A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

19.

Jut eszmebe?! A reggeli....

Basszus teljesen kiment a fejemből - mert amúgy sincs benne semmi - most meg magyarázkodhatok.

Lesiettem a fürdőből, de senkit sem találtam a konyhában.

- hahó valaki? - kérdeztem, majd rájöttem, hogy tényleg nincs itt senki. Az asztalon sem volt túl sok minden. Gondoltam elmegyek a boltba, hátha azzal kiengesztelem anyáékat. Beültem a kocsiba, és elhajtottam otthonról. Utközben bekapcsoltam a rádióban a Peaches-t Justin Bieber-től, és elmélyültem a zenében. Nem terveztem olyan sok mindent venni. Csupán kenyeret - amit meg is találtam frissen és melegen a pultnál - tejet és sajtot - aminek a helye a hűtő - és valami chipset - vettem vagy 4-et hogy kindenkinek jusson. Szerintem anyáék nem nagyon szeretik az ilyen hízlaló dolgokat. Míg a kasszánál vártam a sorom, többen is összesúgtak mögöttem, amit nem is értettem, de nem is nagyon izgatott. Ám a könyves/újságos polc annál inkább. Gyorsan kikaptam egy Mai Lap - feliratú újságot, és elkezdtem olvasni a címlapot.

Új filmet forgatnak itt Hollywood utcáin?!

...

Elraboltak, majd súlyos testi sértést alkalmazva
...

A híres táncosnő bántalmazóját nemrég kapták el a zsaruk!!

*kép beszúrva*

Mintha ismerős lenne ez a férfi. Valahonnan bizony isten láttam már. De fogalmam nincs honnan. Na mindegy.

Visszaraktam az újságot, majd kifizettem a venni kívánt árukat.
Hazahajtottam, és mikor pakoltam volna ki, egy vihogó hang ütötte meg a fülemet. Az emeletről jött. Gondoltam megnézem. Benyitottam Londyn ajtaján, és Sydney-vel ültek és nevettek.

- hali - köszöntem félénken, majd közelebb léptem - anyáék?

- nem tudjuk hol vannak - mondták egyszerre

Kicsit furcsáltam a helyzetet. Hogyhogy nekem nem szóltak? És hol van anya? Mi lett hirtelen mindenkivel?

- PERSLEY?! - ugrott hirtelen fel Sydney, mire kicsit hátráltam, de nem sokat ért a cselekvésem, ugyanis annyira nagy volt a lendület, hogy mindketten hátraestünk.

- auu - fogtam meg a fejem, majd levakartam a derekamon csüngő lányt.

- egész éjjel kerestelek. Hol a fenében voltál?? - tette össze két kezét - azt hittem meghaltál vagy...

- nyugi - vágtam a szavába - vagyis...

- MI VAGYIS?? - ordítottak egyszerre

- hát..az úgy volt

Elmeséltem nekik mindent, az estéről, hogy hol voltam, kivel, és hogy mit csináltam. Megkértem őket, hogy anyáéknak ne szóljanak róla, pláne ne apának, de megigérték, hogy csendben lesznek.

- hogy mivan?! Elhívott egy újabb buliba? - hitetlenkedett Londyn

- igen de..még nem tudom, hogy elmegyek-e. Elvégre nem is ismerem annyira. És a tegnap nahy hiba volt.

- szerintem ne menj. Ki tudja, lehet valami drogdíler, vagy fegyverkereskedő. Nem bízhatsz benne.

A szívem mélyén tudtam, hogy Sydney-re kell hallgatnom, de a valami mégis bizalmat sugárzott iránta. Valami olyan dolog amit még én sem érthetek.
Össuedzedtem magam, és kiléptem a szobából, mire valakinek nekimentem.

- Persley pont téged kereslek - szólt borúsan apám

- I..igen?

- neki kéne lassan kezdeni a karriered újjáépítésének. Nem maradhatsz edzés nélkül sokáig. Így is már két hónapja a terem közelében sem voltál. Holnap reggel négykor várlak az R.L.S- nél. - magolta le a kis beszédét majd tovább is állt engem otthagyva.

A

délután pakolással telt, mikor anya rontott be a szobámba.

- holnap délben - lihegett, gondolom futott - tárgyalásod lesz. Lezárjuk ezt az egész ügyet. Értve?

- ömm...milyen ügyet? - kérdeztem vissza, mire lassan közelebb lépett, és leereszkedett az ágyra.

- a balesetedet. Nem a lábtörést, hanem ami utána történt. Amikor elvesztetted minden emléked egy bizonyos személy miatt. Holnap szembenézel vele, és te magad helented fel, mert csak az áldozat engedélyét hiszik el. Szóval mindent úgy kell csinálnod, hogy bilincsbe kerüljön az elkövető

- úristen anya - ejtettem ki a kezemből a zomnit, amit épp a fiókba készültem berakni. Az leesett az elejétől, hogy talpraesett nő, de azt nem gondoltam volna, hogy szomjazik a bosszúra. És nem akarok egy olyan embert megfosztani az élettől, akit nem is ismerek.

- mit nem értettél azon hogy mindennek a terv szerint kell mennie? - húzta fel a szemöldökét.

- É...semmi - hajtottam le a fejem. - viszont apa azt mondta, hogy hajnalban kezdenem kell az edzést, és egy buliba is elígérk - bassus. De...ha nem tudja meg, hogy ki visz, akkor nincs semmi benne. Nem szabad elszólnom magam.

- Persley. Nem érdekel, hogy apád mit mond. Ez mindennél fontosabb lesz, úgyhogy el kell jönnöd. De ne félj mi is ott leszünk. - akart kilépni az ajtón, de még visszanézett - és egy hónapig sehova nem mész

Azt hiszem az anyám megőrült. Mi a fene ütött belé? Mintha most valami más lenne, mint szokott. Pedig nem ilyennek ismertem, már amióta megláttam, azt hittem kedves nő. De a saját anyámról beszélek.

Kíváncsi vagyok már az "elrablómra"..