És tényleg így volt, szombaton ként tényleg nem ért rá. Hétfőn, csütörtökön és pénteken együtt mentünk suliba, együtt jöttünk haza. Egyszer találtunk egy macskát is aki nem hagyott békén, ezért felvettem hogy megnézzem a bilétáját, viszont mikor vissza néztem csak egy kattanást hallottam, ami annyit jelentett hogy lefényképezett.
-Hé Liba! Töröld ki!
-Nnemmm.
-Azt mondtam töröld ki.
-Miért mi lesz ha nem? – ördögi mosolyra húztam a szám. Le tettem a macskát és előszőr lassan kezdtem felé lépdelni, viszont tudta mi járhat a fejemben. Elkezdett futni.
-Azt mondtam töröld ki! – kiabáltam. Nem gondoltam volna hogy ennyire gyors.
-Soha! – kiabált válaszul.
Az egész üldözés a házunkig tartott. Ott már épphogy de sikerült elkapnom. Ami ezután jött arra nem voltam felkészülve. A kezeit a nyakamba akasztotta, fejét a nyakamba fúrta. Le nyugodtam és vissza öleltem. Igen, Bakugo Katsuki ilyen is tud lenni. Ez az énem még engem is meglepett. – Sajnálom a péntekit. – súgta halkan. A nap további részébe nem voltam olyan mint szoktam, még akkor sem amikor a banya kiabált velem, én akkor... boldog voltam
Elkezdődött az első hét gyakorlat, amit sajnos a tavalyi hősöknél kell megcsinálnunk, az én esetemben ez Best Jeans volt. Így telt el 2 hét, ami az jelenti most október van. 1 hónapja ismerem de már felforgatott bennem mindent.
-Katsukiii! Katsuki kellj már fel, te átkozott gyerek! – Szólítgatott a banya.
-Mi van már?
-Vigyáznod kéne Akimi-re.
-Mi, de hát életemben 2 – szer találkoztam vele akkor is veletek volt.
-Tudom, de apád csak holnap reggel ér haza, nekem meg elkell mennem a nagyanyádhoz ugyanis eltörte a kezét miközben gereblyézte a faleveleket. Pedig hányszor szóltam neki hogy ne ugrálgasson! – dudorodott ki egy ér a homlokán. – különben is alszik még és nagyon jó kislány.
-Megoldom valahogy, csak hagyj aludni már.
-Akkor jó szórakozást. – köszönt el.
Már csak ez hiányzott komolyan, őszi szünetben bébi csőszködni. Remek. Nyanya távozása után sehogy sem tudtam vissza aludni, így felkeltem.
Egy bő 2 óra múlva a kicsi barna hajú lány is kijött a szemét dörzsölve. Rám nézett és csak állt meg bámult. Valami mást ezen kívül nem tud? Mint ha az ég meghallott volna, elkezdett bőgni. Csak sírt, sírt. Kérdezgettem tőle, de nem válaszolt. Próbáltam nyugtatni de bőgött. Ennyire ijesztő vagyok? Csengettek.
-Maradj itt, mindjárt jövök. – bár nem hiszem hogy a bőgéstől meghallotta.
-Ne haragudj a zavarásért csak hallottam a gyerek sírást, gondoltam megkérdezem hogy minden rendben-e? – Nem is gondoltam már a sértődöttségemre és nem értem hogy csinálja, de megnyugtatott hogy itt van és segíteni akar. Még is csak lány,
ő biztos tudja mit kell tenni.
-Nem igazán. Az unokahúgomra kell vigyáznom, de elkezdett bőgni és nem akar leállni vele. – mondtam el az igazat hiszen csak így tud segíteni.
-Nem is tudtam hogy van unokahúgod.
-Apám nővére és a férje 2 éve fogadták örökbe. De 2-szer találkoztam vele eddig. Úgy kb. 6 éves.
– Beszélgetésünk közben beértünk a bőgőmasinához. Leguggolt elé és elkezdett hozzá beszélni viszont neki sem válaszolt. Fel nézett rám és sóhajtott.
-Te nagyon mázlista ember vagy Bakugo Katsuki. - Vissza nézett Akimi-re és mutató ujjával megbökte az orrát, amire ő kinyitotta kisírt szemeit. Elkezdett neki mutogatni valamit, amire a barna hajú lány is mutogatni kezdett. Ezek most pantomimeznek?
-Nincs meg a halló készüléke.
-Milye?
-látod itt ezt a vonalat a fülén?
-Igen?
-Azt mondta hogy amikor anyukád hozta ide, akkor még a kocsiban meg
volt neki, de elaludt és most meg nincs meg. Na, akkor az a vonal azért van ott, mert lehet kicsit ott maradt a készülék nyoma alvás közben, anyukád pedig bizonyára levette. Úgy hogy meg kell lennie.
-Az a fekete valami ami rajta volt múltkor is?
-Igen, úgy tűnik Akimi-chan-nak súlyos halláskárosodása van, az nélkül nem hall.
-És ezt mind a mutogatásból tudtad meg?
-Ezt jelnyelvnek hívják, de igen. – Azta, tényleg szerencsém van, hogy átjött.- Akkor nézzük meg a szobában hát ha ott van. – javasolta a logikus lépést. Bementünk és kerestük, viszont nem találtuk sehol.
-Emlékezz vissza Katsuki, nem mondta Mitsuki hogy hova tette?
-Nekem nem...de mi van ha magával vitte a szobámba és ott hagyta? - Bementem és ott volt az éjjeli szekrényemen.
-Megtaláltam-mentem vissza hozzájuk. A kislány kivette a kezemből, rátette a fejére, majd igazgatta.
-Most már hallasz minket Akimi-chan? – bólintott. – Remek, akkor én megyek. Örülök hogy találkozhattam veled. Sziasztok. - egy bökést éreztem a hátamban, ezért oda néztem, és a barna hajú lány bökdöste a derekam.
KAMU SEDANG MEMBACA
Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)
Acak(Befejezett!) Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
