A szőke srác amikor rá nézett, a standon keresztül hirtelen (szinte) áthúzta a pulton, úgy szorította magához. Amikor szétváltak még homlok puszit is adott neki. Perceken keresztül csak azt néztem ahogy a lány aki velem jött mással vidáman cseverészik. Egy idő után meguntam, így kicsit félre mentem egy nyugodtabb helyre. Már fél órája elment, ezért vissza mentem ugyan oda ahonnan szétváltunk, de már nem láttam, így oda mentem a szöszi gyerekhez.
-Hé, előbb itt volt egy szőke hajú lány, akin yuukata volt.
-Óhh, Hikaru-ra gondolsz? – bólintottam.-Ha arra vagy kiváncsi hol van, akkor mosdóba ment. Ott a saroknál elmész jobbra, aztán balos kanyar majd pár perc és ott is vagy.
-Kösz.
Szóval jobb kanyar, bal kanyar. Igazat mondott tényleg itt van a mosdó. De egy a bökkenő... hogy csak a wc van itt.
-Áhh nem, sajnálom fiúk én valaki mással jöttem.
-Ne hagyj itt minket unatkozni...
-Hé! – szóltam oda nekik.
-Mi van öcsi?
-Katsuki, téged kerestelek. – elkezdtem közelebb sétálni.
-Hagyjátok békén.
-Ugyan miért?
-Hééé, te..te..nem Bakugo Katsuki vagy, hősneveden Dynamight?
-Akkor már nem kell bemutatkoznom. TAKARODJATOK MÁR EL TŐLE! ÉS MEG NE LÁSSAM MÉGEGYSZER HOGY ZAKLATJÁTOK! VILÁGOS VOLTAM SELEJTEK!!? -.”mondtam” el kérésemet miközben a kopaszt a gallérjánál fogva tartottam.
-I..IGEN!
-Nagyszerű. – elengedtem és a kutyáival együtt elfutottak.
-Köszönöm. Ne haragudj hogy gondot okoztam csak nem láttalak ott így keresni kezdtelek.
-Előfordul itt az ilyen. A vásárokat és fesztiválokat kihasználják az ilyen disznók. Viszont most szerencséd volt hogy itt voltam, ha nem akarod hogy legközelebb meg is erőszakoljanak akkor maradj a közelemben.
-Rendben. Csak annyi régi barátom van itt és mindenkinek szeretnék köszönni. Mondjuk ott-mutatott ujjával egy kisebb részre- a mochi-nál az Arisu-chan. Azok akik a padon ülnek az Hanabi-chan és a vőlegénye Akimitsu, bár Hanabi – chan 22 éves Akimitsu 27, de szeretik egymást. Ohh ohh ott ő meg Yui-sama egy nagyon aranyos néni. – kíváncsi vagyok honnan ismeri őket de nem kérdezem meg, úgy is elmondja ha akarja meg hát.. nincs hozzá sok közöm.
Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj ezt fel kell vennem. – Tessék Takuya – kun? Igen, persze nekem jó. Igen akkor holnap, szép estét. Óhh már ennyi az idő? Nem sokára kezdődik a tűzijáték, mi lenne ha megkeresnénk a többieket?
-Tőlem. – Miért találkoznak? Lehet hogy van neki igazából már valakije? De akkor miért segít nekem? Újabb kérdések.
-Hikaru-chan! – kiabált az űrlény mikor meglátta a „párom”.
-10-9-8-7-6-5-4-3-2-1 – kiabálta az az 5 hülye, úgy mint a 8 évesek. Én meg csak ott álltam és vártam, aminek az eredménye meg is lett, amint megláttuk az égen suhanó több színes vonalat amik az égre felérve szét robbantak.
-Nagyon szép! – Hikaru a korláton támaszkodva, csodálattal nézte.
Amint nem jött több megbeszélték hogy haza megyünk. Egy darab után szét váltak útjaink és az utolsó 10 percet már csak ketten tettük meg.
-Hova mész holnap? – kérdeztem meg, mert már nem bírtam tovább. Egész végig ezen járt az agyam.
-Áhh, hallottad?
-véletlen, nem mentél elég távol én meg nem akartam hát ha megint megtalálnak azok a seggarcok.
