(Befejezett!)
Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
Sziasztok! Hoztam egy újabb részt, ami kicsit isnét kicsit hosszabb, remélem tetszeni fog. Igyekszem holnap is hozni. Addig is jó olvasást és szép napot mindenkinek! ❤️
-Katsu? Te miért vagy itt? – nyitott ajtót még pizsamában. – Úristen! Elaludtam! Mindjárt jövök! – kiabálta miközben elrohant. Addig én a nyitott ajtón bementem és ott vártam rá. Igazából még időben vagyunk csak ma kicsit korábban jöttem. – Itt is vagyok! – rá nézett a mobiljára ugyanis csörgött. – De hisz ez az ébresztőm? - duzzogva rám nézett amin elnevettem magam. De aztán sóhajtott egy nagyot. – Oké, akkor most ezért megfogsz fizetni.
-És mégis hogy tervezed? – elmosolyodott de ez olyan önelégült, veszélyes mosoly volt.
-Mindig is kíváncsi voltam hogyan néznél ki ha normálisan öltözködnél.
-Most is normálisan vagyok felöltözve. – Az egyenruhámban voltam. Nem értem miért mondta.
-Nem és nem. Túl lazán öltözől hogy pontosítsak. Nézd a gatyád lóg rajtad, az inged nincs betűrve és hideg van felvehettél volna egy sálat.
- Nekem ez így tökéletes. Ne akarj megváltoztatni liba!
-Nem akarlak megváltoztatni, csak szeretnélek így is látni. Kérlek Katsu! Naaa, ne csináld! Legalább ma nézz ki normálisan!
-Szóval eddig nem néztem ki normálisan. Értem én.
-Nem így értem, ne itt ragadj le. Katsu, Katsu, Katsu..
-Van 20 perced.
-ÍÍhh! Akkor előszőr húzd fel rendesen a nadrágod, tűrd be az inged. Addig én hozom a zselét.
-Mit? – de már elment. Nem volt választásom, megcsináltam amit kért tőlem. – WOW. Olyan mint ha nem is te lennél itt. – megforgattam a szemem. – Ülj le kérlek. -Amikor ezt is meg tettem, elkezdte oldalra túrni a hajam. – Oké. Jesszusom, még helyesebb lettél. Tudod mit inkább hagyjuk, ne menj így be az iskolába.
-Te akartad, most meg mi az hogy ne menjek be?
-A végén még nem ismernek fel. – zavartan kezdett el nevetni.
-Kit érdekel? De menjünk mert elkésünk a végén tényleg miattad. – Gyorsan felkaptuk a cipőnket, a kabátot , a nyakamba akasztott egy sálat és elindultunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nézd milyen helyes.
-Ő nem egy modell?
-Iskolai egyenruha van rajta.
-Ráadásul ez nem a U. A. egyenruhája? – egy csapat lány beszélgetett előttünk és folyton hátra forogtak. Hikaru hirtelen megfogta a kezem és gyorsabb tempóba kezdett, így megkerülve a lányokat. Csak nem... szóval ezért nem akarta hogy így maradjak? Féltékeny lenne? Tudom hogy nem kéne de engem boldoggá tett a tudat. Ki húztam magam így a teljes magasságommal sétáltam mellette. Élveztem hogy a „büntetés” amit nekem szánt az vissza csapott rá, úgy látszik ezt ő is észre vette.
