Harmincharmadik fejezet

441 30 10
                                    

Majd azzal elsétált mint aki jók végezte dolgát.
Hanna nagyon sírt és forrót benne a düh és nem is tartotta magába.Telekinézis erejével fel emelkedett a levegőbe és vér folyt közben az orrából majd kiütötte az ajtót a helyéről.
Erre mindenki fel kellt.
-Ez még is mi volt?Kelt fel a zajra Klaus
-Hanna...Kezdet el rohanni lefele Diego
Mikor mindenki le ért látták Hanna orrából ömlött a vér.
-Jézusom!Már megint hogy nézel ki?Kérdezte gúnyos hangon Elizabett miközben végig nézett Hannán.
Hanna még mindig ideges volt,és a düh át vette hatalmát a teste felet,és elkezdte folytogatni Elizabettet.
-Engedj el.....Mondta el csuklot hangon Elizabett
-Hanna kérlek engedd el!!!Mondta neki Ötös kisé megijedve Hanna erejétől.
Hanna arcát Ötös felé kapta majd egy könny csepp csordult le arcán és elengedte Elizabett nyakát.
-Mit tettem...Nézte Hanna ijedten kezeit.
-MONDTAM HOGY LENT VAN A HELYE!!!Kiabált rá Luther
-Ne merészeld bántani mégegyszer.Állt Hanna elé Diego.
-E-e-egy szörnyeteg vagy...Felelte halk hangon Elizabett.
-Ez nem igaz!Válaszolta Hanna
-De az vagy!Mondta Luther.
-Van benne valami!Majdnem megölted a barátnőmet.
-JÓ EMBER VAGYOK!Mondta hangosan Hanna majd düh hatása miatt mindneki el repült tőle messzire.
-Hanna kérlek nyugodj meg!Én tudom hogy nem vagy rossz ember.Mondta Diego közben tálaszkodot fel a földről.
-Sajnálom,hogy csalódást kellett neked okoznom...Mondta Hanna ezzel el is tünt.

Az esernyő akadémia/BEFEJEZETT/Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt