Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

24.fejezet

Csak meghoztam ezt is. Igyekszem majd holnap is hozni egy új részt. Addig is jó olvasást! 🤓📖

Minori szemszög

Az egykori csapatommal edzettem, vagy egyedül. Gaara-nak besegítettem a papírmunkákkal vagy elkísértem a falu leellenőrzésében. Boldog voltam hogy újra itt lehetek, nagyon jó volt itt lenni Gaara-val és a többiekkel, hiszen szörnyen hiányoztak, viszont egy ember van, - a bátyámon kívül, -akit sosem tudtam kiverni, még egy másodpercre sem a fejemből. De nem álltam készen a találkozásra. Annyi kérdés merült fel bennem, például Mi van ha ő szerelmes lett? Én sok mindent kibírok és elviselek, de azt hogy őt mással lássam, köszönöm nem kérek belőle. Ha arra gondolok, hogy a barátaimat meg a testvéremet szívesen látnám már. Nagyon hiányzik Naruto testvéres ölelése. Ezért eldöntöttem:

-Gaara, tudom hogy 2 hónappal ezelőtt azt kértem ne add tudtukra hogy élek, viszont szeretnék vissza menni. Szeretnék a bátyámmal beszélni. Szeretném látni őt.

-Szóval akkor írjak meg mindent?

-Csak azt hogy életben vagyok, és azt hogy miért, de a látogatásom ne.

-Rendben. Még ma elküldöm.

-Köszönöm a sok segítséget.

-Ugyan. Viszont küldj egy olyan Minori féle levelet ha odaérsz. Apró mosolyt láttam meg ajkain.

-Rendben- felálltam, be mentem a kis lakásomba és elkezdtem összepakolni. Nem sok mindent tettem el, csak pár ruhát, vizet, és ételt. Amikor kész voltam a táskám egy tekercsbe pecsételtem, amit az övemhez rögzítettem, majd elindultam.

-Sensei! - hallottam meg a 3 kiabálást amit nagyon is jól eltudok egymástól határolni.

-Igen?

-Gyere vissza hamar.

-De hát eddig is megvoltatok nélkülem mindegyikőtök chunin lett, Gin pedig a Johnin vizsga előtt áll.

-De neked köszönhetjük, hiszen remek tanár vagy.

-Ti vagytok remek diákok. Vigyázzatok egymásra és a falura is.

-Igenis sensei! -fájó szívvel, de itt hagytam ezt a falut. De nem örökre.

>>2 nappal később

Kakashi szemszög

-Kakashi sensei! - rontott be a tanácsadóm és jobb kezem is egyben
Shizune.

-Mi történt?

-Kaptunk egy levelet a kazekage-tól...amiben...amiben azt írja... áhh inkább olvasd el! - nem értettem mi ez az egész. Ő mindig is összeszedett volt, most meg... Elvettem tőle a levelet. Olvastam, olvastam, olvastam. Újra kezdtem. Olvastam, olvastam, olvastam. Biztos voltam benne hogy valamit félre olvasok vagy értelmezek ezért újra akartam olvasni de a fekete hajú nő, meg akadályozott benne.

-Igen én is ilyen arcot vágtam.

-Szóval.. akkor Kabuto és Orochimaru múltkor...

-Ezért voltak itt. - A mosolyom fülig ért. Boldog voltam. Nem halt meg. 2 éve abban a tudatban élek hogy a lány akit szerettem halott.

-Hívd ide Naruto-t.

-Órán van..

-Nem baj. Most az egyszer tehetünk kivételt.

Naruto szemszög

-Most ezt a részt nézzük meg. Tessék! - szólt Iruka-sensei a kopogásra.

-Shizune? - kérdeztem.

-Sensei, elnézést de a hatodik szeretne most megbeszélni valamit Naruto-val.

-Akkor menjen. - felálltam, és követtem, aki mosolygott. Lehet hogy valami jó dolog történt?

-Miért hívat a sensei?

-Majd elmondja.- nem is kérdeztem többet.

-Itt vagyunk.-jelentette ki kísérőm, majd benyitottunk.

-Valami baj van? - kérdeztem a sensei-em azonnal mikor megláttam, mert már nagyon kíváncsi voltam mi volt ilyen sürgős.

-Minori - ról van szó. - Mit akar mondani a már 2 éve halott húgomról?

-Nem értem, miért most akarsz beszélni róla?

-Tévedésben éltünk eddig.

-Miért is?

-Naruto, a húgod...életben van.-
„életben van", „életben van".

-Ez most valami vicc akar lenni? Hiszen láttam meghalni. Shizune azt mondta meghalt és nem tud rajta segíteni már. Csak hazudtok.

-Nem. Ez igaz. nemrég kaptuk mega levelet amit kazekage küldött. Le van pecsételve, a kézírás megegyezik.

-De hogyan? Miért nem keresett akkor minket? - ideges voltam. Mi az hogy a húgom életben van? 2 éve már hogy elvesztettem. Minden nap gondolok rá. Nem sokáig ismertem de húzott hozzá valami, ami miatt tudtam hogy a testvérem, akiről biztosra állíthatom hogy megkeresett volna ha nem halt volna meg.

-Kabuto, elvitte a testét és addig kutatott amíg vissza nem tudta hozni, ugyanis nem halt meg teljesen. Éppen hogy volt benne élet. Több mint egy évig kómában volt, majd sikerült Kabuto-nak vissza hoznia. Újra megkellett tanulnia járni, még beszélni sem tudott egy darabig, azután meg a jutsu-kat kellett ismételnie.

-Él a húgom! Nem vesztettem el! Hol van? - tele lettem energiával és hálás voltam hogy életben van. Újra láthatom az egyetlen testvérem, az egyetlen családtagom.

-Sunagakure-ban.

-Oda megyek! Kérlek sensei had menjek.

-Menjél csak. De holnap indulj. Ma még ne. - Ez.. Ez egy csoda. A húgom akit halottnak hitt mindenki, a húgom életben van! Él él él! Egyszerűen nagyon boldog voltam. Épp haza fele tartottam, hogy össze pakoljak holnapra, amikor ismerős alakok jöttek felém: Kiba és Akamaru, Ino, Hinata, Shikamaru, Choji, Sai, Sakura és Sasuke.

-Még is mi ez a jó kedv Naruto? - kérdezte Choji.

-El se fogjátok hinni.. -mosolyom akkora bigyorba ment át, csodálom nem szakadt le a szám.

-Bökd már ki. - szólt rám Sakura, mint mindig azzal az ideges hanglejtésével.

-Minori.. Minori életben van.

-Mi? - egyszerre jött a kérdés és az értetlen arckifejezés, aztán mindenki úgy nézett rám mint ha megőrültem volna, így elmeséltem mindent.

-Ez.. hihetetlen. Minori-chan él! - kezdte Sakura.

-Örülök neki Naruto-kun.

-Hát még én Hinata.