Ma két részt hozok nektek. Remélem tetszeni fog. Szép napot mindenkinek!❤️
A doki azt mondta hogy az 525-ös szoba.
-522,523,524.. Bingó 525. – Először csak odaálltam és hallgatóztam.
-Onee-chan, te már voltál szerelmes?
-Ezt miért kérdezed Dan – chan?
-Csak úgy.
-Csak...csak nem tetszik Yoko-chan?
-Nem, nem tudom.
-Tudod voltam már.
-Hányszor?
-Egyszer.
-Szoktál vele találkozni?
-Igen, szoktam. Legalábbis mostanság már nem sokat, de régebben igen.
-Miért?
-Túl sok a dolgom.
-És milyen érzés?
-Te mit érzel?
-Hát, amikor mosolyog én is mosolygok, amikor szomorú én is az vagyok. És amikor a vizsgálatok után nem érzi jól magát, akkor át szeretném venni a helyét.
-Pont ilyen érzés.
-De hiába. Lehet úgy is meghalok. – meghal? A hangból ítélve, úgy 8-9 éves lehet, és már tisztában van a saját állapotával. Szegény kölyök.
-Ilyet ne is mondj Dan! – szólt határozottabb és keményebb hangon mint az előbb. – Nem fogsz meghalni, nem engedem, neked még élned kell Yoko-chan miatt. Ő is elfogja veszteni a réményét ha te már nem leszel. Harcolj hogy egy nap elmond neki az érzéseidet. Ne engedd hogy a halál nyerjen.
-Igen, igazad van Onee-chan. – Inkább elsétáltam vissza az őr területre ami ki lett szabva. De Hikaru honnan ismeri a fiút, vagyis tudom honnan, de miért volt korházban?
Utána hamar végetért a járőrözés, ezért haza mentem. Megint láttam őt haza jönni a dokival. A mai nap után nem csináltam semmi érdekeset, csak edzettem, ettem és pihentem.
Másnap megint járőrözni menetem. A közeli plázában robbantásokat hallottam, így üzentem Best Jeans-nek, majd odasiettem. Robbantásaimmal gyorsítottam a tempóm, de sajnos így is eltarthatott 20 percig, míg odaértem. Épp hogy beléptem, de már éppen az egyik felső szint elkezdett lezuhanni, siettem, viszont nem értem oda. Egyszer csak a sok beton törmelék már nem esett tovább. Oda néztem, egy másodpercig nem láttam semmit, aztán ott termett ő. Lihegett, néhol véres volt, a vállát fogta, ahol halvány zöld pólóján átszivárgott a piros folyadék és ott térdelt egy kislány előtt, aki mögötte ült és sírt. Ahogy néztem őt, a szemünk találkozott, láttam benne a fájdalmat. Oda akartam menni, ám pont felé tartott az egyik colos. Szóval megint az ikrek csinálták a felfordulást? Ők a legidiótább gonosztevők, de valahogy mindig kijutnak a börtönből.
Elakartam indulni ám de megtámadott 2, csak annyit láttam hogy a szőke arrébb repíti a lányt ezért ő kapja az ütést. Tényleg nagyon dühös lettem, elkezdtem az ütéseimet kombinálni a robbantásommal, így az egyiknek a nyakát eltaláltam, aki ki feküdt, a másikat gyomron, közben a harmadik aki megérkezett, annak az arcát sikerült megsebesítenem. Hirtelen megjelent a farmer fickó, vagyis a hős akinél vagyok. Azonnal a szöszihez futottam, aki ájultan feküdt a talajon. Ölbe kaptam és úgy vittem ki. A mentő még mindig nem volt itt.
-Köszö.. nöhhm. – kezdett el köhögni.
-Ssshhh. Ne beszélj mindjárt ideérnek és ellátnak.
VOUS LISEZ
Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)
Aléatoire(Befejezett!) Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
