Kínos csönd következett míg nem jelzett a sütő hogy lejárt a 10 perc.
Samantha tálalta az ételt.
- Joétvágyat! Mondta Samantha miközben helyet foglalt az asztalnál .
- Neked is. Válaszolta Hanna majd felemelte a villát hogy neki lásson a vacsorához.
Csöndben elfogyasztották az ételt.
-Nagyon finom volt! Köszönöm! Kelt fel Hanna az asztaltól és a tanyérját bele tette a mosogatóba.-Elmosogatok ma én! Ajánlotta fel.
-Ma nem mosogat senki. Beszélgettünk,ha holnap elkell menned úgy menj el ,hogy megismertelek. Mondta Samantha majd a fejével biccentett a kanapé felé,hogy üljenek oda.
-Ha így szeretnéd! Felelte Hanna majd leült a kanapéra.
Ugyan ezt tette utána Samantha.
-Szoval...Hol voltál az elmúlt években? Kérdezte.
-Voltam egy nőnél akit Intézőnek hívnak,aki ide kérgetett. Voltam egy kicsit börtönbe de Diego barátom kihozott onnan. Aztán éltem az ő családjával. Emlékezett vissza Hanna.
-És miért ültél börtönbe? Kérdezte Samantha közbe megköszürülte a torkát.
-Sok mindent fogtak rám! De esküszöm ártatlan voltam... részben.Helyesbített Hanna.
-És barátok? Esetleg szerelem? Érdeklődőt Samantha és mit sem sejtve ejtette ki a "szerelem" szót.
Hanna a szerelem szóra felkapta a fejét majd szomorú tekintettel anyjára emelte szemét.
-Rosszat mondtam esetleg? Kérdezte közben ki söpörte Hanna haját a szeméből.
-Nem,nem ...Dadogta Hanna.
-Akkor mesélj a fiúról. Kérlelte majd hátra dőlt a kanapén.
-Kedves,okos,figyelmes,gyors és védelmező.Mosolyogta Hanna és érezte hogy egy könnycsepp folyt le az arcán .-Nagyon szeretem és hiányzik.Mondta Hanna majd anyjára nézet.-Mesélj apáról! Csúszott ki a száján.
-Jaj kislányom. Edesapád egy hős volt. Kezdet bele Samantha.
-Miert volt hős apu? Kérdezt vissza Hanna úgy mint egy 5 éves.
-Mikor megtudta a hírt hogy terhes vagyok veled. Ő volt a világ legboldogabb embere. Vigyázott ránk jobban mint saját magára. Mindent megakart teremteni nekünk,hogy a neked a legjobb legyen. Viszont a boldog véget mi se kaphatuk meg. Édesapád 4 hónapos korodban besorozták katonának. És sajnos sose tért vissza. Kezdet el sírni Samantha. -Azóta oda fentről figyel minket. Törölte le a könnyeit.
-Nagyon sajnálom anya. Apa tényleg egy hős. Mondta Hanna majd lassan megölelte anyját.
-Ezért nem akarom hogy elmenyj . Nem akarlak téged se elveszíteni, érted? Fogta meg Samantha Hanna arcát.
-De engem nem veszítesz el,vissza megyünk az időbe és meglátogatlak. Ígérem nem lesz bajom! Puszilta meg Hanna édes anyja kezét.
Samantha Hanna vállára dőlt és nem bírta tovább.Kit tört belőle a sírás majd szépen lassan mikor lenyugodott elaludt Hanna vállán.
