Hanna és Samantha bementek.
-Van hova mennie aludni? Kérdezte kedves hangon Samantha majd bezárta maga mögött az ajtót.
Hanna nem válaszolt mivel elterelte a figyelmét hogy körül nézzen.
-Hahó? Szólt oda Samantha.
Hanna észbe kapott és Samantha-ra nézett.
-Szóval? Várta a választ Samantha.
-Szóval mi? Kérdezet vissza értelmetlenül Hanna.
-Van hol aludnod este?Kérdezte Samantha majd elkezdte leveni a kabátját és a cipőjét.
-Ohmmm..Persze majd elmegyek valamelyik ismerősömhöz. Kamuzta be Hanna.
-Ha van kedved itt is maradhatsz. Ajánlota fel Samantha.
Hanna válaszként bólintott.
-Gyere segíts nekem a vacsorában. Remélem szereted a Paradicsomos tésztát.Mondta Samantha majd megindult a konyha felé.
Hanna követni kezdte.
-De előtte jobb lenne ha megmosakodna. Javasolta Samantha.
-Merre találom a fürdőt? Kérdezte Hanna kicsit émejegve.
-A második emeleten a harmadik ajtó jobbról.Magyarázta el Samantha.
Hanna feltrappolt a lépcsőn majd amint megtalálta a fürdőt be ment.
Hanna levette a polóját és egy sport melltartóba volt.
A kézmosóra tette két kezét majd a tükörbe nézte magát és kapkodni kezdte a levegőt.
Még mindig vérzet. Rosszul volt.
-Talán túl sok vért vesztettem...Mondta magában Hanna.
Vissza le bicegett a lépcsőn.
-Van esetleg kötszere?... Kérdezte Hanna halkan,közben a késszúrás helyét fogta.
-Veled meg mi történt?Indult meg felé Samantha.
-Van kötszere? Ismételte meg a kérdést Hanna.
-Mennyen csak vissza a fürdőbe máris viszem.Mondta Samantha.
Hanna vissza ment a fürdőbe majd amíg várta Samantha-t leült a kád szélére.
-Itt vagyok,itt vagyok. Érkezett meg Samantha a kötszerrel.
Hanna felállt Samantha pedig elkezdte bekötözni Hannát.
-Szóval mi történt? Kérdezte Samantha.
-Hosszú történet...Mondta lényegre tőröen Hanna.
-Akkor mondja el röviden. Mondta Samantha.
-Nem szeretnék róla beszélni...Fejtette ki Hanna.
-Bajban vagy? Kérdezte Samantha.
-Igen...Dadogta Hanna.-Pár napon belül megfogok halni...Borult ki Hanna.
-Bántani akarnak? Kérdezte Samantha.
-Az enyhe kifejezés...Dadogta Hanna ismét.
-Miféle bajba keveretél?Kérdezte Samantha.
-Nem akarom elmondani!Jelentette ki Hanna.
-A legjobb lenne ha a rendőrséghez fordulna.Ajánlotta Samantha.
-NEM! A rendőrség nem fog megvédeni,és nem is tudna.Ebben a helyzetben nem tudnának mit tenni.A legvalószínűbb hogy elme bajosnak néznének és mehetnék a pszihiátriára...Mondta Hanna.-Nem mintha sok mindent szoktak volna csinálni a rendőrök...Vette vissza Hanna a pólóját.
-Igazad lehet! De akkor sem szabad meghalnod. Fontos ember vagy ebbe a világba. Győzködte Samantha.
-Ebbe a világba senki sem fontos.Amint meghalok vagyok sajnálva pár napig aztán megy tovább az élet,születik helyettem egy újabb kisgyerek...Mondta az őszintét Hanna.
-Te nagyon hasonlítasz az én lányomra.Mondta egy fájdalmas mosollyal Samantha.
-És hol van a lánya?Kérdezte kíváncsian Hanna.
-5 évesen elvette tőlem egy szőke nő. A lányom egyáltalán nem emlékszik már rám...Csordult le egy könnycsepp Samantha arcáról.
-Mi volt a lánya neve?Kérdezte Hanna.
-Lizzy-nek neveztem el.Nagyon tetszett az a név.Mesélte vissza emlékezve Samantha.
-És ha szabad kérdeznem...mikor született?Kérdezte Hanna.
-1998.október 1-én, az én kicsi
Lizzy-m ...Kezdet el sírni Samantha.
Hanna amint meghallotta a dátumot bele borult a kádba.