A lány a képen ismerős volt. Szőke haja oldalt befonva, kék szoknya, egy fehér korcsolya a lábán, miközben a nyakában lógó aranyérmet szorítja. A lap másik oldalán ismertető volt.
A lap tetején nagy betűkkel a MEGLEPETÉS! Szó állt.
„A városunk egykori híres korcsolyázója visszatért. Már egy ideje foglalkozik az itteni gyerekekkel, akik be szeretnék mutatni tudásukat, így október 21-én meg lehet tekinteni őket. A mi csillagunk, ígéretet tett a gyerekeknek ami nem más mint hogy: az ifjúak után 2 meglepetés előadás lesz.
-nyílt részvétel az edzésen 5-13 éves korig; 09:00-től 10:30-ig
-Az ifjú tehetségek be mutatkozása; 11:00-tól 12:10-ig
-1. meglepetés előadás ; 13:00-tól
-2.meglepetés előadás :13:30-tól
A vendégeinket ingyen forró csokival várjuk, a nagy korcsolya pályán.”
Ez remek, most egész nap azt kell néznem hogy ugrabugrál valaki.
Oda mentem az ajtajához majd elmondtam a válaszom.
-Akkor korán fekvés, mert ha nem kelsz fel akkor nem megyünk.-Nem tudtam neki nemet mondani, mert láttam mennyire szeretné. Felmentem a szobámba, kinéztem az ablakon, már meg sem lepődtem. Azzal a bizonyos fekete hajú sráccal sétált haza. Ha ezt így vesszük akkor nincs miért bocsánatot kérnem, hiszen igazat mondtam a telefonba. Nem érdekel hogy nem akar beszélni velem akkor is átmegyek. Megmondom neki a magamét.
-Aki, átmegyek Hikaru-hoz, nem sokára jövök, te csak rajzolgass tovább. – szóltam be neki, mire ő bólintott.
Átrobogtam, majd dörömbölni kezdtem. Kinyitotta az ajtót, de amint meglátta hogy én vagyok be is akarta csukni, viszont a lábammal megállítottam.
-Bakugo, menj innen. - hangja dühösen csengett, de most jelenleg nekem van több jogom dühöngeni.
-NEM! ÉN TÉNYLEG SAJNÁLTAM AMIT MONDTAM, DE TUDOD MOT? IGAZ VOLT!
-Te csak következtetést vontál le arról amit Láttál!-Emelte fel a hangját.
-Ez nem igaz. - mondtam fintorogva. - Ismerlek, játszod a jó kislányt aki milyen kedves, közben meg több pasival kavar egyszerre, drogozik és... – nevettem fel már az ideg miatt-.. ki tudja mennyiért vállal be egy-két éjszakát.- Szemeibe néztem, amiből most a teljes gyűlöletet tudtam kiolvasni, újra sírni láttam, csak a gyönyörű kék íriszek voltak a szemem előtt, ezért is következett be az, hogy váratlanul ért egy rohadt nagy pofon. Az arcom égett és fájt, vissza néztem rá és elkezdett kiabálni velem, miközben vízesésként folytak a könnyei.
-SENKI SEM ISMERI AZ IGAZI ÉNEM! SENKI SEM TUDJA, HÁNYSZOR SÍRTAM A SZOBÁMBAN, AMIKOR SENKI SEM LÁTOTT! SENKI SEM TUDJA HÁNYSZOR ELVESZÍTETTEM MÁR A REMÉNYT, ÉS HÁNYSZOR FELADTAM MÁR! SENKI SEM TUDJA, HÁNYSZOR ÉREZTEM MAGAM SEMMINEK, ÜRESNEK, ÉRTÉKTELENNEK! -Egy másodpercre abbahagyta majd újra elkezdte de már halkabban, és hangja meggyötört vol. - Senki nem tudja mik futnak át az agyamon mikor szomorú vagyok! Senki. Sem. Ismer! Most pedig hord el magad azonnal, mert gyűlöllek! Hagyj békén engem! És te tudod mit? Igaza volt Denki – nek és Ei-nek! Soha nem lesz barátnőd! Senki nem lesz képes elviselni egy ilyen idegbeteg, öntelt alakot, aki csak magára gondol! - csak hallgattam és néztem őt, annyira fájt hogy így látom, én erősebb vagyok mint ő, de simán kilökdösött az ajtón, amit rám is csapott. Bámultam a barna színű bejáratot és hallgattam az azon túlról jövő szomorú hangot. A fejem az ajtónak döntöttem és kicsit megkocogtattam, tudtam hogy ott ül, ezért hallja.
-Kérlek... ne mond ezt. Akkor válaszolj a kérdéseimre. Több fiúval láttalak. Mindig elrohansz valahova. Napokig nem vagy itthon. A morfium és injekciók a fürdőben. Ezek mit jelentenek? – hallottam lépteit távolodni. Most előszőr voltam ilyen gyenge. Most előszőr mutattam ki nyilvánosan azt amit éreztem, méghozzá annak akivel egy perce még ordibáltam. Vissza mentem a házba.
-Éhes vagyok. – jelentette ki a lány. A konyhában elővettem egy kanalat, egy tálat, müzlit és tejet. Nem volt kedvem csinálni semmit. Kiültem a tetőre.
-„Senki sem ismeri az igazi énem! Senki sem tudja, hányszor sírtam a szobámban, amikor senki sem látott! Senki sem tudja hányszor elveszítettem már a reményt, és hányszor feladtam már! Senki sem tudja, hányszor éreztem magam semminek, üresnek, értéktelennek! Senki nem tudja mik futnak át az agyamon mikor szomorú vagyok! Senki. Sem. Ismer! ”- ezt kiabálta nekem. –„ gyűlöllek! ” – Miattam.. magamnak köszönhetem hogy ezt mondta. Túl messzire mentem. Előttem, abban a percben, tört össze ezer darabokra. Előttem hullott szét. Vissza másztam az ablakon és lefeküdtem, nem tudom hogyan, mikor, de elaludtam.
Másnap arra keltem hogy valaki lerúgta a vesém a gyomrom és hát... a legérzékenyebb pontom.
ESTÁS LEYENDO
Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)
De Todo(Befejezett!) Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
