Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

3

|Louis|

Amint Harry elaludt, felhúzom magamra a szétdobált ruháim és úgy döntök, inkább hagyom pihheni. Szegény rengeteget ihatott. Halkan becsukom az ajtót magam mögött.

A következő dolog amit észlelek, egy test belémcsapódása. Elkapom a lány kezét mielőtt még a földre zuhanna. Rám emeli tekintetét, a felismerés pedig rögtön fejbe vág. Ezzel a csajjal már túl vagyunk egy közös éjszakán. Ez volt az ominózus szilveszteri buliban. Az ő arcára is kiül a döbbenet, hiszen egyébként nem egy iskolába járunk, így csak akkor egyszer találkoztunk.

-Köszönöm- köszörüli meg a torkát.- Eleanor vagyok.

-Louis- fogadom el kezét és egy laza mozdulattal megrázom.- Mi már találkoztunk, nem igaz?

-Igen- süti le a szemeit.- Lejössz velem?

-Menjünk- adom be a derekam, hiszen úgysem csinálnék mást.

A földszint tele van táncoló, részeg fiatalokkal. Liamet pillantom meg, ahogy éppen üvegből issza az alkoholt. Nem igaz, hogy nem bírnak mértékekkel inni. Holnap még meg fognak a következményeivel szenvedni. Mindegyikük nekem fog panaszkodni, hogy mennyire szarul van.

Eleanor a kezemnél fogva rángat be a tömegbe. Nagyon remélem, hogy nem akar még táncolni is.

-Igyunk valamit!- kiabálja túl a hangszórókból üvöltő Katy Perryt.

Átverekedjük valahogy magunkat az embereken, egészen a konyháig. Mindketten felkapunk egy-egy poharat, aztán keresünk egy sarkot, ahol kényelmesen tudunk iszogatni és beszélgetni.

Talán már többször is látogattunk vissza a konyhába, hogy újra megtöltsük üres poharainkat mint kellett volna.

Már egészen közel ülünk egymáshoz, mikor hirtelen felindulásból az ajkaimat az övére tapasztom. Ő rögtön visszacsókol. Pár perc után elválunk egymástól, én pedig kérdő tekintettel nézek rá, hátha megérti, hogy mit szeretnék. Szerencsére egy bólintással válaszol, így rögtön elindulunk felfelé egy szobába, ahol aztán másodjára is lefeküdtem Eleanorral.

Egymás mellett aludtunk el. Soha nem csinálok ilyet, de most úgy érzem, ebből a dologból kisülhet valami egészen jó is, ha nem zárkózom el a lehetőségek elől.

Reggel én keltem fel hamarabb, ezért volt időm visszavenni a ruháim. Szerencsére az egész éjszakára emlékszem, és nem is érzem magam annyira másnaposnak. Lehet, le kéne mennem a srácokhoz, ők biztosan nem érzik most magukat ennyire jól. Amint ez a gondolat bekúszott az agyamba, El elkezdett ébredezni.

-Jó reggelt!- mosolyog rám.

-Neked is- viszonzom kedves gesztusát.

-Hogyhogy itt vagy egyébként? Miért maradtál velem éjszakára?

-Mert szimpatikus vagy nekem, El- sóhajtok egyet.

-Te is nekem- mosolyog kedvesen.

-Lemegyünk?

-Persze, csak felöltözöm- húzza el a száját.

Megvárom amíg készen nem lesz, aztán a vállát átkarolva lesétálunk a lépcsőn.

Elsőként Harryt veszem észre, de mielőtt még bármit is mondhatnék, ő már kint van a hátsó kertben.

-Mi van Harryvel?- vonom fel a szemöldököm.

-Azt hittem, öszevesztetek tegnap. Eddig nem volt ilyen- méreget Niall.

-Menj már utána, ember!- kiabál rám Zayn, mire Liam fájdalmas arccal kap a homlokához.