Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

9.fejezet

Naruto szemszög
Mikor fel keltem megint nagy volt a csend.  Kiindultam a szobámból, majd a mellettem lévő szobába mentem, ahol most a húgom még aludt. A bal keze a párna alatt volt, míg a jobbal átölelte szorosan párnáját, teste pedig hason feküdt. A szája kissé el volt nyílva és szuszogott. Még mindig fura maga a gondolat hogy van testvérem, ez az érzés annyira.... jó. Tudom hogy sok mindenen ment keresztül, ezért őt mindenáron megvédem. Emlékszem arra a fájdalmas kiáltására mikor genjutsut használt rajta Itachi. Nem akarom azt újra hallani.
Tegnap találkoztam Iruka-sensei – el és elmeséltem neki a húgomról mindent, de azt hitte tréfálok, ezért be akarom mutatni neki ma.

-Valami baj van? ~hallottam meg testvérem hangját.

-Nem, csak megnéztem még hogy itthon – e vagy, aztán kicsit elkalandoztak a gondolataim. Van programod mára?

-Edzek, mint mindig semmi különös. Miért?

-Be akarlak mutatni egy számomra fontos személynek. Ő meg halt volna értem. Mindig adott pár tanácsot, mindig ott áll mellettem és segített a mesterem halálának feldolgozásában is. Úgy hívják hogy Iruka – sensei. Képzeld ő volt a tanárom az akadémián, ahol majdnem megbuktam.... ~ meséltem neki amit ő vidáman hallgatott, sőt párszor rá is kérdezett valamire, de amikor Jiraya-sensei elvesztését meséltem el neki, átölelt. Ez az érzés még mindig annyira... furcsa.

-Én akkor felöltözök. Elmegyünk reggelizni Ichiraku-hoz? ~csillantak fel szemei.

-Naná!~biccentett válaszul. Átmentem a szobámba ahol én is felöltöztem. Nem sokkal később jött ki a szobájából mint én.  ~– Akkor irány ráment enni!

Útközben Kiba hangos kiabálásait hallottuk.

-AKAMARUUU! AKAMARUU GYERE VISSZA!! ~ Aztán mikor vissza néztem húgomra már nem volt ott, így jobban körbe néztem, végül a dango standnál vett egy adagot amit oda adott Akamaru-nak. Oda mentem hozzájuk, viszont a kutyus pont megköszönte testvérem kedvességét, miközben földre terítette és össze – vissza nyalta az arcát.

-Neehhhhee... ez csikhhlandhhoooz! ~ nevetett fel, végül elkezdte simogatni a kutyus füle tövét, mire Minori mellé feküdt jelezve hogy térjen át hasának simogatására.

-Akamaru! ~szólt rá erélyesebben gazdája.~ – Ne haragudj, nem tudom mi  ütött belé, a Dango-t meg vissza fizetem.

-Uhhmm, nem semmi szükség rá. Nagyon aranyos és az izomzata is jól kidolgozott. Biztos sokat edzetek igaz? Igaz huhh? Akamaruuu? ~ gügyögte a kutyának.

-Naruto? Ki ez a lány? ~súgta a fülembe.

-A húgom. ~mosolyodtam el, de addigra már visszatért kutyája mellé.

-Kiba-nak hívnak.

-Engem Minori-nak. Te is Naruto egyik barátja vagy?

-Igen. És vissza térve az előző kérdésedre, tényleg sokat edzünk Akamaru – val. Most is épp oda tartunk, van kedvetek csatlakozni?

-Most nem jó, sajnálom. De talán majd egyszer. ~ a négylábú hirtelen elkezdett nyüszíteni, ezért új barátja letérdelt elé és elkezdte dögönyözni, majd átölelte.

-Ígérem hogy találkozunk még rendben Akamaru? Hiszen egy faluban élünk. És akkor majd legközelebb meghívlak valamire. ~ A bundás állat vakkantott egyet mint ha értette volna, végül búcsúzóul ismét egy puszit nyomott a lánynak. ~– Hát akkor sziasztok!
Oda értünk a már nagyon jól ismert életeket mentő, mennyei étel elkészítőjéhez és annak lányához. Beszélgetést lehetett hallani, aztán mikor Minori – val egyszerre közelebb léptünk a pulthoz, Iruka-sensei fel nézett rám, utána a tekintete a mellettem lévő lányra tévedt. A ráment kiköpte, majd hátrálni akart, de elesett.

-Én ezt... nem.. nem hiszem el. Ilyen nincs! Én azt hittem csak megint egy tréfa. Nagyon hasonlítotok egymásra, de ezt akkor sem hiszem el. Miért pont most bukkantál fel? ~ kérdezte  dühösen, felegyenesedett és a húgomra mutatott bal mutató ujjával.

–Biztos az akatsuki beépített embere vagy ugye? Csak átvered az embereket, hogy elrabolhasd Naruto-t. ~ Amint meghallottam nagyon mérges lettem de a húgom hamarabb kezdett el beszélni.

-Kérem tegye le a kunait. Arra semmi szükség nincs. ~ szóval Iruka – sensei a jobb kezét azért tette hátra? ~ - Mindent elmondok amit tudni akar. De előbb még megjegyzem, hogy már egy ideje itt vagyok, sőt Naruto-val lakom, számtalan esélyem lett volna elrabolni, nem gondolja?

-Lehet hogy ez is a tervetek része.

-Iruka! Hagyd békén Minori-t. Amikor megszülettek akkor rabolták el. Sok kínzáson ment keresztül Danzo, Orochimaru és a 3. Kazekage által. Végig fogságban volt. Én, a harmadik és az ötödik már régóta tudtunk a létezéséről. Nem hazudik. ~ mondta ugyan olyan hirtelen mint ahogy meg jelent, Kakashi sensei.

-Hogy mi?~kérdezte régi tanárom.

-Én nem akarom bántani Naruto-t. Én ugyan így reagáltam le a dolgot mikor meg tudtam. De... örülök hogy van egy testvérem, főként hogy Naruto az. Tudja... sok mindent mesélt magáról, és köszönetet kell mondanom, amit Naruto  ért tett. Hálás vagyok hogy megvédte, de most rajtam a sor. Én fogom őt védelmezni. ~ testvérem meghajolt. ~– köszönöm az eddigi gond viselését, nagyon hálás vagyok.

-Én köszönöm hogy megismerhettem és elnézést kérek a kirohanásomért, de ez annyira hirtelen jött, meg hát manapság mindenki el akarja rabolni Naruto-t. ~ Adta meg szintén a tiszteletet meghajlásával a barna hajú férfi.

-Akkor mindenki a vendégem egy rámenre! ~ kiabált Ichiraku bácsi.

-Minori, a hokage beszélni akar veled. ~ Jelentette ki a szürke hajú férfi.

-Rendben. Naruto, én már jóllaktam ha szeretnéd megkaphatod a maradékom.

-O..oké.

-Elmegyek a hokage-hoz, majd később találkozunk. Viszont látásra! ~köszönt el. ~– Iruka-sensei!~szólítottam meg, mire rám nézett. ~– Amit a húgom mondott az fordítva is igaz. Én is meg fogom védeni bármitől és bárkitől aki bántani fogja. Ha hiszi, ha nem én érzem a kapcsot. ~ felálltam. ~– köszönöm az ételt. ~mondtam, és elkezdtem az edző helyem felé sétálni.