A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

4.

Miután Cam felvitt a szobámba, kaptam 10 egész percet John-tól, hogy elkészüljek, mert kezdődik az edzésem.
Útközben meg akartam kérdezni Cam-et, hogy miért van itt, de valamiért mikor a betegsége felé terelem a témát, mindíg eltűnik.
Nem értem ezt a gyereket.

10 perccel később Cam lesegített a lépcsőkön majd indultam volna a terem felé, mikor a fiú megragadta a kezem és magához húzott

-hajnali egykor legyél a folyosón-súgta a fülembe mély hangjával, mire a hátamon is felállt a szőr, persze ennek az érzésnek tudtam , hogy nem szabadna a testemben lennie, de egyszrűen nem tudtam hova tenni.
-még meggondolom-súgtam én is az ővébe, majd elindultam.

-a 10 percből 20 lett- éreztem magamon John tekintetét, ami ,,kevés,, dühösséget sugárzott.

-bocs csak volt egy kis dolgom-hazudtam

-jó mindegy de már csak fél óránk van úgyhogy siess-mutatott maga elé, azzal a szándékkal hogy menjek oda.

-mit kell csinálnom?

-ülj le-vetette magát törökülésbe, majd megfogott egy kék labdát.

-ez most komoly?!-nevettem magam kellemetlenül, hogy mi a fenéért kéne a földön labdáznom.

-igen ülj le- jelentette ki egyhangúan

Miután leültem, elkezdtük egymásnak adogatni a labdát, majd úgy kb a 15. dobásnál megszólalt John mögül egy hang-Drágám tudsz jönni egy percre- hallottam egy édes női hangot és egyből tudtam ki mondja. Betty, a szülésznő. Nincsenek eggyütt Johnnal, de mindenkit így hív.

-miaz?!- tette fel ingerülten a kérdést, de miután leesett neki a nő arcfejezéséből, hogy ki mondja, egyből felpattant, és zavartan megvakarta a tarkóját.....várjunk
...

Johnnak tetszik Bett??? Összehozzom őket..igen.-gondolkoztam el magamba, de elmélkedésemből a férfi hangja rántott vissza a jelenbe
-hééé Persley figyelsz??-lengette előttem a tenyeret.

-jajaja persze

-el kell mennem egy kis időre, mert az egyik farmon ellik egy ló, és meg kell indítanom a szülést, de addig....CAMEROOON- ordított egy nagyot, mire a fiú egyből ott termett.

-igen?

-folytasd Persley tornáját, és legyen meg a 20 másodperc is-mondta, de mire a fiú megszólalt volna, John már itt sem volt.

-milyen 20 másodperc?-húztam össze a szemöldököm mire a fiú egy perverz mosollyal nézett rám.

-mi a fasz motyogtam magam elé, mire a fiú is leült.

-majd megmutatom.

Még pár percig dobáltuk a labdát, majd felállított.
-gyere-mutatott maga elé a földre- állj fél lábra és hajtsd előre a kezed így-mutatta a pózt, mire megpróbáltam utánozni de megingott az egyensúlyom és elestem.
-ne nevess-kiabáltam az előttem álló fiúra, mire a kezét tartotta. -próbáld megújra-megfogtam a kezét és megpróbáltam mégegyszer

-jó lesz- mondta

-csak emeld egy kicsikét feljebb a hátsó lábad- kérte, majd lassan
.....

NAGYON?! lassan végighúzta a magasban tartott lábamon két újját
egyre feljebb és feljebb, egészen, a hátamon majd a nyakamig.

A testem úgy parázslott, hogy abban a pillanatban egy kemence is megirigyelt volna.

-hozok vizet kicsit kipirosodtál-húzott egy kaján mosolyt szájára, majd otthagyott .

Őszintén abban a pillanatban csuklottam le a földre, mikor már nem volt a teremben a fiú, sőt senki más, mert már mindenki végzett aki eddig körülöttünk volt. Ilyen gyorsan telne az idő mikor vele vagyok?

Az egyik pillanatban viszont abba kellett hagynom, mert hideg, frissítő, és egyben kicsit kellemetlen anyagot éreztem az arcomon. Leöntött vízzel.

-mi az édes faszom!- pillantottam fel a fiúra, aki a kezében egy pohárral, és a fején egy elégedett vigyorral áll előttem.
-ezt még visszakapod-nyújtottam ki mitatóujjam fenyegetésképp, de nem jött be.

-ohh tényleg és mit fogsz csinálni?-váltott át kislanyos hamgba mire durcásan kinyújtottam a nyelvem.

-cuki vagy amikor durcizol-mosolyodott el-na gyere-nyújtotta elém kezét amit el is fogadtam, de mielőtt felhúzhatott volna, megrántottam, így ő is a földre került. Miután nevettem egy sort, szembesültem vele, hogy rajta fekszek, így egyik pillanatról a másikra, rákvörös lett a fejem.

-kelleni fog még víz-húzott egy görbét a szájára, majd lassan megfogta a derekam.

-hagyd abba-rivalltam rá határozottan, de ez csak még jobban beindította.
Felült és mélyen a szemembe nézett, úgy, hogy már csak pár centi választotta el az arcunkat. Istenem hogy miért mindig velem történik ez meg.

-mert különben mi lesz?-férfias, és morgó hangja most mutatkozott meg legjobban.

-GYEREKEK GYERTEK EB.....-kiabálta Betty a terem másik végébe érve, de miután meglátta, hogy én Cam derekán ülök, ő meg az enyémet foglya, magába folytotta a szót, és relytéjesen elmosolyodott.

Hirtelen mindkettem felpattantunk
Én megtörölgettem magam lányos zavaromban, a mellettem álló pedig zavartan a tarkóját vakargatta.

-csak annyit akartam, hogy gyertek ebédelni, de látom elmerültetek a dolgokba- cikázott a tekintete kettőnk között, és még mindig ott volt a száján az a letörölhetetlen mosoly.

- Betty félreérted - sütöttem le a szemem, mert nem tudtam a nő szemébe nézni. Bár nem értem miért szégyenlem magam, hisz Cam-nek kéne.

De mire kimondtam volna a mondat végét, a szője hajú nő el is tűnt.

-hát ez kurva gáz volt-meredtem az ajtóra, de egy kezet éreztem a vállamon mire az illető szemebe néztem.

-nem szóltam semmit, csak néztem kifejezéstelen arccal, majd egyikk pillanatról a másikra mindkettőnkből kitört a nevetés.

-az...biztos...-fulladozott a fiú is.

-okhe menjünk- ütöttek vállon, majd elindultam.

Az ebédlőben kínos csend lett mikor beléptünk, és mindenki minket nézett.
Remélem Betty nem mondott semmit az előbbi balszerencsénkről.

Mikor végeztünk az ebéddel, meg kellett tennem egy sétát a kórháztól nem messze lévő erdőben, mert tele voltam, és amúgyis kell a napi mozgás.

De akkor még nem selytettem, hogy útitársam is lesz.....