A Múlt Emlékei /Ff./ ✔

18.

- AZT MONDTAM ITT MARADSZ!  - rivalltam rá nagyon is csúnyán.

- khm - igazította meg nyakkendőjét, kint aki fuldoklik

- bocsánat csak - hajtottam le a fejem - nem bírom elhinni, hogy végre vége ennek az egész hajszának. Aggódom Persley-ért. Ma sem tudom hol volt, de biztos, hogy Sydney keze is benne van a dologban. Londyn sem tudom, hol van. Logan pedig mint mindig, csak a szobályában ül.

- sajnálom - tette vállamra a kezét - csak gondoltam segítek egy kicsit - mondta, majd ráhajtottam kezére a fehem

- köszönöm. De most megyek.

Modntam, majd elindultam. Beszálltam az autóba, és behajtottam az őrsre. 

Egyből lebilincselték a gyereket, majd a szemem elé lökdösték

- maga - mondta, majd nekem akart esni, de lefogták, és nyugtatót adtak be neki, így tuszkolták be az egyik cellába, majd bezárták az ajtót.

- ezer hála - mondtam gúnyosan, majd az egyik őr mellém jött.

- nézze asszonyom. Remélem tisztában van vele, hogy amíg csak gyanú alatt áll a személy, addig semmilyen testi sértést nem alkalmazhatunk. De meg csak be sem zárhatjuk.

- látja maga is amit én - mutattam a zőld ajtóra, ami mögött az általam behozatott Cameron Dallas pihent

- igen. Ám amíg nincsenek bizonyítékaink, addig semmit sem tehetünk. És maga sem - emelte ki a maga szót.

- megértettem - egyenesetdem ki, majd elsétáltam. Elintéztünk pár papírt, majd kiderült, hogy közös vallatásra kell bejönnünk egy hónap múlva. Tehát még ban egy hónap, és megkapom amit akarok. Addig pedig Persley-nek keresek valaki mást ,aki miatt el is felejti ezt a barmot. Nem is értem. Hogy lehet egy ilyen alakkal összegabalyodni. Borzongok ha csak rágondolok.

Syndey

Reggel a földön ébredtem. Össze voltak ragadva a szemeim, és rossz kedvem volt, hányingerrel párosítva. Nem bírom kiverni a fejemből Hud önelégült pofáját, ahogy a sírba tesz engem. Hogy képes egy ember ilyet csinálni?

Elsétáltam a tükrömig, és meglepően szarul néztem ki. Egy kiadós hányás után, rendberaktam a könnyektől elkenődött sminkem, és megfésülködtem. A hajsprétől elég nehéz volt kifésülni, de megoldottam. Lementem a konyhába reeggelizni, mikor senkit sem találtam. Apa bbbiztos olvas a szabályában, vagy edz, de anya... fogalmam sincs hol lehet. Mindenesetre megettem a kikészített gofrit, és mentem odakint egy kört. Ma a szobám összepakolását terveztem, de előbb beszélni akartam Londyn-nal. Tegnap eléggé kiakadtam rá. És Hudson-ra is, de vele én bizros nem beszélek! Helyre hozom minden hibám, mielőtt elutazok!

- hé itt vagy? - kopogtam párat Londyn szobaajtajáj, de nem jött válasz. Így gondoltam benyitok. Még mielőt arra gondolnátok, felvilágosítok mindenkit, hogy nem volt a szobában. És fogalmam sincs hol lehet. Remélem nem csinált semmi hülyeséget.

Visszasétáltam a szobámba, de lentről meghallottam az elsőajtó csapódását, így leszaladtam. Londyn állt ott, egy könyvvel, és egy pizzásdobozzal a kezében.

- oh Sydney csak hogy felkeltél - mondta aggódó hangnemben

- annyira sajnálom. Nem kellett volna - mutattam az ajándékokra - az én hibám

- ki mondta hogy neked hoztam? - nevetett, majd miután látta, hogy arcom aggódóról unottra torzul, még jobban röhögni kezdett.

- Londyn ! - szóltam rá

- jóhhlvan nah csak viccelek - nyomta a kezembe az "ajándékokat".

- megesszük? - néztem rá

- komolyan olyan hülye kérdéseket tudsz feltenni. Szerinted dísznek hoztam?? - rángatta meg a vállam - igen.

- na jólvan mostmár be lehet fejezni - léptem be az étkező helységbe, majd nevetve elkezdtünk enni.

Persley

Uram isten. Majdnem lebuktam. Szerintem anya így sem hisz nekem, de ez már az ő dolga. Most az a lényeg, hogy ne csináljak semmi őrültséget. Őrültség alatt azt értem, hogy ne vegyem fel a telefont annak a baromnak, aki az éjjel a házába rángatott. De az emberi élet része a kíváncsiság. Természetesen nem álltam meg.

- igen? - szóltam bele, talán kicsit túl agresszívan.

- mire ez a nagy agresszió szivem? - kérdezte a vonal túlsó végéről az esti "elrablóm".

- ne hívj szivemnek

- pedig tegnap eléggé ezt akartad - mondta, de magam előtt láttam ahogy mosolyog.

- őrülhetsz hogy nem buktam le. Pár másodpercen múlott volna az életem. - forgattam meg a szemem.

- jut eszembe - tett az előbbi mondatomra - ma megint találkozhatnánk, lesz egy újabb buli a backstreet-en. Jössz?

- ez most komoly? Nem elég, hogy lefeküdtem tegnap egy idegennel, most pedig arra kér, hogy menjünk el egy újabb partyra, csak együtt - tettem szét a kezeimet.

- jaj ne kapd már annyira fel a vizet. Vigyázok rád. - jelentette ki nyugodt hangnemben.

- óh köszönöm, hogy megtisztelsz azzal  hogy húzol gumit bazdmeg - idegesedtem ki mégjobban. - rádcsapom a telefont ha még egy szót szólsz.

~ csend ~

- mostmár szólhatok? - szólalt meg nevetve

- ghhr nyolckor gyere az ablakom alá - csaptam rá a telefont. Hogy lehetek ilyen idióta. Ha nem akarok menni, mostmár úgy is mindegy. Gyanúsnak fog tűnni a szüleimnek hogy ennyit járok el. Jut eszembe?! A reggeli...