Azonnal lerogyodt a földre.
-Mit tettem... Lihegte ki szavait Vanya.
-Hanna! Kiáltotta el magát Lila majd azonnal felkellt és Hannához rohant, közbe többször megis botlott bizonytalan lépteibe.
-Hanna!Hanna! Ragadta meg az egyik kezét Allison amikor oda ért.
-Mit csináljunk? Kérdezte kapkodva a levegőt Lila.
-Menjetek! Suttogta Hanna miközben fröcsögöt ki a száján a vér.
-Nem! Nem fogunk itt hagyni, a testvérünk vagy! Felelte idegesen Allison.
A sok kiabálásra a fiúk is kijöttek az istállóból, elsőnek csak a földön össze rogyott Vanyat látták de amint elfordultak a másik irányba észre vették a három lányt is.
-Uramatyám... Suttogta lesokkolva Luther.
-Hanna!!! Kiabálta Ötös majd amilyen gyorsan csak tudott oda futott. A többiek is követték a fiú tettét.
-Megmentelek! Lihegte Ötös miközben Hanna másik kezét megragadta.
-Nincs elég idő, ha most vissza mész nem lesz elég erőd haza menni! Magyarázta Hanna miközben egyre laposabbakat pislogott.
-Nem érdekel, nem hagylak itt! Mondta elhatározottan Ötös.
-Ha Hanna nem hal meg, és gyorsan vissza mentek az időbe, életbe marad. Mondta Ben Klausnak aki gyorsan felfogta, hogy csak ő hallja és tolmácsolta a többieknek.
-Ben azt mondja ha gyorsan vissza megyünk úgy hogy Hanna itt marad és nem hal meg akkor találkozunk vele az eredeti időzónánkba. Hadarta gyorsan Klaus.
Ahogy ezt a mondatot kimondta az égen megjelent egy nagy lángoló meteorit.
-Mennünk kell! Kiáltotta el magát Luther, aki gyorsan Vanyahoz rohant és oda vonszolta a többiekhez.
-Szervusz kiscsöppség! Köszönt el Klaus Hannától, és próbált magára egy mosolyt erőltetni, több-kevesebb sikerrel.
-Igérd meg hogy otthon találkozunk! Mondta erőteljes hanggal Diego miközben könnyeit tartotta vissza.
-Tarts ki még egy kicsit! Engedte el kezét Allison.
-Otthon ezért kinyírlak. Mondta Lila elcsukló hangon és egy pár könnycseppet törölt le arcáról.
-Szeretlek! Engedte el Ötös végleg Hanna kezét.
-Ne légy érzelgős, nem áll jól. Mondta Hanna, és egy utolsó mosolyt villantott véres szájával.
-Én-Én sajnálom. Mondta remegő hanggal Vanya amit alig lehetett érteni .
Luther, Vanya, Allison, Lila, Diego , Klaus majd végül Ötös egy körbe álltak fel és megfogták egymás kezét. Egy perc se telt el egy kék védő pajzs vette őket körbe és egy másodperc alatt elteleportáltak, úgy mintha soha ott se lettek volna.
-Én nem akartam, hogy így végződjön. Bicegett ki az oldalát fogva Mark.
-Én sem. Nyögte Hanna s közben az első könnycsepp is lecsordult az arcáról.
-Túléljük vajon? Kérdezte Mark miközben nagy fájdalmak közepette leült Hanna mellé.
-Fogalmam sincs. Fordította el a fejét Hanna a mellette ülő fiú irányába.
-Ha mégis túléljük, ne legyünk rosszba az eredeti időzónánkba. Majd remegő kezét tartotta Hanna felé, aki kis gondolkodás kezet fogott Mark kezével.
Ezzel alkut kötve!
•~2017~•
Amint az Esernyő akadémia elé teleportáltak mindannyian a térdükre zuhantak.
-Itthon vagyunk... Sóhajtotta megkönnyebbülve Allison.
-Hol van Ben? Nézett körbe ijedten Klaus.
-Keressük meg Pogot és anyát. Söpörte le magát Luther majd előre ment ezzel irányt adva a többieknek.
-Miért ilyen fura itt minden? Nézett körbe Vanya.
-Ezek itt cinegék? Kérdezte Klaus amint az egyik képre mutatott ahol előzőleg még egy esernyő ékeskedett.
-Inkább olyan mint egy csirke. Röhögte saját magát Diego.
