A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

7.

Tegnap sokat lelkiztünk Cameronnal. Nem bántam meg, hogy megcsókolt. Sőt élveztem. Sok barátom volt már, de ilyet még egyiknél sem éreztem. Reggel egymás karjaiban ébredtünk, viszont mikor megpróbált felkelni, óriási fájdalom nyilalt a fejébe, ami kívüről is látszott.

- bazdmeg! - kapott a fejéhez, és visszaült az ágyra. A szobában iszonyat büdös alkohol szag áramlott szét a levegőben, amitől először köhintettem párat, majd én is felültem.

- kinyitom az ablakot - mondtam, majd feláltam az ágyról, és odasétáltam, de mikor kinéztem, egy kezet éreztem a derekamon.

- mit csináltunk tegnap? - suttogott tipikus reggeli mély hangjával a fülembe, mire beleborzongtam, amit észre is vett.

- semmi különöset - mosolyodtam el, miközben az ablakot néztem.

- tényleg? - nézett végig fedetlen felsőtestén, mire enyhe pír szökött fel az arcomra.

Gondoltam visszavágok neki a tegnapiért, ezért megfogtam a tarkóját, és csókra invitáltam, amit nagy meglepődéssel, de el is fogadott, és viszonzott.

- óóó - esett le neki, majd elvált ajkaimtól.

- és jó voltam? - jött közelebb

- én jobb - fogtam magam majd kikerültem.

- John haragudni fog, ha megtudja, hogy itt jártál - kiabálta utánam, mikor megfogtam a kilincset.

- akkor mégjobban, ha megtudja, hogy tegnap rám másztál az alkoholtól. - vágtam vissza neki, mire nem tudott mit mondani, én meg nevetve fejet ráztam, és kisétáltam a szobájából.

Az egész kórterem kint várt, mire megállt bennem az ütő.

- Persley elmagyaráznál nekem valamit? - kérdezte Mr. Kay, majd odahívott a kameraálványhoz és megmutatott egy felvételt, amin én, és Cam egymás szájába vagyunk.

- ömm....nemtudom - vakartam meg kínosan a tarkóm - hogy ez mi, biztos meghibásodtak a kamerák - vettem hülyére mindenkit.

- ahha - húzogatta a szemöldömét, majd mindenki el kezdett - úúú-z ni.

- nekem nem egészen az a bajom, hogy két tini hogy cserél nyálat, hanem az, hogy MIKOR - nyomta meg a végén a névmást.

- hát...ömmm...- meg sem tudtam mukkanni hirtelen, ám a következő pillanatban két kezet éreztem a derekamon, mire enyhe pír szökött fel az arcomra

- Mr. Kay, ez az egész az én hibám - mosolygott a fiú az orvosra, majd az megforgatta a szemét és legyintett egyet

- jól van de többet elő ne forduljon! - emelte fel a hangját, majd elsétált, ahogy mindenki más is.

- ömm...- vakarásztam kínosan tarkómat, majd szemébe néztem.

- gyere - fogta meg kez, majd az ebédlő fele húzott.

Miután megreggeliztünk, úgy gondoltam beszélgetek egy kicsit még Cameronnal, hisz volt hozzá még pár kérdésem.

- CAMERON - kopogtam be a szobája ajtaján kevés sikerrel.

A kopogásom átment dörömböléssé, mire rám szóltak, hogy halkabban.

Mivel Cam nem szentelte rám figyelmét, úgy voltam vele, hogy lesétálok a farmra. Nos..ezzel több problémába is ütköztem, ugyanis:

1.- nem mehettem két napig a kórházon kívülre

2.- le van merülve a telefonom, megint....

ééés 3. - nem akartam szó nélkül lelépni Cam-től, mert Lucas-sal is akartam találkozni. Bár nem járunk, és nem vagyok hozzáláncolva, akármit is érez irántam, nem akarom kihasználni.