Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

31. Fejezet

Ahogy ígértem itt az utolsó rész is. Remélem nem csalódtok a befejezésben. Jó olavasást! ❤️

Kakashi szemszög

Minori egész jól bírta a terhességet. Azóta nem igazán voltak rosszullétei sem, de folyamatosan jeget rágcsált. Ezt hiába próbálták megmagyarázni hogy a kismamák kívánatosak, na de jég? De nagyon jól áll neki a terhesség, viszont bele gondolni hogy már az utolsó hónapban vagyunk... annyira izgatott leszek. Bár jobban belegondolva, hiányozni fog hogy éjjel már nem simogathatom a hasát és nem érzékeljük a fiunk rugdosását,..óh igen, fiunk lesz. Megfog ajándékozni a gyönyörű feleségem egy fiúval.
-Végre megjöttél. – köszöntött egy nagy mosollyal a pokrócon ülve.

– Már majdnem éhen haltunk. – Nekem ezen nevetnem kellett ugyanis tényleg mindig éhes. Leültem mellé és adtam neki egy apró csókot. – Íh, ezt meg kell kóstolnod, új recept. – Pálcikájával felemelve egy falatot felém nyújtotta.

-Igazán jólett.

-Húgi, sensei!

-Naruto! – köszönt vissza a mellettem ülő gyönyörű nő a fiával sétáló bátyjának. – Segíts felállni, kérlek. – nézett rám. Felálltam és megfogva két kezét óvatosan felsegítettem, amiért cserébe kaptam egy nagy, nagy mosolyt.

-Ah, de édes vagy istenem. Úgy hasonlítasz apára. – gügyögött unokaöcsének. – Sok ebédet készítettem, te is kérsz?

-Nem, Hinata-val nem rég ettünk mi is, csak Boruto nem akarta abba hagyni a sírást így kihoztam kicsit. – Minori vissza indult felém és már mellettem állt mikor hirtelen belekapott a kezembe.

-Mi a baj?-össze szorított szemeit kinyitotta és fel nézett rám.

-A fiunk is ki akar már jönni. – nyögte ki.

>>>

Sötét van , boldog vagyok, az emberek nevetve sétálnak. Kék felsőben vagyok. Olyan érzésem van mint ha ez már megtörtént volna. Megállok a házunk előtt ahol az ablakban meglátom az én csodás feleségemet a kisfiunkkal, akit karjaiban ringat. Mosolyogva állok és nézem ezt a pillanatot, de ráveszem magam hogy az ajtóhoz lépjek, benyitok és kiabálom hogy megjöttem, mint mindig. Pár perc múlva mikor az ajtót becsuktam a rózsaszín mamuszkában lévő Minori-m a karjaimba veti magát. Szorosan ölel, én is őt, érzem a finom illatát ami olyan mint a friss virág.

-Üdvözöllek itthon. – suttogja a fülembe. És tényleg tudom. Hogy itthon vagyok. Tudom hogy haza jöttem, amit ő adott nekem. De az érzés mi szerint ezt már egyszer mint ha át éltem volna nem szűnik meg.

Minori szemszög

Nekem nem volt semmim és senkim, de Kakashi a világot adta nekem. Adott nekem egy fivért, barátokat, szerelmet, otthont, családot. Imádja a kicsikénk, legszívesebben minden percet vele töltene, de ő hokage, akinek meg kell védenie az egész falut. De nem sokára Naruto-t fogják felavatni mint a 7.hokage, akkor majd több időt tud velünk tölteni. Apropó Naruto, nagyon szeret játszani a két unokatestvérrel, végül is amikor meg tudta hogy terhes vagyok, már akkor alig várta hogy nagybácsi lehessen. Azt mondta hogy együtt fogja edzeni őket és ők lesznek a legjobb shinobi-k.
El se hiszem hogy egy ilyen nagyszerű családom lett. Remélem innentől minden rendben lesz, hiszen amíg velem vannak addig mindent meg tudunk oldani.
-Sakumo! – kiabáltam az apja felé rohanó fiamnak. El se hiszem hogy már 5 éves. 5 csodálatos éve boldogít már minket. Boruto – val nagyon jó a kapcsolatuk, sőt lett egy újabb Uzumaki is, őt Himawari-nak hívják. Nagyon bájos lány, a hajszínét Hinata-tól örökölte a szeme viszont a bátyámé. Csak ott álltam és néztem ahogy Kakashi felkapja a kiköpött mása kisebb változatát és egymásra mosolyognak. A Sakumo-hoz én ragaszkodtam, szerettem volna ha a nagyapja után lenne elnevezve. Először féltem hogy Kakashi-nak esetleg rossz emlékeket idéz elő ez a név, de jól fogadta.. ez enyhe kifejezés, ugyanis nagyon tetszett neki. Úgy hogy a mi kis csodánk neve: Hatake Sakumo.