A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

9.

-és...-folytatta, mikor kiléptem volna az ajtón - a magzat is rendben van.

Megálltam. Lefagyott bennem a vér. Bűnösnek éreztem magam. Haragudtam magamra. Rengeteg dolog cikázott a fejemben. Egy gyerek?! 18 évesen ilyen felelőtlenséget hogy véthet az ember. A családom, Cameron, én, Lucas, John, Bett, Tegan...mind egyszerre jutottak az eszembe. Terhes vagyok egy fiútól, akit ráadásul nem is ismerek.

Még mindig ott álltam. A percekből órák, az órákból napok lettek. És nem jutottam semmire. Éjjel nappal csak sírtam, és nem tudtam gondolkodni. A hasam eszméletlenül fájt. Mindem reggel hánytam... rosszul voltam. NEM AKAROK ANYUKA LENNI?!

Cameonnak sem szóltam. A családom holnap jön és a hasam már most nagyobb pár centivel. Ha csak a szülésre gondolok már is beleborzongok. Fájdalmas. Ez a szó amit nem tudok elfelejteni.

El fogom vetetni. Nem tehetek mást. Nem lehetek terhes nem nem nem....

Egy újabb nap. Ma beszélni fogok Cam-mel. Nem bírom. Ő lesz a gyerekem apja?! Táncolnom kell nem lehetek terhes.

- hééé Mason - lengette tenyerét előttem Cameron. - figyelsz te rám?

- beszélnünk kell - húztam fel az ebédlőasztaltól. A lábam már nem volt gipszben, hamarabb gyógyult mint gondoltam.

- szóval álltam meg előtte az udvaron már most sírok pedig még el sem kezdtem. - ...- nem bírtam megszólalni

- Hé Persley - törölte le ujjával a könnyeket az arcomról, mire beletemettem tenyerembe a fejem, és lesüllyedtem a földre. Újjabb fájás.

- Cameron - suttogtam a fiú nevét, mire leült és ölébe vett.

- mondd csak - beszélt a hajamba túrva

- én....ter..- újból belém fagyott a szó.

- mi? - húzta fel értetlenül szemöldökét, majd szemembe nézett.

- CAMERON ÉN TERHES VAGYOK - bőgtem el magam, mire a fiú lefagyott.

- öh jól van nyugi. - próbált nyugtatni. - akkor most magyarázd el...-

- mit Cameon mit?! - fordultam oda hozzá - nem érted ... teherbe ejtettél ... gyerekem lesz tőled úgy hogggy semmit nem tudok rólad?! - suttogtam ingerülten, majd letörölgettem az arcomból a kömnyeket, bár feleslegesen, de megpróbáltam.

- és fogadok, hogy ezek után többé hozzám se akarsz szólni. El fogom vetetni. Tuti, hogy a magadfajta 20 év körüliek bénának tartjál, ha egy egyéjszakás kaland után csak úgy gyerekük lesz és - HÉ -szakított félbe undorító gondolkodásomból.

- szeretlek - suttogta könnyes szemmel, majd átölelt.

A kezeim között sírt, és én még azt hittem, hogy mindem ilyenfajta mint ő...idióta vagyok.

- szeretlek mindennél jobban Persley Kibaszott Mason. És ha elvetetnéd a gyerekünket, nagyot csalódnék. És tudnod kell....hogy én mindig itt leszel melletted. - momdta még mindig a kezemet fogva, majd elindultunk egy irányba.

- én is szeretlek - emelkedtem fel hozzá, majd egy hosszú csókba hívtam. Begörnyítette hátát, és lehajolt hozzám, hogy ne legyen megterhelő nekem. - mindennél jobbam.

