Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

8.fejezet

Ez a rész kicsit unalmas lett, neharagudjatok, de nem harcolhatnak állandóan.😊
A nagy idő kiesést igyekszem azzal vezekelni hogy a héten  +3 részt szeretnék hozni. A mentségem az hogy ez az online tanulás teljesen kikészített,már nagyon rám fért ez a téli szünet. Más is így van vele?

Az irodából egyenesen haza mentem, míg a bátyám Ichiraku bácsit ment kifosztani... megint.
A házba beérve lepakoltam, majd úgy gondoltam hogy elmegyek leadni a csakrámból. A szokásos erdőbe mentem, amikor megláttam ott egy lányt aki szintén edzett.

-Szia! Beszállhatok? Egyedül már kicsit unalmas.~sóhajtottam.

-Ha szeretnél. De akkor válasz magadnak egy fegyvert.

-Üüm... ~Ráztam meg  ellentmondásosan a fejem. ~– Én maradok a  puszta kéznél. ~ mosolyogtam. Egy ideje harcolhattunk, mikor megszólalt.

-Egyébként én Tenten vagyok. Még nem láttalak erre.

-Minori. Amúgy igen csak egy ideje jöttem.

-Áthelyeztek?

-Mondhatjuk így is. Tudod elég ügyes vagy, bár kicsit lassúak a reflexeid. Ha csak fegyverrel küzdessz  akkor mindig két  lépéssel járj az ellenfeled előtt, ugyanis jutsu nélkül nincs meglepetésed. ~ felfedtem trükköm, mi szerint a vele harcoló Minori hirtelen köddé vált, majd az igazi hátulról kigáncsolta, ezután a földre szegezte egy kunaival. Felsóhajtott egyet. A földön fekvőnek a kezemet nyújtottam amit elfogadott egy mosoly kíséretében.

-Észre se vettem hogy az csak egy klón. ~ültünk le a talajra kicsit kifújni a levegőt.

-Majd legközelebb. ~ legyintettem, de azonban megéreztem egy igen ismerős kisugárzást, amire akaratlanul is, gondolkodás nélkül odafordultam. És igen, mint mindig most is helyes volt megérzésem, a sensei-em ott ült fent egy fán, viszont mikor meglátta hogy figyelem, csak intett egyet mosolyogva, azonban fél tized másodperc múlva meg előttünk állt.

-A csakrádból próbálsz veszíteni?

-Igen. De elkéne mennem enni valamit... ~ gondolkodtam hangosan mire bólintott egyet.

-Tenten? Van kedved csatlakozni?

-Persze.

-Sensei? ~ néztem a  szürke hajú férfira.

-Most van egy kis elintézni valóm. ~ bólintottam.

-Szólhatnánk a többi lánynak és akkor elmehetnénk a közeli fürdőbe kicsit lazítani. ~ajánlotta fel az ötletet a barnahajú lány.

-Nem vagyok semmi jó elrontója. ~ vontam meg vállam. Vissza néztem, de a johnin már nem volt ott. Valami miatt úgy éreztem hazudott.
A ramen stand felé találkoztunk Sakura-val, Ino-val és Hinata-val, akik szívesen csatlakoztak hozzánk. Ino, mint kiderült szerelmes Sasuke-ba, úgy mint Sakura, emiatt sokszor veszekednek, viszont el vannak. Hinata nagyon szerény, visszahúzódó lány.
A tökéletesen forró vízben lubickolunk, én személy szerint hallgatom történeteiket vagy amikor a rózsaszín hajú és a szöszi összekapnak Sasuken, ez igazán megmosolyogtat, jól érzem magam velük.

-Minori-chan? ~ szólított meg Ino.

-Tessék? ~ fordítottam rá tekintetem.
-Biztos nehéz beszélni számodra erről, de... honnan vannak azok a hegek a hátadon?

-Már nem annyira zavar ha beszélek róluk. ~ neki álltam elmondani az egész elrablásom,  Danzo-tól kezdve a kazekage-n átt egészen idáig. Persze pár részletet kihagytam mint például azt amikor Kakashi-sesnsei-el közelebb kerültünk egymáshoz mint azt szabadott volna.

-Szóval akkor neked Naruto – kun... izé... akkor ő a testvéred? ~ kérdezte Hyuuga lány, mire biccentettem.

-Az már igaz hogy nagyon hasonlítotok. ~közölte Tenten. ~ Milyen érzés?

-Mármint az hogy van testvérem? ~ bólintottak.~ – igazából csak pár napja ismerem, de olyan mint ha együtt nöttünk volna fel. Mindenképpen meg akar védeni és ez fordítva is így van. Csak egy keveset beszéltünk de már akkor éreztem hogy ő a hiányzó érzés. Ez most tudom furán hangzik de ez így van. Tudni hogy valaki úgy elfogad ahogy vagy, akivel több közös jellemek, szokások vannak bennetek, akivel közös a véretek a DNS-etek.... sok mindent megtudtam Naruto-ról a hokage által. Mindent megteszek hogy a múlt ne ismételje meg magát. Soha nem fogok hátat fordítani neki.
~A történetem után csend telepedett ránk, amit én törtem meg azzal hogy van még valami amit el akarok intézni, ha úgy vesszük nem volt hazugság. Haza fele az útat kicsit megváltoztatva a hokage-k  kőarcához mentem, amik közül kikerestem édesapámét.

-Tudod... elég sok mindent meg tudtam ” konoha sárga villanásáról” és azt kell hogy mondjam.... nagyon sajnálom hogy nem tudtunk megismerni téged, vagyis titeket. Biztos vagyok benne hogy egy gondoskodó apa lett volna belőled aki nap hosszat csak dolgozik a szeretett falujáért viszont biztos szakított volna egy kis időt a családjára is. Anya meg biztos kiabált volna veled, amiért túlhajszolod magad, illetve bátyóval és velem is, hiszen nem lettünk volna az a szófogadó minta gyerekek. ~ kezdtem el kuncogni, de ez később át váltott könnyözönbe ahogy elő vettem zsebemből egy képet amit még a hokage-tól kaptam. Anya volt rajta mikor terhes volt, aki mellett apa ült, miközben anya hasát simogatta. Vidámak voltak, vártak minket. De a család érzésétől egy ember fosztott meg, pillanatok alatt. Gyűlölöm!

-GYŰLÖLÖM AZ ÖSSZES UCHIA-T!!! ~ üvöltöttem teli torokból, ami nagyon jól esett. Mikor  feleszméltem hogy mit is csinálok azonnal letöröltem könnyeimet, bár kell látnom, nekem is nehezemre esik elnyomni az érzéseimet.

„ A legnagyobb csend mögött rejtőzik a legordítóbb fájdalom.”

Vagy valami ilyesmit mondott a brekusz bácsi.  Ezen gondolatmenetem végére érve már az ajtó előtt álltam.

-Megjöttem! Bátyó itthon vagy? ~ néztem be a konyhába ahol senki sem volt. ~-Naruto? ~ajtaja előtt hangos horkolást hallottam. Ő már húzza is a lóbőrt. Amikor halkan benyitottam a szobájába, elképedtem a látványon. Ezt úgy kell elképzelni hogy feje lent lógott a  padlón, míg lábai az ágyon helyezkedtek el, a takaróját lerugdosta magáról, szájából folyt a nyál, ez a látvány megmosolyogtatott. A fürdőbe vezetett az utam, amit az én puha, de még idegen érzésű ágyam követett.