Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)

12.fejezet

Ez a rész kicsit hosszabb lett.
Igen, igen tudom hogy a képek a Yuri on ice - ból vannak, de nem igen találtam ideillőt, ezért bocsi. Szép délutánt/estét mindenkinek! ❤️

-Onii-chan! Kellj már fel! Sietnünk kell, elaludtunk. – Az ébresztőmre néztem: 09:27

-Bassza meg! Akimi, öltözz fel  én is felöltözők.

-Már kész vagyok.

– Akkor menj egyél valamit. Fater itthon van?

-nem. – azzal lement. Gyors fel kaptam az egyik fekete farmerem és egy fehér pulcsit. Most nincs időnk pólóval szórakozni. A lépcsőn lefele felkaptam a pénztárcám és a kulcsaim.

-Indulhatunk? – a lány bólintott.

A nyílt edzést biztos le fogjuk késni, de ez van. Szedtük a lábunkat ahogy csak tudtuk. Az ajtón belépve rengeteg ember beszélgetett az elő csarnokba. 10:21 volt.

-Nézzük meg! – mentünk  a jégpályához. Amikor beértünk, ledermedtem, a lány akit megbántottam,ott volt a pályán egy kisfiúval.

-Onee-san! – a lány felénk nézett. Aki – nak mosolyogva köszönt, engem még a pillantásával sem jutalmazott.

-Megkérném fellépőinket, vonuljanak le a jégről és kezdjenek készülődni. – szólalt meg egy férfi hang.

A kékszemű a pálya bejáratához csúszott, és akkor oda ment hozzá a jól fésült hajával a rengetegszer látott fekete hajú fickó. Két valamit adott a szőkének, amit a korcsolya élére rakott, ezután el ment.

– Menjünk forró csokiért.  - nézett fem rám unokahúgom.

-Te állj be a sorba én meg leülök oda. – mutattam neki a helyem.

Rengeteg kép volt a falon, egy szőke lányról, amiken aranyéremmel, virágcsokorral a pályán pózolt. Volt olyan ahol kb. csak az álláig ért, volt olyan ahol kicsit hosszabb haja volt, ami be volt fonva, majd volt olyan ahol már igazán hosszú volt. A képek alá arany táblán, fekete betűkkel:

Aizawa Hikaru.

Műkorcsolyázik? Akkor lehet ezért
ilyen híres? Igaza lett volna? Tényleg nem ismerem?

-Lenyűgöző ugye?

-Igen, az. -sosem gondoltam volna. A prospektuson lévő kép őt ábrázolta?

-Nagyon sajnálom hogy befejezi. Ő egy csoda volt. Nagyszerűen korizik.  Junior évei alatt évekig ő tartotta az első helyet. Ő tartja a mai napig a legmagasabb pontszámot.  2 éve volt a debütálása a szenior-ba, de az utolsó verseny után hirtelen vissza lépett. Mielőtt vissza költözött volna fel hívott, had jöhessen ide tanítani kisebbeket. Már egy hónapja csinálja minden szerdán és szombaton. – Szombat? Akkor lehet hogy ezért ment el szombatonként? – Amióta kitaláltuk hogy egy társas számot adjanak elő Takuya-val, azóta szinte minden nap bent volt. Az élete háromnegyed részét itt töltötte 13 éves koráig. Utána elment Tokióba és ott igazolták le, bár mi akkor is figyelemmel kísértük karrierjét.

-Amíg a szülei el nem váltak?

-Mi? Szóval ezt mondta neked? Nem, ilyenről szó sincs. 13 volt amikor edzés után, Hana-san-nal elmentek vásárolni itt a közelben lévő plázában, ugyanis Hikaru születésnapja volt. De a plázát megtámadta pár gonosztevő és az anyját a szeme láttára ölték meg. De nem akárhogy, hanem... 2 felé tépték.  4 teljes hónapig nem szólalt meg, ezért Pszichológustól orvosig megjárták egész Japánt Aizawa-san-nal.