-Akkor legyen már pinty. Adta rá a lovat Klaus.
-Nem! Legyen kakadú. Röhögötte ismét.
-Lúd! Vágta rá egyből.
-Fiúk! Szólt rájuk Allison.
-Mivan? Kérdezte egyszerre a két fiú.
-Mi a fasz történt itt? Nézett körbe Ötös.
-Az ott... Az ott apa? Dadogta Luther majd a nappali irányába mutatott. Igaza volt Luthernek, nem más állt a nappali mint Reginald Hargreeves. Féléve se hogy eltemették, hogy állhatna már ott?
-Apa? Te hogy kerülsz ide? Kérdezte Allison miközben mindannyian sietős léptekkel mentek be a nappaliba.
-Ti meg kik vagytok? Kérdezte Reginald mint aki nem is ismeri a saját "gyerekeit".
-Te vagy az apánk! Mi az hogy nem ismersz minket? Kérdezte értetlenkedve Klaus.
-Úgymond te "terveztél" minket. Hangsúlyozta ki Diego.
-Kik vagytok? Kérdezte Reginald miközbe felvette a szemüvegét.
-Az Esernyő akadémia! Felelte idegesen Ötös.
-Az Esernyő akadémia... Ismételte meg suttogva Reginald.
-Mostmár rémlik kik vagyunk? Kérdezte hátulról Vanya.
-Az első tervem, az első csapatom. Emlékszem rátok. Hatalmas csalódás voltatok, előre tudtam. Kétszer világ végét csináltatok, biztos voltam benne hogy nem fogtok megmenekülni. Így csináltam egy új, okosabb, jobb és erősebb csapatot. Kezdett bele Reginald.
-Nem hinném hogy nálunk jobb csapatot tudnál létre hozni. Mondta pimasz mosollyal Ötös.
-Nálatok nincs jobb? Hadd jellemezzelek benneteket. Rakta keresztbe a kezét Reginald és sétálni kezdett.
-Egyes! Erős testileg, de lelkileg egy nulla, semmire se vagy való. Olyan vagy mint egy idegesítő pincsi kutya. Állt meg Luther mellett.
Luther csalódottan nézett a férfira akit egykor az apjának tekintett.
-Kettes! Erős, okos, de iszonyatosan nagy pofád vagy. Nem bírod elfogadni ha nincs igazad és nem tiszta fejjel küzdesz. Sétált Diego mellé.
-Ez nem igaz! Tiltakozott Diego.
-Hármas! Az erő jó és igazán hasznos, de képtelen vagy használni ha azon múlik hogy olyan emberen teszteld akit szeretsz. Túl sok az érzelem. Simította meg Reginald Allison vállát.
Allison szégyenében lehajtotta a fejét, hisz az egész szoba tudta kire is gondolt Reginald.
-Négyes! Gyenge, gyerekes és ráadásul fél a saját erejétől! Hogy lehet olyan ember erős aki saját magától fél? Kérdezte gúnyosan Reginald miközben köpködte a szavait Klaus felé.
-Ötös! Erős, bátor, kitartó, és erős személyiségű. De nagy képű és egoista, ez fog egyszer a sírba vinni. Röhögte Reginald.
-Hatos! A halott aki gyerekként kiesett közületek annyira gyenge volt. Gondolkozott el Reginald, mint akinek az is nehezére esik, hogy felidézze hogy nézett ki Hatos.
-Hetes! A hegedűs kisasszony. Lépdelt oda végül Vanyahoz.-Kettő világvégét köszönhetünk neked. Az erődet se tudod használni, méghogy jó lennél bármibe is. Röhögte ki Reginald.
-Mostmár jobban érzed magad? Így hogy leoltottál mindenkit. Te olyan kibaszott tökéletes vagy? Kérdezte flegmán Diego.
-Én nem! De az új csapatom. Ők igen. Nézett fel büszke mosollyal a gallériára Reginald. -Üdvözöljétek a Veréb Akadémiát! Tapsolt kettőt Reginald erre elő jöttek a Veréb tagok.
8 ember jelent meg a gallérián és egy lebegő kocka.
Viszont a 8 ember közül 3 igazán ismerős lehet az Esernyő akadémia tagjainak.
-Ők az én tökéletes csapatom! Mutatott rájuk Reginald.
Megfagyott a levegő a szobába, senki nem mert még csak levegőt se venni.
