A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

15.

Reggel, egy izmos pasi karjaiban ébredtem. Először nem foglalkoztam vele, de miután leesett, hogy nem az én függönyömön süt be a nap, egyből kipattantam az ágyból, ami hát így visszagondolva kár volt, mert óriási fejfájás nyilalt belém. Így viszaültem az ágyra, és ráeszméltem, hogy nincsen rajtam ruha, ám a leggyorsabb dolog, amit magamra tudtam, rántani, az a takaró volt. Csak hogy Persley Kicseszett Mason nem gondolt bele, hogy nem véletlen van egy idegen házában, meztelenül, így sikerült lerántanom az ismeretlenről a takarót, amit gyorsan vissza is tettem fedetlen férfiasságáda, mire fermondult.

- hmm...mm...miaz - mondta morgós hanggal. Valami derengeni kezdett.

- ömm - szólaltam meg, mire kipattantak a szemei.

- hát nem álom volt - mosolygott rám, majd gyorsan lekapott, mire eltoltam magamtól - most meg mivan - tárta szét karjait

- az hogy...úristen - húztam magamra a takarót, mert visszaemlékeztem mi is történt tegnap

- mi ketten - mutogattam köztünk

- igen

- igen?!

- mivan miért akadtál így ki, te akartál lefeküdni velem

- nem én rángattalak magamhoz

- de beleegyeztél - mutatta fel mutatóujját védekezésképp

- hhh - fújtam ki gondterhelten a levegőt. - nemtudom mi legyen - bújtam vissza a takaró alá, majd Liam felé fordultam. - mesélj magadról - utasítottam

- mégis mit?

- hány éves vagy, mivel foglalkozol satöbbi, hogy tudjam kivel csináltam tegnap

- hát, 19 éves vagyok, pultos ként dolgozok, Brown a vezetéknevem, és kb ennyi

- ennyi - húztam fel szemöldököm

- most te jössz - hajtott egy tincset a fülem mögé

- Persley Mason vagyok, 18 éves, és pár napja elvesztettem az emlékezetem, a múltamról, úgyhogy sokat én se tudok mondani

- ennyi - utánozta játékosan az előbbi cselekvésem, mire megpaskoltam a vállát

- ne gúnyolódj - nevettem

- megyek csinálok valami reggelit, addig öltözz fel - ült fel az ágyon. Még csak most tudtam szemügyre venni izmos hátát, és jól ívelt izmmait. Az egyik lapockáján, és a gerince mentén két tattoo díszelgett, amik pont illettek alakjához. Mikor felállt, gyorsan eltakartam a szemem, amíg felkapott valamit.

- miaz - nevetett édesen

- jah ömm...semmi - piszkáltam a takaró szélét kislányos zavaromban. Miután felvett egy boxert, kicsit lejjebb tévedt a szemem, V-alakú kockahasára. És még lejjebb. Nem is vettem észre, hogy csípőretett kézzel figyel.

- kislány, ha így figyelgetsz kénytelen vagyok  levenni ezt is  - mutatott alsójára.

Kiegyenesedtem, majd felültem a takaróval a kezembem. Valami beugrott. Orbitális méretű deja vu-m keletkezett a pár pillanat alatt, ami miatt kicsit meg is szédültem. Előtem minden elsötétült. Láttam egy különös alakot a szemem előtt, de nem tudtam hol vagyok. Az alak nyújtotta a kezét, de mielőtt megtudtam volna fogni, valaki felébresztett.

- Persley, héj jól vagy? - éreztem két kezet a vállaimon. - ennyire nem akartam bunkó lenni édes, csak egy felajánlás volt - nevetett, mire komiszul elmosolyodtam. Belűl még mindig furcsának találtam a helyzetet.