-Miért fizetted ki?
-Hahh? Mivel én vetettem fel az ötletet. Ha esetleg bánt a dolog sajnálom, de szerintem ez így fer, azok után hogy a kávézóban meg te fizettél.
-Értem, mindegy akkor. – fel lehetne sorolni pár rossz dolgot róla, de azt hogy valakivel csak a pénze miatt van, azt nem. De akkor muért van egyszerre több sráccal?
-Onii-chan!
-Mi az?
-Vegyél feeel?
-Én meg viszem a szatyrot akkor. – át nyújtottam neki, majd a göndör hajú térde alá nyúltam bal kezemmel és felemeltem. Amikor vissza értünk a házhoz, akkor vettem észre hogy elaludt.
-Majd én kinyitom, ne keltesd fel. Hol van a kulcs?
-A bal zsebemben.
-Rendben. – Közelebb jött, majd belenyúlt a zsebbe és kotorászta a cél eszközt. Annyira közel volt, hogy megéreztem finom illatát, minden tizedmásodperc egy órának tűnt. – Meg van, bár könnyebb lett volna ha, legalább kulcstartó lenne rajta. – Kinyitotta az ajtót, én bementem, majd letettem a karjaimban alvó lányt az ágyra.
-A hallókészüléket le kell venni róla.
-Nem tudom hogy kell.
-Majd megcsinálom. – Hátrébb léptem hogy oda férjen hozzá. Levette, letette a szekrényre és betakarta a szuszogót. Jó érzés volt ezt nézni. Olyan jól bánik a gyerekekkel. – Akkor nem csinálunk pudingot.
-Miért?
-Alszik. Ha fel kel és meglátja hogy nélküle lett elkészítve, szomorú lesz.
-Értem. – Mennyire figyelmes. Ez nekem eszembe se jutott volna és akkor megint hallgathatom a sírását.
-Használhatom a mosdót?
-A lépcső mögött.
-Köszönöm. *telefon csörgés*
-Mizu Katsu?
-Semmi izgalmas Gin.
-Szóval a barátnő nem izgalmas?
-Mihh? Barátnő?
-A madarak rebesgették hogy van egy elég csini kis madárkád aki nem is akárki, hanem Aizawa Hikaru. - Talán ő is ismeri? De honnan tudtam amúgy meg?
-Ugyan, Gin te komolyan elhiszed? Csak tesz nekem egy szívességet hogy eljátssza a barátnőm. Ennyi.
-Akkor neked be sem jön?
-Ugyan mi jönne be rajta? Annyi pasival kavar egyszerre mint égen a csillag. Sőt van hogy napokig otthon sincsen. Arról nem is beszélve hogy valamilyen drogfüggősége van biztos. Meg eljátssza a szűz jó kislányt, közben meg olyan ostoba egy beképzelt, kétszínű liba hogy az elképzelhetetlen.
-Szóval akkor nem éri meg a csaj.
-Nem. Egyáltalán nem, még ha ő lenne az utolsó a földön akkor sem akarnék tőle semmit.
-Tehát nem igazak a pletykák, ez csak egy szívesség. Hát viszlát Katsu. – Amikor letettem a telefonom, pár perc múlva kijött a mosdóból, ám az ajtóhoz ment.
-El mész?
-Dolgom akadt.
-Ilyen hirtelen..
-Jahh. Tudod én sosem unatkozom hiszen annyi pasim van mint égen a csillag. – ekkor elkezdtek folyni a könnyei. – Viszlát Bakugo. – amikor meghallottam amit mondott nem tudtam mit csináljak. Fogalmam sem volt róla mit mondjak. Az hogy a vezetéknevemen hívott, már csak hab volt a tortán, magam sem értem de most ezek után belegondolva, tetszett amikor kimondta a kereszt nevem. A szívem megállt, ahogy azokat a könnyes szemeit néztem. A kapunk nyikorgása rántott vissza, ezután úgy ahogy voltam mezítláb futottam ki, majd utána, de nem tudtam utolérni. Sajnos Aki miatt nem futhattam tovább, mert nem hagyhattam egyedül. Miért pont most? Miért kellett pont most telefonálni? Olyan.. Nem is volt rossz ez a nap, miért kellett ennyire elbaszni?
A nappaliban ülök és magam elé meredve gondolkodom. Felhívom, megpróbálom hát ha felveszi. Elővettem a telefonom jobb zsebemből, majd hívni kezdtem. Csörög, csörög, csörög, kinyom. Akkor újra. Csörög, csörög kinyom. Nem érdekel nem adom fel. Csörög, csörög, csörög, csörög..
-Aki-chan – nal történt valami? – szólt bele, végre.
-Nem, de kérlek had magyarázzam meg. Találkozzunk.
-Felesleges, hisz én csak egy szívességet teszek neked egy későbbi szívességért cserébe. – a mellkasomba hirtelen kellemetlen érzés lett úrrá.
-Kérlek.
-Nem érek rá. El kell intéznem valamit. – kinyomta.
-FRANCBAAA!! – kiabáltam miközben a telefonom elhajítottam valahova.
-Onii-chan! Hol van Onee-san?-a megszólítására mosolyognom kellett, ő is megkedvelte, ugyan úgy ahogy én. Senkivel nem voltam ilyen, senkivel nem éreztem ilyen jól magam és senki iránt nem éreztem bűntudatot amikor beszólogattam vagy netalán is vertem.
-Valami dolga akadt. – elkezdett zsebében turkálni, majd egy összegyűrt papírt vett ki. Odanyújtotta a kék prospektust.
-El akarok menni rá.
-Mi ez? - Forgattam a lapot. – Korcsolya?
-Igen, tudod ő.. ő olyan ügyes és szép. A korcsolyával forog, meg pörög meg nagyokat ugrik. Holnap tart bemutatást.
-Meggondolom.
-Köszönöm Onii-chan. -átölelt majd
vissza ment a szobába.
YOU ARE READING
Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)
Random(Befejezett!) Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
