A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

13.

- elnézést! - intett le egy másik rendőrnőt - nekem lenne vallomásom. Tudja van egy gyanús személy, aki ellen már intézkedtünk, de úgy látszik nem tudjuk lekötni a határait. - mondta anyám, mire a rendőr jegyzetelni kezdett.

Késő délután volt már, és még mindig nem jutottunk sehova. Mondjuk még be se hívtak minket. Ott ültünk a kék vasszékeken mind a négyen. Sydneyt és apámat beszélgetni hívták, így én és Logan ott maradtunk a helyünkön. Nem szóltunk egymáshoz, és már-már kínosnak bizonyult a szituáció.

- amúgy - szakította meg a köztünk kialakuló csendet - milyen volt Londynnal

- jó - válaszoltam neki egyhangúan, talán kicsit flegmán is.

- haragszol? - húzta fel egyik szemöldökét.

- nem

- akkor miért csak egy szavas válaszokat adsz? - firtatott tovább, mire egy nagylevegőt árasztottam ki magamból. Nem is figyeltem, hogy nem lélegzek.

- csak - csordult ki egy könycsepp az arcomon, mire gyorsan odakaptam a kezem él letöröltem - félek, hogy semmire nem fogok emlékezni..és...én nem ezt az életet akarom. - hajtottam le fejem

- hé hé hé ne sírj - állt fel, majd megfogta a kezem, és engem is felhúzott - ha kiszabadultunk innen, megígérem, hogy egy délután összeülünk, csak mi négyen, és mutatunk pár dolgot, ami lehet hogy segíteni fog. - ölelt át

- Persley és Logan Mason - mutatott    fellénk egy molett alkatú nő pár papírral a kezében - jöjjenek - mondta miután felé biccentettünk

A kihallgatás viszonylag gyorsan lezajlott. Elmondtam mindent amit láttam a pasasról és a kinézetéről.

- Miss Persley modja kérem -nézett mélyen a szemebe a benti szemüveges férfi - próbáljon meg visszaemlékezni a múltjára, és hevítse fel, látta már valahol ezt a férfit? - tolt elém egy képet -

N..én nem hiszem - néztem mélyen merengve a papírlapot

- akkor most megkérdezem mégegyszer - állt fel, mire remegni kezdtem. Két kezével az asztala szélére támaszkodott. - nem látta valahol ezt a férfit ezelőtt - suttogott, mire mégjobban remegni kezdtem. Nagy szerencsémre Logan ott volt mellettem, és ő is felállt, mire igyanazokat a mozdulatokat ejtette meg, mint a rednőr főtiszt.

- nézze hapsikám - nevetett gúnyosan - megtanítsam hogy kell illően beszélni egy hölggyel? - éreztem ahogy izmaik megfeszülnek, és csak másodperceken múlt, hogy egymásnak essenek. Ebből nekem csak annyi jött le, hogy valószínűleg nem Logan nyerne.

- Logan nyugi - tettem a vállára a kezem, mire rámnézett és visszaült.

- elnézést - jegyezte meg gúnyosan, majd egy nyakkendő igazítás után visszaült helyére.

...

- egy kőbunkó volt - mondtam a kocsiban, miután kiengedtek minket a kihallgatásról.

- és még ő állt neki feljebb - mutogatott a levegőbe Logan - csak azéet, mert rendőr.

- nem ilyennek ismerlek fiam - vágott közbe apánk, mire mind a hárman ránéztünk - nem szoktad megvédeni a nőket - nézett le egy pillanatra az útról, majd vissza - lehet még rendes férfi lesz belőled

...

Épp az ágyamon ültem, mikor is egy lapos tárgy csúszott be az ajtóm alatt, mire értetlenül, de felkeltem az ágyról, és odatipegtem a kis mamuszomban, hogy megnézzem a kis tárgy tartalmát. Felnyitottam, és ez állt benne: