Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

11.fejezet

Az ajtó nyitva volt, és amint benyitottam megláttam a nappaliban aludni bátyámat megint olyan furcsa kitekert pózban. Bámészkodásom után, bementem szobámba, a szekrényemből kivettem a táskám és beletettem pár ruhát, klasszikus és pecsételt kunait, pár shurikent, tettem be kötszert, a többségben előfordult mérgek ellenszerét, betettem az eddig összegyűjtött pénzem, ami nem kevés, hiszen nem a költekezésről vagyok híres. Tettem be hálózsákot is, pár instant ráment és csináltam 4 szendvicset. A derekamra erősítettem tekercseket, amiből megtudom idézni a bennük eltárólt fegyvereket, illetve volt egy tekercsem, amiben egy hatalmas tekercset táróltam. Az a tekercs egy szerződés, több generációra megy vissza, több megkötött pecsét van egymás mellett tigris és shinobik közt. A mesterem idős volt és beteg, viszont ő őrizte azt a hatalmas szerződést, amit rám hagyott, most már én vagyok az akinek meg kell védenie, ezért bele helyeztem egy kisebb tekercsbe, mert elég zavaró lenne folyton a hátamon cipelni. Felvettem a táskám, kimentem a nappaliban ahol a hasonmásom még mindig aludt, így hagytam neki üzenetet, ezután elindultam a kapuig ahol találkozok a sensei-el. Ha bele gondolok hogy ő meg én, csak mi ketten megyünk több napos küldetésre, elfog a boldogság. Ő megért engem, tudja milyen bűntudattal és fájdalommal jár valakit megölni aki közel állt hozzád. Tudja milyen a kirekesztettség. Tudja hogy a rajtunk lévő vér, soha nem mosható le. Amúgy nem gondoltam volna hogy Kakashi – sensei ilyen nyílt is tud lenni és őszinte. Még nem volt ott a kapunál, ezért kénytelen voltam várni. Volt egy érzésem hogy valaki figyel, majd csakrát is éreztem, amiből nem áradt a gonoszság, így következtettem hogy innen a faluból egy shinobi az, viszont volt valami hasonlóság a csakrájában mint Hinata-nak, de nem ismertem fel.

-Ki van ott? – kérdeztem, ugyanis nem bírtam a kíváncsiságommal.

-Hyuuga Neji-nek hívnak. – bukkant elő egy hosszú barna hajú, fehér ruhás fiú. – Te vagy Naruto testvére?

-Igen, én lennék.

-Honnan tudtad hogy itt vagyok.
-Éreztem a csakrád, bár nem ismertem fel, csak a hasonlóságot Hinata-éval.

-De ezt csak a Byakugan – nal lehetséges.

-Rajtam több kísérletet végeztek, aminek az egyik eredménye hogy a sharingan-t és a byakugan-t keresztezték. Így meg van mind a kettő, bár nem olyan erősek mint a Hyuuga-ké vagy Uchia-ké.

-Szóval igaz. Tényleg kísérleteztek rajtad.

-Igen, talán zavar?

-Addig nem ameddig nem akarod megtámadni a falut.

-Már miért akarnám?

-Talán mert erős vagy és te akarsz lenni a hokage. – mondta el egyenesen.

-Akkor te is meg akarod támadni a falut? Tudok mindent rólad Hyuuga Neji. Erős vagy, a te Byakugan-nod a legerősebb, egy igazi őstehetség vagy. Én is megvádolhatnálak vele hogy irányítani akarod a falut, hiszen a saját unoka testvéred és a nagybátyád is meg akartad ölni bosszúból, nem? – lesokkolva nézett.

-Nem ismersz, tudod hogy mit csináltam, de fogalmad sincs milyen.

-Neked? Neked van fogalmad milyen amikor senkinek sem jelentesz többet, mint puszta kísérleti patkány akin ki élheti a brutális, őrült hobbiát? Akit azért tartanak hogy másokat megöljön? Van fogalmad milyen kínok között vergődni miközben azon röhögnek vajon túl éled – e vagy sem? Van fogalmad arról hogy bárhova mehetsz, de még sincs olyan hely amit az otthonodnak nevezhetsz? Aki várna rád? Neked volt, csak a hülye bosszúállós terved elvakított. Nekem most ott van Naruto, megismertem Hinata-t, Sakura-t, Ino-t, Tenten-t, Sai-t, Kakashi-sensei-t, óhh és Iruka-sensei-t is, Ichiraku-bácsit, Ayame-t, akik nagyon kedvesek, figyelmesek, segítőkészek. Azt mondják ez az otthonom, de én még is olyan idegennek érzem őket. Egyedül Naruto-nál, akinél érzem a köztünk lévő kapcsot. Ő az akiben teljes mértékben az életem is feláldoznám, illetve még Kakashi-sensei az aki mindig megpróbál beszélni azzal a hülye fejemmel, amikor bánt valami. Amikor végig megyek az utcán, látom ahogy rám néznek, látom hogy félnek tőlem és tudod mit, megvan rá az okuk, néha én is félek saját magamtól. De akkor is fáj hogy nem én választottam meg az életem, én csak belecsöppentem és muszáj volt túlélnem. Nem volt más választásom. „Vadászól vagy téged vadásznak”-Ezt hallottam 15 éven keresztül. Nem volt más választásom.

-Neji... – jelent meg a 7-es csapat vezetője.-...tudod...nem... igazából, semmi. Szerintem most megértetted végre, a hibádat. Menjünk Minori, hiszen 4 nap áll előttünk. – Csak bólintottam és követtem. Most végre megértettem miért félnek tőlem. Azt hiszik, mivel Danzo és Orochimaru meg támadták a falut és mivel ők is kínoztak akkor én is meg akarom semmisíteni a falut. Ez eddig miért nem jutott az eszembe? Gondolatban fejbe vertem magam párszor. De így bele gondolva tényleg annyi embert öltem meg, én nem érdemlem meg hogy éljek. Az öngyilkosság bűn? De mi van akkor ha amúgy is bűnöző vagy? Amikor kellő kép lenyugodtam megkérdeztem az előttem haladó férfit...

-Sensei? Hogy csinálta hogy nem éreztem a csakráját?

-Nem csináltam semmit. Valószínűleg az érzelmeid annyira feleméztettek hogy abban a pillanatban csak nem érzékelted.

-Valószínűleg. - bár ezt kétlem.

Naruto szemszög
-HhhÁhhhhhmm-ásítva ültem fel a kanapén. Csend volt és sötét. Amikor felálltam nyújtózkodni a bejárati ajtón megláttam egy cetlit.

„Drága bátyó
Aludtál, így nem akartalak felébreszteni, ezért gondoltam hogy írok, mert valószínűleg megint az ötödiket zaklatnád. – ez igaz. – Kakashi – sensei – el el kellett mennünk Iwagakure-ba, fontos üzenetet vinni, ugyanis a madárnak nyoma veszett az üzenettel. Úgy 2hét múlva jövünk. Vigyázz magadra én is igyekszem vigyázni magamra.
U.i.:
Egyszer biztos fejre fogsz esni.”

Fogalmam sincs mire érthette. Ám amikor a szobámba mentem megakadtam az egyik pulcsimba amit tegnap dobtam le és fejre estem. Hogyan látta előre?
De remélem tényleg vigyáz magára, vele kellett volna mennem a biztonság kedvéért.