A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

1.

Volt már veled olyan, hogy valamit nem éreztél egészen biztosnak?

Hát.. velem elég sokszor, de a mostani esés felűlmúlta mindegyiket.

Egyik pillanatban, még ,,boldogan,, dobálom magam az égben, hogy teljesítsem apám tripla fordulatos szaltóját, majd mikor földet érek, vagis csak érnék, nem érzek semmit a jobb lábamban, csak egy nagy reccsenést. Őszintén belegondolva jobban jártam volna, ha folytatom a gyakorlatot, mintsem apám idegtől füstölgő fejét látni.

Igen...eltört a lábam. A földre hanyatlottam kínomban, és elkezdtem eszeveszetten ordítani.
Ez nem vallt rám, de abban a pillanatban, mint egy nő aki most szül, kb olyan hangos lehettem.

-JÉZUSOM~hallottam anyám hangját a lelátóról, ami csak méginkább megilyesztette a mellette ülő húgaimat.

Körülbelül nyolcvan táncos ülhetett a lelátóban, mivel egy szombati gyakorlás volt. Apám meg se moccant, csak ült és nézett...komolyan, ha szemmel ölni lehetne én már rég a pokolba lennék. Még jó, hogy annyira vissza tudta fogni magát, hogy ne ordítson.

Londyn azonnal hívta a mentőket, és azok 10 percen belűl meg is érkeztek. Én még mindig csak ott feküdtem, anyám a fejemet, Sydney pedig a kezemwt fogta.
Mikor meghallottam a mentősök kiáltását, enyhén szól va megnyugodtam, ahogy apám is odasétált hozzánk. Persze anya még mindig a sokk hatása alatt volt....

Szuper..egy Hollywood-i támcos, kinek álmai egy szempillantás alatt összedőlnek.....

Pár percel később egy meleg kezet éreztem a vállamon. Loganét. Mivel ő sosem jön el a próbáimra, így lassacskán ki tudtam következtetni, hogy vagy a mentőautóból visznek ki, vagy már a kórházban vagyok.

-Semmi baj nem lesz kincsem.- mondta anya elcsukló hangon, mire résnyire kinyitottam a szemem. De sikertelenül, ugyanis nem láttam semmit. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy igencsak homályosan.

A lábam még mindig iszonyatosan fájt, de már nem kiabáltam, mivel ki ment minden erő a hangszálaimból.

-Kérem maradjanak idekint!- hallottam egy kevésbé nyugtató hangot...Mr. Kay. A háziorvosom. Nem tudtam, hogy műtéteket is válal, de jelenleg ez volt a legkisebb gondom.

3 órája voltam bent, mire a családom is bejöhetett.

-Úristen?!- mondta anya, mire apám vállára hajtotta a fejét.

Ébren voltam, mégsem tudtam megmozdulni.
Nem tudtam kinyitni a szemem.
Nem éreztem semmim.
Hallottam a körülöttem lévő hangokat, de nem tudtam rájuk reagálni.
Szörnyű még csak visszagondolni is rá
...

Egyik pillanatban végül sikerült lassacskán kinyitnom a szemem. Anyám letérdelt a kórházi ágyam mellé, mire cselekvését két testvérem is utánozta.

-H..hol vagyok??- kérdeztem dadogva, de válaszul csak egy -shhh-t-kaptam.

-most ne beszélj- láttam, hogy Londyn szeme ki van sírva, Logan mellett pedig Hudson áll, amin végképp meglepődtem.

Lassan felültem....volna, ha anyám bem teszi két kezét a vállaimra, és nem nyom vissza elòző fekvő hejzetembe.

-most pihenned kell majd...-fejezte volna be, de valaki megszakította a beszédét.

-Mr. és Mrs. Mason... -jött be az orvos egy csomó papírral a kezében.

-igen doktorúr?-anyám figyelmesen nézett az ajtó irányába

-nos a lányuk igen szerencsés eset...de-hatásszünet- 5 hónapig kell gyógytornára járnia, és utána jön a többi vizsgálat. Ugyanis sajnos nem csak a jobb bokája, hanem két bordája, és egy nyakicsigojája is megsérült.

Eme borzasztó szavak hallatán.....nos igen. A dührohama apámnak a felső szinteket ütötte.

-hogy tessék???- meredtem a kedvenc orvosomra és éreztem, hogy a szememből égető könnycsepp fojik ki.

-nézd Persley...nagy szerencséd van, hogy ennyivel megúsztad, de - nem tudta végigmondani, mert közbeszóltam - maga nézzen ide! Engem nem az érdekel hogy hány csigolyám repedt meg, vagy hogy mim tört el még, hanem az hogy INDULHATOK E AZ ORSZÁGOS VERSENYEN?????- Nps természetesem a végét már szinte ordítottam kínomban, mire Mr. Kay csak higgadtan kihívta a szüleimet a váróterembe.

-ez most komoly?! Ennyire semmibe veszik az embert még akkor is ha ilyen fontos dologról van szó?!!

-héhéhé nyugi kislány! - próbált csitítani a két testvérem, de nem jáetak sok sikerrel.- nem lesz semmi baj az az öt hónap simán elszáll- szólt közbe Logan, mire a ,, ha mégegyszer megszólalsz esküszöm megfojtalak ,, tekintettel néztem rá.

-Logan...édes drága bátyám. Mit nem értesz azon, hogy 3 éve gyakorlok erre a kibaszott versenyre, és ha nem indulok akkor gondolkozhatok, hogy hol fogok élni, mert jóapánk nem fog beengedni a saját házába????????

- na idefigyelj Persley! Most nyugodj meg, várd meg míg Mr. Kay bejön és elmondja hogy tudsz-e egyáltalán lábraállni a következő hetekben-csitított le Sydney, amire csak ezt mondtam- köszönjük doktornő, de hogy a retkes fszomba nyugodjak meg, mikor- ééés újra nem tudtam befejezni a mondandómat, amit később nem is bántam meg, mert bejött a kedves doktorúr.

727 words