(Befejezett!)
Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
Sziasztok! Tudom késő van,de akkor is hozok nektek 2 részt. Amiből itt van az első.Remélem tetszeni fog, jó olvasást!❤️
A parti utáni másnap egésznap együtt lógtunk Hikaru-val. Tévét néztünk, kaját csináltunk, feküdtünk, elmentünk a Kis srácot meglátogatni, akinél most ott volt a kis csaj is.
-Akkor addig mi lemegyünk iszunk valamit rendben Yoko-chan? - A lány megfogta a barátnőm kezét és elmentek.
-Mit akarsz tudni? - ültem le az ágyra.
-Te úgy szereted onee-chan-t, mint anya és apa egymást?
-Ezt hogy érted? - Sóhajtott egyet és megingatta a fejét.
-El fogod venni feleségül onee-chan-t?-Egy kissé.. zavarba jöttem a kérdésétől, mert tény hogy azt akarom sokáig velem legyen és nem tudom elképzelni már a mindennapjaimat úgy, hogy ne lássam.
-Nem tudom, ugyanis Hikaru nem sokára el fog menni.
-De szereted úgy? - nézett rám türelmetlenül.
-Azt hiszem igen.
-Figyelj rá. Figyelj rá sokat, mert eltitkol valamit előled. - Csak néztem rá értetlen fejjel. „Mi az hogy figyeljek rá? Mit titkolna?"
Ezután egy orvos jött be, így lementem a kávézó részleghez és a lépcső aljáról figyeltem ahogy nevetve törli le a kislány maszatos arcát. „Figyelj rá sokat, mert eltitkol valamit előled". „Nem lehet, hiszen mindent elmond nekem. Vagy nem? De miért hazudna a kissrác? De Hikaru-nak sincs oka hazudnia."
-Katsu, , Katsu minden rendben?
-Öhm, aha. Az orvos vizsgálja.
-Igen, Yoko - chan ért is jöttek. - Csak most láttam hogy tényleg nincs itt a lány. - Mehetünk? - Bólintottam. Ő mosolyogva megfogta a kezem, elköszönt a recepcióstól aztán haza mentünk.
Csinált vacsorát a banyával, majd a fater is megjött és leültünk. Valamiről beszélgettek, aztán csak azt éreztem hogy a fejemen csattan valami.
-Te normális vagy?! Ne ütögessél már!!
-Akkor ne vágj ilyen képet.
-Katsu, azóta vagy ilyen amióta Dan-chan-nal beszéltetek. Talán mondott valamit amit a szívedre vettél?
-Én.. - Nem mondhatom el. -.. Csak sajnálom őt oké? Milyen kicsi még és szinte az egész eddigi életét a kórházakban tölti..
-Hát igen, nem könnyű. - Egy pillanatra ő is elszontyolodott, majd egy mosolyt húzott, ami nem volt az ő mosolya, nem olyan volt mint amilyen szokott lenni. - De Dan-chan nagyon erős. Tudom hogy meggyógyul és el fogja venni Yoko-chant. - Ezután még az őseim megbeszélték hogy töltse velünk a karácsonyt, aztán majd újévet a családjával tölti.
-Akkor holnap korán jövök hogy tudjak segíteni. Viszlát! Szia. - adott egy puszit, megöleltük egymást és átment a lakásába.
Az nap éjjel nem igazán aludtam, csak gondolkodtam, gondolkodtam. De arra jutottam hogy nem titkolhat előlem semmit. Hisz mindent elmondott az nap a kórházban mikor kibékültünk. Mivel későn aludtam el, így 11:00 múlt mikor csörömpölésre keltem fel, aztán kacagásra. Felöltöztem, majd lementem.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Az illatok amik a levegőben terjengtek, már megéheztem.
-Jó reggelt fiam. - köszönt a fater.
-'Reggelt'.
-Katsu, kicsit késő van a reggelhez már. - Az a mosoly, na az volt az amit én szerettem látni. A mosolyától nekem is mosolyognom kellett, így oda mentem és a hajába pusziltam.
-Hikaru-chan én ezt befejezem, addig ti menjetek és díszítsetek.
-Biztos? - Az anyám csak mosolyogva biccentett.
>> -Ne, ott már olyan sok piros van. Oda tedd.
-Miért nem mindegy?
-Mert így olyan mint ha összehányták volna. Ez egy karácsony fa, legyen szép.
-De én ide akarom tenni.
-Katsuki-nak igaza van. Szerintem is jól mutatna ott. - Jött be az anyám és most nekem adott igazat, így egy amolyan „Na most mit teszel?" mosolyt húztam.
-De nagyon sok a piros. Nézd. - mutatott a fa arra a pontjára amin egy helyen több piros gömb volt. - A végén kihoztunk belőle valamit. Egésznap hülye karácsonyi dalok szóltak, amit a 3 dinka énekelt teli torokból majd röhögtek. Az este hamar eljött, s a két nő terítette az asztalt.
-Vacsora!-kiabált az anyám, majd mind a ketten leültünk a faterrel, ők meg hozták a kaját.
-Ez a mártás nagyon finom.-Dicsérte apám.
-Ezt Hikaru készítette. Új recept alapján amit nem rég találtam.
-Tényleg nem rossz. - Adtam én is a véleményem.
-Na de én oda adnám az ajándékokat ha nem baj, mert már nagyon kíváncsi vagyok.
-Rendben, akkor ajándékozzunk. - Egyezett bele a barna hajú felmenőm. Kimentünk a nappaliba és leültünk, amíg a kék szemű odaadta az ajándék táskákat. Előszőr az apám kapta meg.
-Ez komolyan az enyém? - Oda van a régiségekért, ezért egy régi díszes toll volt, tintával, tinta tartóval, piros viasszal és saját pecséttel, amin a monogramja volt. Ez teli találat lett nála. - Köszönöm, Hikaru-chan. - A vigyora letörhetetlen volt. Ő utána a banya nyitotta ki, aki szintén megilletődve nézett a barátnőmre.
-Ezt hogyan sikerült?
-Jóban vagyok a menedzserével. És már 2 hónapja kb. hogy napi szinten e-mail eztem neki. - Egy aláírt kép volt a banya kedvenc korcsolyázójáról.
-Akkor azért csak egy keretet vettél? - Emlékeztem vissza amikor az ajándékokat vásároltuk a randink keretében.
-Aham. De most nyisd ki te. - A táskában egy kis, kék doboz volt, amit kinyitottam. 2 kulcstartó volt benne, ami engem ábrázolt hős jelmezben. - Az egyik az enyém vette el belőle a jobb oldalit.
-Ez nagyon aranyos. - Nézte az anyám is. Ezután ő is megkapta a mi ajándékunk. A szüleim a kedvenc bandája lemezét vette meg, tőlem meg egy fényképező gépet kapott amit kinézett a vásárláskor. Annyira örült neki hogy egy jó darabig a nyakamba csimpaszkodva ölelt. De ne értsétek félre nem panaszkodom, sőt, élveztem. Az egész karácsonyt sosem élveztem így mint most hogy itt van velem.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
