezt az erdőt, így elkezdett sétálni beljebb az, ahol volt egy tó és leült a szélére, felhúzta térdeit és nézte a víz felszínt. Éppen hogy csak a szellő fújt, még a víz is nyugodt volt. Egy-két békát lehetett hallani ahogy keresik egymást.

Kakashi szemszög
Fent ültem egy fán amikor megláttam hogy Minori fel kelt. Sétált, majd leült egy tó szélére.

-Nem tudsz aludni?

-Nem, nem igazán. ~  leültem mellé.

-Mit értettél az alatt hogy nem csak Orochimaru-t ölted meg? Amikor Sasuke volt.

-Nem ő volt. Csak fel vettem az alakját. Ő nem volt ott a kígyó odujában amikor megtettem.

-Így ezt értem. ~ "mindannyian azt hittük  hogy Sasuke volt. "

-Régen, anbu ügynök voltam egy ideig.

-Hogy mi?~kerekedtek el a szemeim. "Hogy ő? "

-Magával is voltam küldetésen. Talán nem emlékszik rá, mert akkor elég önfejű és makacs volt. ~ sóhajtott~-hogy anbu lehessek azt a feladatot kaptam Danzu-tól hogy öljem meg a társam. Együtt edzettünk, együtt mentünk küldetésre, olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek, de megöltem. És tudja mi a legfájdalmasabb?

-Mi? ~ kérdeztem rá azonnal. El se hiszem amit mond. "Hogy tudom mi a legfájdalmasabb? Igen tudom."

-Amikor egy kunai – val hasba szúrtam és elvágtam a főbb csakra szálait nem tudott mozdulni, de rám mosolygott. Azt mondta nem haragszik rám és úgy is tudta hogy az a szemét mit tervez. Mosolygott érti? ~ kezdett el zokogni.~ – Magát is meg kellett volna ölnöm Hatake Kakashi. De egyszerűen nem tudtam. ~ "Engem? Ő vele voltam küldetésen anbuként? Talán valami rémlik egy szőke hajú lányról aki macska maszkot viselt." ~- Tudom hogy látta meghalni egy társát akitől a sharingan-t kapta, tudom hogy maga által halt meg egy társa, és tudom hogy a mai napig bűntudata van és azért hordja azt a kesztyűt is, mert minden nap átélte azt a napot és a kezein látja barátja vérét, de úgy érzi hogy a kesztyű eltakarja. Én ezt nem tudom. Nekem nem segít semmi. Számtalan gyereket, anyát, férfit akik lehet apák voltak, megöltem. ~"Most már beugrott. Emlékszem."

-Te sem voltál szófogadó meg kell hagyni.

-Igen, igaza van.

-Nem csak ennyi igaz?

-Én.. próbáltam... próbáltam... öngyilkos lenni. ~kezdett el zokogni. ~-De Gaara visszatartott.

-Én is sok mindenkit megöltem. Tudom milyen érzés. Én csak gondoltam rá, de el is vetettem hiszen az apám öngyilkos volt és emiatt el ítélik, pedig már meghalt. ~felé fordultam és láttam ahogy az arcáról folytak a sós cseppek. Álla alá nyúltam, így magam felé fordítva. Belenéztem szemeibe, és megcsókoltam. Egyszerűen nem tudom hogy miért vagy hogyan, de azt tudom hogy bolond voltam, hiszen nekem ezt nem szabadna. Elváltunk egymástól és elfordítottuk a fejünk ellentétes irányba. Azt hittem megsülök olyan melegem volt.

-Én vi... vissza megyek. Na.. Naruto keresni fog ha felébred.

-I..Igen. Én még maradok kicsit. ~ bólintott. "Ő tudja mit érzek, tudja min mentem keresztül évekig. Ő megért, erős, bátor, fegyelmezett és intelligens. Mellesleg gyönyörűnek találom és amikor láttam sírni majdnem meghasadt a szívem. Ez lenne a szerelem? Ami Jiraya-sensei könyveiben van leírva?"

Minori szemszöge
" Megcsókolt. Megcsókolt és ami a legnagyobb baj hogy élveztem, jól esett, megnyugtatott. Pedig én is és biztos vagyok benne hogy ő is tudja ez nem szabadott volna hogy megtörténjen. Hiszen még nem is... de igen. Ismerjük egymást, szinte mindent tudunk egymásról, ami annak is köszönhető, hogy egy ideig egy csapatot alkottunk. Ki kell vernem a fejemből, ráztam  meg a fejem."
Vissza érve a táborba láttam hogy a többiek még alszanak, így csatlakoztam és engem is hamar elnyomott az álom.
Másnap vissza mentünk a faluba. Kakashi – sensei ment hátul én előtte, én előttem Naruto, Sakura és Sai.

-Minori – chan minden rendben?

-Persze Sakura csak a tegnapin gondolkodtam ennyi.

-Pontosan min?

-Hogy át akarnak állítani az oldalukra nem pedig megölni? ~ kérdezte Sai.

-Ühüm. ~ bólintottam. Naruto hirtelen megállt, erre a váratlan mozdulatra mi is. Ökölbe zárta ujjait és komoly arcot vágva megszólalt miközben hátra fordult felém.

-Nyugodj meg, én úgy sem fogom megengedni nekik hogy elvigyenek. Téged már megfoglak tudni védeni. ~ tudom hogy ezt azért mondta mert Sasuke-t nem tudta vissza tartani.~ – hisz ígéretet tettünk. Nem? ~ húzott egy mosolyt arcára, amire én is elmosolyodtam.

-De igen. Naruto?

-Hümm?

-Köszönöm. ~ és éreztem ahogy egy könnycsepp lefolyik arcomon amit a mutató ujjammal le is töröltem. Vissza érve a faluba jelentést tettünk a hokage-sama-nak, majd kaptunk egy szabadnapot.