Samantha Hanna vállára dőlt és nem bírta tovább.Kit tört belőle a sírás majd szépen lassan mikor lenyugodott elaludt Hanna vállán.
Hanna egy ideig hallgatta anyja szuszogását majd lassan elfektette az ágyon és betakarta egy lepedővel.
-Most kell indulnom... Mottyogta magába Hanna.
Keresett egy papírt és egy tollat majd írt egy búcsú levelet.
"Drága édesanyám! Szeretnék neked hálás lenni,hogy segítettél rajtam és hogy erre a pár napra a karjaidba vettél és gondoskodtál rólam. Mindennél jobban maradnék most melletted de a világ számít a segítségre. Ígérem hogy megláttogatlak amint vissza mentünk az időbe. De ha meghalnék tudd mindennél jobban szerettelek és oda fentről vigyázok rád. Ég veled! Szeretlek!
Hanna Hargreeves "
Hanna pár könnycseppét letörölve tette le a konyha asztalra a levelet. Az alvó Samantha-nak nyomott egy puszit homlokára. Az ajtóhoz ment és a zárat elfordítva utolsó pillantást vetett anyjára majd kilépett az őszi éjszakába.
-Hűvösebb van mint hittem... Vacogott egy kicsit a lány,majd keresztbe tette a kezét és úgy sétált tovább, hátha így nem fázik annyira.
Egy pár perc séta után Hanna érezte hogy valaki egy kabátot tesz a vállára.
Hanna lenézett a kabátra amit furcsált mert ismerős volt neki.
Mikor megfordult a sejtése beteljesedett.
-Te mit keressel itt? Dadogott egy kicsit a lány.
- Aggódtam érted,tudom hogy bármi hülyeségre képes vagy. Túrt bele a hajába Ötös.
-menny vissza a többiekhez! Rád most ott van szükség! Jelentette ki Hanna majd elindult az ellenkező irányba.
-Ne hidd hogy ilyen könnyen elengedlek. Ragadta meg Ötös Hanna kezét majd a téglás falnak nyomta.
-Gyere vissza! Mondta a fiú kétségbe esetten.
- Nem lehet! Értsd meg nem lehet. Mondta Hanna miközben a fiú arcát bámulta.
-De még Vanya meg sincs! Nélküle nem mehetünk vissza! Mondta Ötös közbe össze-vissza kapkodta a fejét.
-Keressétek meg! Addigra én is mindent elintézek. Mondta Hanna egy biztató bár hamis mosollyal az arcán.
-Kérlek! Kérlek! Én nem tudok nélküled élni! Kérlelte Ötös.
-Ne nehezísd meg! Hajtotta le Hanna a fejét.
Ötös elengedett pár könnycseppet amit Hanna észre vett.
-Hé! Ne sírj,nem rád vall. Mondta Hanna fájó tekintettel majd letörölte könnyeit.
-Hanna én szeretlek. Nézett rá Ötös.
-Én is téged! Mondta Hanna majd leemelte válláról a fiú kabátját és Ötösre rakta. Egy búcsú puszit nyomott az arcára majd elfutott a sötét utcába. Ötös egy ideig figyelte a lány távolodó alakját de egy idő után nem látta.
