Sziasztok! Hoztam egy részt, ami remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást és szép napot mindenkinek! ❤️
Másnap ismét elmentem az iskola közelébe járőrözni és most korábban hagyta el az iskolát mint tegnap.
-Óh, szia. – „Még mindig le tud nyűgözni az a mosoly”.
-Szia. – „Oké, akkor most mit mondjak?”- Van egy...kis időd? Esetleg elmehetnénk kávézni? Vagy van itt egy cukrászda, ahol nagyon finom sütemények vannak, mármint Akimi szerint.
-Nem is tudom...
-Kérlek...mert attól hogy te nem emlékszel semmire, én igen. És szeretnék veled lenni. – A mosolya eltűnt, de csöndben bólogatott
-Egy süti bele fér. – Így csendben elindultunk a hely felé, ahol előre engedtem, majd leültünk egy asztalhoz ami, kicsit távolabb van a többitől.
-Jónapot kívánok! Mit hozhatok?
-2 csoki torta szelet, persze ha neked is jó. – néztem a lányra, aki bólintott ismét csak.
-Rendben, azonnal hozom.- Csendben voltunk egy ideig, csak egy „köszönjük” hagyta el a szánkat mikor kihozta a rendelésünket a srác. De végül megtörtem.
-Nem változtál sokat. Csak a hajad lett rövidebb, de jó áll.
-Kedves tőled, bár apa szerint sokat változtam. Na de, tudnál mesélni hogy honnan ismerjük egymást Akimi-vel?- Nem hazudok ha azt mondom kicsit letörtem, hiszen azt hittem kettőnkről fog kérdezni.
De elmeséltem neki hogy találkoztak, a bevásárlást mikor találkoztunk azzal a nővel, még azt is elmondtam hogy hallott engem Gin-el beszélni, majd hogyan békültünk ki, hogy találkoztunk azzal a szeméttel. Érdekelte és nem utasította vissza. – Kár hogy ezekből semmi sincs meg nekem. – mondta lemondóan.
-Igen. – Eszembe jutott valami! Mi van ha... – A szüleimmel de főleg az anyámmal nagyon jóban voltál. Nagyon sajnálta hogy elmentél és letört volt. Esetleg nincs kedved meglátogatni?-Egy ideig csak nézett, gondolom gondolkodott.
-De... azt hiszem.. azt hiszem van.
-Akkor... – feltettem a kezem ezzel jelezve a kiszolgálónak hogy jöjjön ide ami rövid időn belül megtörtént, majd kikértük a számlát amit rendeztem és a banyához vettük az irányt.
Közben meséltem neki hogy többször elmentek vásárolni, anyám segített neki az első randinkra készülni, ami akkoriban csak színjáték volt. Elmondtam neki hogyan kezdtünk együtt járni, majd igazából is. Egy szó nélkül hallgatta végig. Amikor odaértünk, bekopogtam, amire szinte azonnal nyílt az ajtó.
-Katsuki.. – majd Hikaru-ra nézett. A szemei elkerekedtek, szerintem a meglepettségtől.- Hikaru?
-Igazán örülök Mitsuki. – mosolyodott el, de nem láthattam sokáig ugyanis a banya az ölelésébe vonta. Miután elengedte a lányt, beinvitált minket és tea kíséretében hallgattam ahogy beszélnek.
-Szóval mi történt veled?
-Én.. én nekem volt egy műtétem ami során elvesztettem az emlékeim. Nem emlékszek semmire és senkire. Nagyon sajnálom. – Csalódottan és szomorúan mondta.
-Ugyan, a lényeg hogy most már jól vagy és itt vagy. Az emlékek fontosak, de lehet újakat szerezni. És az érzések amik erősek voltak, sosem változnak. -Ez pillanatok alatt jó kedvre derítette, innentől mosolyogva beszélgettek tovább én meg csak néztem a csodás mosolyát.
>>>
Még 2 hétig ez így ment, hogy minden nap elmentünk valahova amihez emlékek fűzik, legalábbis, csak én emlékszem rájuk hogy emlékek kötik ide-oda. Jó kedvem volt mellette és újra úgy éreztem mint ha megint ugyan az a 17 éves lennék.
-Nos akkor... Mina és a lányok itt vannak. – értünk be a templomba.
-Köszönöm. – kezét rá tette a kilincsre de nem nyitott be, hanem ott állt és lefele nézett. – A kezem az övére tettem.
-Nem lesz baj. Ígérem. – bólintott majd benyitott amire a szobából kijövő kacarászás elhalt.
-Hi.. Hikaru-chan?
-Szia Mina. Sziasztok lányok. – Aztán csak gyors lépteket hallottam.
-Annyira örülök. – Én úgy voltam vele hogy minden rendben lesz, ezért a vöri öltözőjéhez mentem.
-Oi, Bakubro!
-Hali!-köszöntem a többieknek is, akik már itt voltak.
-Ő is eljött?
-El. – Kirishima tudta hogy Hikaru is jönni fog, ugyanis elmondtam neki mindent attól a naptól hogy újra megláttam az utcán. Egy kicsit még beszélgettünk, majd bevonultunk elfoglalni a helyeinket, a barátom pedig kiállt az oltárhoz, de rettentően izgult, ez látszott rajta.
-Megjöttem.. – Érintette meg vállamat a vendégem, aki helyet foglalt mellettem.
A szertartás szép volt, az igenek elhangzottak, a gyűrűk felkerültek az ujjakra, majd a megpecsételő csók is elcsattant, így elkezdődhetett a lakoma.
A zene szólt, az embereke táncoltak, alkoholt ittak és nevettek, de aztán jött a torta. Az ifjú pár felvágta és mindenki kapott 1-1 szeletet. A mellettem álló szőke, hirtelen letette tányérját amivel elérte hogy ráfigyeljek, de a látvány...
A szája feldagadt a levegőt kapkodta.
-Mi a baj? Mi történt veled? – kérdezgettem, de eszembe jutott mikor előszőr beszéltünk. „Allergiás vagyok a dióra”. – Allergiás! Allergiás a dióra! - Felkaptam a jobb vállamra és robbantások kíséretében gyorsabban beértem vele a kórházba, mint ha mentőket hívtunk volna. Az orvosok bevitték egy szobába én meg kint vártam a folyosón mikor meghallottam egy hangot.
-Hol van a menyasszonyom?! – Kiabálta egy férfi hang kétségbeesetten. Azonban ideért hozzám.
YOU ARE READING
Eljátszani és megszeretni(Bakugo Katsuki)
Random(Befejezett!) Bakugo Katsuki hírtelen felindulásból hazudik osztálytársainak a nem létező párkapcsolatáról. Majd találkozik még aznap az új szomszédukkal, aki másnap elviszi neki az otthon felejtett ebédjét, így a többi 2-A osztályos félre érti a h...
