Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

12

|Louis|

Az ébresztőóra csörgésére rezzenek össze reggel hat órakor. Harry, aki eddig a karom alatt pihent is mocorogni kezd. Nehézkesen felém fordul és a szemét is kezdi nyitogatni.

- Jó reggelt - szólal meg mély hangján.

- Neked is, Hazz - mosolygok rá, amilyen őszintén lehet mosolyogni két óra alvás után.

- Álmos vagyok - nyöszörög, majd a párnába fúrja az arcát.

- Kérsz kávét? - ajánlom fel a legkézenfekvőbb megoldást.

- Igen, légyszi.

-Menj, előtte fürödj le és készülj el a fürdőben. Mindent meg fogsz találni. Utánad majd elmegyek én is és aztán csinálok neked kávét meg reggelit is.

Amíg Hazz a zuhany alatt áll, csak fetrengek tovább az ágyban és még kicsit kiélvezem a pihenés lehetőségét, de nem sok idő telik el, már végez is.

- Válassz magadnak nyugodtan ruhát - mutatok végig a szekrényemen.

Bólint egyet és, odasétál, hogy végül kiválasszon egy egyszerű fehér pulcsit és egy alsónadrágot. Nadrágot nem vesz ki, mivel állítása szerint, a tegnapi neki tökéletesen megfelel.

Én is megejtek egy gyors zuhanyt és fogat mosok. Igazából tényleg nagyon gyorsan végzek, hiszen perceken belül már ott is vagyok újra a szobámban. Nem akarom Harryt megvárakoztatni

Amint én is felöltözök, már indulunk is le a konyhába valami reggeli reményében. Anya már az asztalnál ül és a kávéját kavargatja.

- Jó reggelt, Jay! - mosolyog Harry.

- Szia anya - köszönök én is.

- Jó reggelt, fiúk - köszönt minket kedvesen, de valamiért furcsának hat a hangja. Bár nem csodálom, hiszen nem tudott róla, hogy Harry itt aludt volna. 

- Baj van? - vonom fel a szemöldököm.

- Nem, nem hiszem. Igazából nem tudom. Beszélni szeretnék veletek.

- Öhm... Persze, miről? - rágcsálom az ajkaim.

- Először üljetek le nyugodtan, öntsetek magatoknak kávét és egyetek, amit csak szeretnétek.

Harryvel kérdőn pillantgatunk egymásra, de anya tekintete egyenlőre kifürkészhetetlen. Inkább mindketten csak kiöntünk magunknak egy-egy feketét és úgy nézünk kérdőn anyukámra.

- Szóval most kérdezném, hogy miért van itt Harry, meg hogy hogy került ide, viszont volt szerencsém hozzá, hogy végighallgassak mindent, amit hajnalban műveltetek. Inkább csak azt szeretném tudni, hogy Lou, miért nem mondtad el sosem, hogy a fiúk érdekelnek. Illetve pontosan mi ez köztetek? Nagyon remélem, hogy mindkettőtök ugyanannyira szeretett volna lefeküdni a másikkal és nem bántátok meg.

Legszívesebben elsüllyednék most szégyenemben. Nem is azzal van a legnagyobb probléma, hogy anya hallott minket (persze azért ez sem lelkesít fel annyira), hanem az, hogy azt nem mondhatom meg neki, hogy csak néha szexelünk, de amúgy legjobb barátok vagyunk. Kétségbeesetten nézek Harryre, aki ugyanilyen arckifejezéssel fordul felém.

- Nem csak a fiúk érdekelnek, hanem ők is - tördelem az ujjaim.

- De édesem, tudtad, hogy ezzel nekem sosem lenne bajom. Ez semmin nem fog változtatni innentől sem, ugye tudod?