– „Neked meg fogalmad sincs milyen érzés hogy ha egyik nap már nem lesz ott veled, akkor bánni fogod amit most mondtál. Minden nap úgy éld valakivel az életed mint ha az lenne az utolsó nap.”

- „Ezt mondja az akinek az élete tökéletes, a nagy hős a nagybátya, egy remek hős az apja, mindenki örül neki és körbe rajongják.”

- „Ezt mondja az akivel már megtörtént.”-jutott eszembe korábbi beszélgetésünk.


-Kérem kedves vendégeink, foglalják el a helyüket a nézőtéren. – mondta ugyan az a hang.

-Menjünk! – fogta meg a kezem unokahúgom.

Elég közel ültünk a pályához. A gyerekek egyenként jöttek fel, néhányan elcsúsztak, viszont Hikaru egész végig ott állt fent a pályán és segített nekik. A kisfiúval akit láttunk vele, végig csinálta vele a koreográfiát, mert a fekete hajú fiúcska félt egyedül. A lány vidám volt, a szemei is nevettek, mint ha minden gondja elmúlt volna. Az előadás elhúzódott, így 12:24 – kor lett vége. A szomszédom be állt a jég közepére egy mikrofonnal.

-Tapsoljuk meg a növendékeinket! – tapsvihartól zengett a hely. – Nagyon élveztem a velük töltött időket, nagyon keményén dolgoztak, a szülők büszkék lehetnek. Akinek ma megtetszett és kipróbálná az a folyosón lévő asztalnál, ahol Arisu-chan  van, ott jelentkezhetnek. Még 3 hónapig én tartom az edzéseket. Illetve köszönetet szeretnék mondani amiért, mindig itt voltatok számomra, támogattatok a pálya futásom alatt. Mindnyájukat úgy ismerem mint a tenyerem és a családomnak tekintek. Tudjátok, hogy az életet számomra a jég és a korik jelentették, de sajnos...  az idei verseny volt az utolsó. De  itt az ideje hogy az első meglepetés előadásunk bejelentjük, ami nem más.. – váltott hangszínt-.. saját, legnyerőbb rövidprogramom élőben előadom.  – Mindenki tapsolt, sokkal nagyobb hangzavarral mint a kicsiknél. – Most pedig töltsék újra bögréjüket, ugyanis 13:00-kor kezdődik  az előadás! - Ismét kicsúszott a pálya szélére, megint feltette korikra azokat a valamiket, majd elsétált. Hogy lehet sétálni bennük? Én ezt se értem, de ő meg itt fog ugrándozni, pörögni, meg minden, egy hatalmas jég pályán két olyan vékony pengéjű valamin. Ha le kéne írnom azt mondanám, nagyon izgatott voltam, már alig vártam hogy lássam. Jobban körül nézve a suliból sokan eljöttek.

-Hé! Bakubro! – szólított meg a nagyon jól ismert hang. Rengetegen eljöttek az osztályból. Az űrlény, a cellux, vöri, Dinka, Deku, felemás idióta, Momo vagy ki, breki, szőlő aki ki nem maradna hát miért is?, a lebegős, a zenés csaj, csupakar, motorláb meg az ofő.

-Ti meg mit kerestek itt?

-Hikaru-chan mindannyiunknak írt egy meghívót. – Mondta a vöri. Szóval, rájuk gondolt.

-Annyira várom már hogy lássam élőben. -ugrált energiától túl fűtve az Alien.  A körülöttünk  lévők is csak erről beszéltek. Tényleg rengetegen ismerik.

-Annyira szerencsés vagy Bakugo hogy ilyen barátnőd van. – mondta ki érzéseit a nyomi brokkoli.

-ja, az vagyok. – bár csak az lenne. Bárcsak a barátnőm lenne. Véletlen felpillantásom alatt találkozott a tekintetem a sensei-el, aki elég.. mérges volt?

-Kedves vendégeink kérjük foglaljanak helyet az előadás bármikor kezdődhet!– figyelmeztetett megint. Mindannyian egy kupacba ültünk várva a lány előadást.