-Semmi gond. De miért kérdezed? – Na remek előszőr megkérdezi hogy miért, én azt gondoltam csak elmondja. Miért kérdezed meg tőle Katsuki? Miért is?
-Mert...
-Katsuuukiii! – hallottam meg a nevem mit nyávogva ejtett ki az a nagyon jól ismert személy. – Hahh ki ez a lány veled? Csak nem a fesztiválról kíséred haza? Ó te milyen hősies vagy. Gondoltam elmehetnénk holnap sétálni vagy edzhetnénk együtt.
-Bocs nem érek rá.
-De nem is szoktál elmenni sehova biztos ráérsz. – Ez valóban igaz, mindenki tudja hogy nem szoktam programokat csinálni. Aztán szemem sarkából észre vettem az engem figyelő lányt, így eszembe jutott a kis hazugságunk.
-Bocs, de a barátnőmmel leszek. – karoltam át a derekát.
-Barátnő? Mi? Ez lehetetlen! Ez a cafka nem lehet...
-Ne merészeld így hívni. Most is épp a vásárban voltunk kettesben.
-Igazából eddig nem itt laktam ezért nem tudtunk Katsuki-val találkozni túl sűrűn, ebből kifolyólag nem láthattál még együtt minket, de nem rég melléjük költöztem és megpróbálunk minél több időt eltölteni együtt. Igaz? – nézett rám mosolyogva. Ezt nem tudom hogy csinálja de még én is simán elhiszem hogy szeret, pedig tudom hogy ez csak egy áll kapcsolat.
-Igen igaz. Úgy hogy ha megbocsátasz... – megfogtam partnerem kezét, amit összekulcsoltunk és így mentünk tovább. Amikor kellő távolságban voltunk megszólalt.
-Láttad milyen arcot vágott. – nevette el magát. Ezen nekem is nevetnem kellett mert tényleg érdekes volt.
-Igen.
-Amúgy ki volt?
-Támogató szakra jár, a neve.... Aoi, talán. Évfolyam társ, de folyton a nyomomban van.
-Reméljük sikerült lerázni. – még mindig nem tudta lekonyítani a mosolyt az arcáról.
-Az rohadt jó lenne..
-Meg is jöttünk. Arra gondoltam hogy cserélhetnénk telefonszámot, mert egyszerűbb lenne úgy megbeszélni a dolgokat.
-jahh, lehet igazad van. Megadod? Aztán majd megcsörgetlek és akkor meg lesz az enyém neked. – nyújtottam felé a telefonom.
-Persze, így könnyebb. – bepötyögte és vissza nyújtotta. – köszönöm még egyszer hogy megvédtél. Akkor jó éjt.
-neked is. – megvártam míg bemegy az ajtón majd én is elindultam. Ki nem gondolta volna hogy a banya ébren lesz csak hogy kifaggathasson?
Én, én gondoltam.
-Elég sokáig elvoltatok. Milyen volt?
-El voltunk.
-Ugye milyen szép volt Hikaru – chan – on az a yuukata?
-Aha. Fáradt vagyok elmegyek lefeküdni.
-Nem eszel?
-Ettünk Takoyakit.
-Értem, akkor szép álmokat.
Most nem zuhanyoztam hanem úgy ahogy voltam kiléptem az ablakon és kiültem az én helyemre.
Vajon kit veszíthetett el? Honnan ismer ennyi embert? Mi az az ígéret amiről a gyerekek beszéltek? Az a szöszi miért adott neki puszit? Az biztos hogy neki köszönhetem hogy az a hülye liba sem fog zaklatni. Megláttam nyitódni az ajtaját, ő lépett ki rajta már egy másik ruhában, és a haja is ki volt engedve. Elkezdett arra menni amerre a legutóbb futott. Gondoltam akkor most megcsörgetem, kíváncsi voltam hogy mennyire bízhatok meg benne.
A telefonomban megtaláltam a H-betűknél.
-Igen tessék?
-én vagyok.
-Áhh Katsuki, köszönöm, azonnal elmentem.
-Rendben. Amúgy hol vagy? Kicsit
recseg a vonal.
-Kijöttem sétálni, szeretek éjjel sétálni. – szóval nem hazudott.
-Értem, na mindegy.-letettem, majd bementem, ezután hamar elaludtam.
ESTÁS LEYENDO
Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)
De Todo(Befejezett!) Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
