Mi lenne ha Naruto-nak lenne egy húga akiről nem is tudott? És ha a lány kicsit közelebb kerülne a "másoló ninja" -hoz mint csupán mester és tanonca?
Hogy viselkedne a lány eddigi legjobb barátja mikor ezt megtudja?
Számítani fog a korkülönbség?
H...
Ma is elhoztam neketek egy részt, bár ez egy kicsit rövid, de azért remélem tetszeni fog. Jó olvasást és szép estét! ❤️
Kakashi szemszög
Át kutatta egész ruházatom és elvette tőlem minden harci eszközöm amivel rá támadhattam volna. Ezek után kikötözött egy székhez.
-Nos, rég találkoztunk. – erre felkaptam rá a fejem. Nekem egyáltalán nem volt ismerős, s szerintem ez a mimikámon is látszódhatott.
-Nahhh,még a chunin vizsgán találkoztunk. Majdnem megölted a bátyámat, de ne aggódj én nem fogom bántani a lányt.
-Itt vagyok! Azt tettem amit kértél! Engedd el!
-Elengedni? Ugyan már. – ismét egy kaján vigyort hallatott.
-Azt mondtad hogy elengeded!
-Ilyet mondtam volna? Elnézést, tudod néha olyat mondok amit nem gondolok komolyan.
-Ezt nem teheted! Azonnal engedd el vagy esküszöm megbánod!
-Arra kíváncsi vagyok. – s ekkor valami nyílaló fájdalom terjedt szét az egész testemben, s hirtelen sötétség vett körül, de még mindig ugyan abban a székben ültem. Ez egy valamit jelentett: genjutsuba taszított. Ismét a fájdalom, mint ha ezer féreg férkőzne be a bőröm alá, s belülről rágni kezdenék a húsom. Nem bírtam ezt az iszonyat fájdalmat, így párszor felordítottam és próbáltam ficánkolni hát ha meglazíthatom a köteleket.
Már levegőt venni is fájdalmas volt, a szemem alig bírtam nyitva tartani, mindenem égett a fájdalomtól, már az ájulás szélén voltam, mikor megláttam egy kék fényt. A fejem lassan felemeltem és ott állt előttem... Vatacumi. A szemei is kéken kezdtek el világítani, aztán érzékeltem hogy a fájdalmaim enyhülnek és lassan vissza térek a valóságba. Feloldotta a genjutsu-t, s annak nyoma sem maradt, levegőért kezdtem kapkodni, mint aki mos jött volna a felszínre a vízből. A levegő olyan gyorsan és kellemesen áramlott a tüdőmbe, hogy leírhatatlan volt. Az ember aki idehozott, a földön feküdt ájultan.
-Minori, bajban van. A csakrája szinte egyenlő a nullával, engem idézett meg az utolsó erejéből is, hogy segítsek neked.
-Hol van?- Meg kell mentenem. Nem hagyhatom hogy ismét feláldozza magát értem. - Menjünk.
-Kövess. – kicsit megemelkedett, majd elkezdett repülni beljebb a barlangban. Mindenhol csöpögött a víz, s alulról már a bokámig ért.
-Te hogy maradtál benne?
-A mi lelkünk össze van fonódva, nem tud engem elengedni és mivel nem halt meg, ezért én sem.
-Értem.- elég sok időt mentünk én szerintem, ezért egyre és egyre türelmetlenebb lettem. Mi van ha nem érek oda időben? Mi van ha elkésem és most tényleg örökre elveszítem? Azonban Vatacumi megállt s nem mozdult, így én is megtorpantam, majd körülnéztem. Ott volt, ott feküdt, tele horzsolásokkal és már a csakráját is éppen hogy éreztem. Oda siettem mellé és feje alá nyúltam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Minori, kérlek nyisd ki a szemed. Itt vagyok, hallod, itt vagyok. Már nem lesz semmi baj, haza viszlek. Kérlek, nyisd ki a szemed. – a szemöldökét lassan felhúzta, a szemeit össze szorította, majd szép lassan szemhéjai kicsit kinyitódtak. A szája mozgott mint ha mondani akarna valamit, de aztán becsukta, ekkor szemei is lecsukódtak. Elájult. Azonnal felkaptam és bár a sérüléseim kicsit lassítottak, akkor is olyan gyorsan futottam vele ahogy csak tudtam.
