Mi lenne ha Naruto-nak lenne egy húga akiről nem is tudott? És ha a lány kicsit közelebb kerülne a "másoló ninja" -hoz mint csupán mester és tanonca?
Hogy viselkedne a lány eddigi legjobb barátja mikor ezt megtudja?
Számítani fog a korkülönbség?
H...
-Elaludtam volna? – felálltam hogy kinyújtóztassam az elfáradt test részeimet, amikor megláttam Kakashi sensei-t ahogy a húgommal egymásba gabalyodtak. Aztán leesett hogy Minori ébren van. A könnyeim mérhetetlenül elkezdtek folyni és egyből berohantam a szobába.
-Én kimegyek. Később még vissza jövök.- bólintottam neki köszönetképpen.
-Minori... – bizonytalan léptekkel indultam meg felé, ugyanis féltem hogy ez nem a valóság.
-Naruto.. sajnálom hogy ennyi gondot okozok. – mosolygott rám. Én csak közelebb mentem és átöleltem. A húgom életben van, itt van mellettem, nem halt meg. Az egyetlen családtagom, az egyetlen rokonom, az egyetlen testvérem.
-Ne mondj ilyeneket. Te minden vagy csak nem gond. Úgy örülök hogy vissza kaptalak.
-Igen, én is örülök neked.
Minori szemszög
2 hetet töltöttem még a kórházban, utána Sakura elengedett. Azóta sok minden történt. Naruto bevallotta Hinata-nak hogy szerelmes lett belé és pár hónap után össze házasodtak, s rá 2 év múlva jött a kis Boruto, aki eszméletlenül hasonlít Naruto-ra. Ino és Sai is együtt vannak, nekik is lett egy fiúk, Inojin, ő inkább az anyjára hasonlít. Temari és Shikamaru is össze kötötte életét akiknek szintén egy fiúk lett Shikadai, aki mint ha Shika klónja lenne, úgy hasonlít rá. Sakura és Sasuke is kisebb-nagyobb nehézségekkel ők is a házasságnál kötöttek ki, akiknek kislányuk lett, őt Sarada-nak hívják, a haja és szeme színe olyan mint Sasuke-nak de a vonásai inkább Sakura-é. Majd jön én és a madárijesztőm. Kakashi eleinte nem szerette volna ha továbbra is megyek küldetésekre, de én viszont nem tudtam ellenni egész nap, olyan unalmas volt semmit nem csinálni, így nem igen adtam más választást. Azóta többször is voltam Sunagakure-ba, sőt... onnan tartok hazafelé. Igen, haza, most már mellette van az én otthonom. Ahogy elértem volna a kaput, megéreztem a csakráját így inkább arra mentem. Ott feküdt egy fa alatt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mikor jössz már haza? 2 hete mentél el. Ennyire nem is hiányzom? -meglepődtem nyafogós hangulatán. Szóval ha nem látja senki, akkor előjön a kisgyerek éne. – Mikor jössz már?
-Csak kérned kell. – léptem elő, amire villám gyorsan felült. Egy darabig csak nézett, és bár maszk volt rajta, tudtam hogy mosolyog, ugyanis láttam a szemein. Felállt és odajött hozzám.
-Hiányoztál. Azt hittem soha nem jössz már haza.
-Te is hiányoztál, és butus is vagy. Mindig haza jövök hozzád. – újboni találkozásunkat megkoronáztuk egy csókkal, amit egy szoros ölelése követett. Imádtam őt. – Vissza kell még menned az irodába?
-Igen, halomra állnak a papírok.
-Nem értem. Minden nap keményen dolgozol, akkor hogy lehet ennyi munkád mindig?
-Hát ez biztos valami furcsa jutsu. – ezen nevetnem kellett, majd megöleltem jó szorosan.
-Addig én benézek Naruto-ék hoz és csinálok vacsorát.
-Ahh, mióta várok erre már. – kaptam egy utolsó csókot, majd elváltunk.
Naruto nem volt otthon de jót beszélgettem addig Hinata-val és elbabusgattam Boruto-t. Annyira de annyira édes.
-Úgy elrabolnám és csak az enyém lehetne.-utaltam a kezemben szuszogó picurira. Hinata kuncogott piszkos tervemen.
-Előbb vagy utóbb biztos te is anya leszel.
-Lehet előbb mint utóbb.
-Minori-chan úgy érted...
-Nem sokára Boruto-nak lesz egy unokatestvére. – mosolyogtam.
-Ez nagyszerű hír. Gratulálok.
-Köszönöm, de még ne szólj Naruto-nak kérlek. Egyelőre ez Sakura, te és az én titkom.
-Rendben.
Kakashi szemszög
Éppen haza fele tartok, végre az én Minorim-mal lehetek. 2 hete ment el, de most már végre vissza jött és együtt fogunk vacsorázni.
-Megjöttem!
-A konyhában vagyok! – hát elindultam a hozzá vezető utón. – Isten hozott. Mindjárt kész a hal is. – én oda mentem mögé és megöleltem. Annyira hiányzott már ez is. – Így nem tudom tálalni az ételt.
-Nem baj, akkor éhezem. – De azért pár perc múlva elengedtem és leültem az asztalhoz. Nem sokára ő is jött a két adag rizzsel és a hallal.
-Milyen napod volt?
-kicsit fárasztó volt, az a rengeteg papír munka.
-Értem.. – a kezét hirtelen a szája elé kapta, majd elrohant. Én követtem a fürdőbe ahol bekopogtam az ajtón.
-Minden rendben?
-Igen, de ne gyere be.
-Hidd el rosszabbat is láttam már. – amikor be mentem ő ott térdelt a földön.-Beteg lettél?
-Uhmm-rázta meg a fejét. – El kell mondanom valamit.
-Mit? – egyből minden féle rossz gondolat futott át az agyamon. Felállt, kiöblítette a száját és kiment mellettem a nappaliba. Amikor leültem mellé, felém fordult.
-Én.. csak pár napja tudtam meg Sunagakure-ban.
-De még is mit?
-Terhes vagyok. – erre a válaszra nem számítottam. Terhes? Gyerekünk lesz? Apa leszek? Magamhoz vontam és szorosan öleltem. Annyira hihetetlen volt, de még is boldog.
-Köszönöm. Köszönöm hogy családot adsz nekem. -boldog vagyok. Lesz egy gyerekem attól akit a legjobban szeretek.
