*FIGYELEM!!
A WATTPAD AZ ELŐZŐ RÉSZ VÉGÉT KITÖRÖLTE MIKOR KIRAKTAM, EZÉRT AKI AZT NEM OLVASTA EL, AZ TEGYE MEG, MERT ÚGY NEM LESZ HOMÁLYOS A SORI😊*
Táncolok....forgok.....elesek...vér mindenhol......nem érzem semmim
...valaki felsegít.....nem látom az arcát, nem ismerem mégis tudom ki az....zavaros....Hollywood...fények...szakadék...újra képszakadás....megint elesek....kapok egy pofont....egy másik férfi.....őt ismerem....mégse tudom ki az....újra....most zuhanok....mindenhol feketeség....látok egy széket...fehér....benne ül valaki....egy nő sír....és megint elesek....de most már nem látok semmit...
Ezzel a csodálatos állommal keltem fel zihálva reggel nyolc huszonhétkor. A mellettem ülő székben ült ő...várjunk az álmomban is szerepelt egy nő, aki sírt. Valószínűleg ő volt az.
- felébredtél kincsem - hajolt hozzám közelebb, majd egy puszit adott a homlokomra
- igen - válaszoltam rekedten, mert tegnap elég sokat sírtam.
- mára terveztem valamit...aminek elvileg örülni fogsz. - adott a kezembe egy térképet.
- ez mi? - vizslattam értetlenül a jezemben lapuló papíranyagot.
- városnézés tádááá - tárta szét karjait, majd megölelt.
- mielőtt....vagyis, kiskorodban is mindig szeretted Hollywood utcáit, remélem ez most sincs máshogy - nyelt egy nagyot.
- hát...ettől a helytől biztos jobb. - nevettem halkan, mire ő is felnevetett.
- menj egyél valamit a büfében, van műzli, a kedven....khm - köhintett egyet.
Nem lesz ez így jó. Tudom, hogy nem akar visszaemlékezni a múltra, ahol még a bájos kis életemmel játszadozam, de nem tetszik, hogy nem meri kimondani amit akar. Ennyi erővel olyan, mintha új életem lenne. De én nem akarok új életet. Vissza akarom kapni a régit. Nem tudom, hogy mi segíthet, de megteszek mindent.
- akkor - nyújtja a kezét ezzel kizökkentve gondolataimból - Londyn-nal mész ma, mert nekem dolgom lesz. Tudod ő a kisebbik húgod.
B
iztos jól ellesztek - mosolygott szomorúan. Láttam a szemében a bánatát, és hogy pontosan tudja, hogy többé nem lehetek ugyanaz.
- anya - szóltam hozzá halkan, mire felemelte a fejét, és a bánat egyből eltűnt a szeméből. Gondolom a megszólítás miatt. - szeretlek - öleltem meg
- kicsim - suttogott a hajamba - én is.
...
Miután anya kiment a váróból, mert elvileg dolg akadt, elmentem a ,,nem nehezen megtalált,, bőröndömhöz és előkotortam belőle pár ruhadarabot. Átvettem a szürke melegítőn egy feszes bokafeletti legingsre, és egy fekete vállú fehét elejű haspólóra. Feltettem egy Prada övet, és egy vans cipő mellett döntöttem. Miután a testvérem kint várt a széken, miután kiléptem egyből nekem esett, és halálraölelt(?).
- annyira várom már a mai napot, biztos fog tetszeni - szakította meg az ölelést.
- ohh...ohké de .... ne folyts meg..k.- krákogtam, mert tényleg nagyon szorított.
- és hova megyünk először? - kiváncsiskodtam, miközben elindultunk az ajtó felé.
- végre frisslevegő - szívtuk be jó mélyen mindketten.
ESTÁS LEYENDO
A Múlt Emlékei /Ff./ ✔
Romance- ki vagy te?- kérdezte az ,,elrabló,, majd felkapcsolta a lampát. -mi közöd hozz....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam ŐT. Tipikus olyan srác volt, akiért első ránézésre minden csaj, de lehet még pasi is oda-vissza van. Kétoldalra elv...