- mindennél jobban - ismételte a szavaimat, majd újra megcsókolt. Percekig álltunk így. Hirtelen elkezdett cseperegni. Mondtam Cameronnak, hogy menjen be, nekem még van egy kis dolgom, de természetesen először nem akaet rám hallgatni. - Cameron Dallas azonnal menj be abba kicseszett kórházba, vagy itt foglak szétverni! - rivalltam rá mérgesen, majd megelégeltem és betoltam oda. (Nem félreérteni huncitkaa Szerk.) Hívtam gyorsan egy taxit, majd mikor megjött az esőtől zuhogó úton, beszálltam. Természetesen a David ranch volt az úticélom, mert volt pár letisztázatlan ügyem.

Mikor a ranchra értem egyből kiszúrtam Matthew-et, és az ölében ülő...várjunk csak...?! Nem Tegan ült ott, hanem egy furcsa kinézetű ribanc...mi a fasz?! Matthew megcsalta Tegant?! Az nem lehet. Hiszen olyan jó párok voltak.
Meg kell keresnem Teg-et.
Pár perc kereséd után meg is lett...a szertárban találtam kisírt szemekkel.

- hé - guggolok mellé - láttam az előbb Matthew-et egy - nem hagyta, hogy befejezzem - TUDOM - sírt fel.

- az a szemét megcsalt - temette kezébe a fejét.

- khm sajnálom. De meg szeretnélek kérni valamire....

- igen? - kérdezte furcsáló tekintettel.

- hát öhm....- akadtam meg egy kicsit - lennél a gyermekem keresztenyja - mosolyogtam felé, majd diónagyságúra kikerekedett szemein elkuncogtam magam.

Egyből vidám arckifejezést váltott, majd szorosan átölelt - ÚRISTEEEEN - mondta cuki, gyerekes hangon - IGEN IGEN IGEEEEN

- hééé nem a kezedet kértem meg - nevettem, majd ő is elnevette magát.

- tudod mit jelent ez? - kérdezte

-hmm?

- CSAJOSVÁSÁRLÁS - ugrott újra a nyakamba, mire eldőltünk.

Összekulcsot kézzel, ugrálva mentünk ki páran furcsálva néztek ránk. Főleg Matthew. Az az arc! Mindent megért. Rájött, hogy nagy hibát vétett, mikor lefeküdt másik csajjal. Tegan beszaladt a pája közepére, mire én leültem egy padra.

- PERSLEY TERHES - ordította el magát. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha besétálnék az ebédlőbe a kórházba és én is elordítanám magam a bejelentéssel. Apropó bejelentés...a családom. BAZDMEG. Nekik hogy mondjam el?! És mi van ha - egy óriási tapsvihar zökkentett ki elméleteimből.

- huhuhuhuuuu - hallottam több ember szájából is, mire elmosolyodtam. Ám ez a mosoly azonnal lehervadt, amint megláttam egy ismerős arcot.

Lucas gyilkos tekintettel pillantott felém, majd hirtelen felpattant az egyik lóra, és a kórház felé vette az irányt.
Mi a retkes faszom ez meg fogja verni Cameront?!

- tennem kell valamit - motypgtam magamba, majd köszönés nélkül elkezdtem szaladni egy irányba. Fájt a hasam, és a lábam is egy kicsit, de nem érdekelt. Csak az, hogy Cameron biztonságban legyen.

20 perce futhattam, mikor megálltam egy kicsit, és egy ágreccsenést hallottam a hátam mögött. Hátranéztem, ám ekkor Lucas állt ott egy...bicskával a kezében.

- szia kislány - mondta morgó hamgon, majd elindult felém, mire mindenem remegni kezdett.

- Lucas?! Mi a faszt akarsz? - ordítottam remegő hangon, majd hirtelen egy könnycsepp folyt le arcomon.

- ohh kislány ne sírj. Nem fog annyira fájni - emelte fel a kést, majd mire torkomba szúrta volna, egy erős férfi hangot hallottam Lucas mögött, majd hirtelen a földre esett, mire én is összeestem, és minden elsötétült.

Na Hellloooootok!💓
Ez a rész kicsit furcsább lett mint a többi, de kezdenek lassan összeállni a részek a fejemben. Na mimd1 ...