Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

7

|Harry|

- Hazza, ezt már megbeszéltük. Nekem többet érsz, mint csak egy dugás, de csak azt mondtam, hogy nem fogok összejönni veled.

- És én kértem valamikor, hogy jöjjünk össze? Egy szóval sem mondtam, hogy én táplálok irántad ilyesfajta érzelmeket.

Louis hirtelen lesüti a szemeit és beharapja az alsó ajka szélét.

- Már megint megbántottalak. Annyira sajnálom. Én nem akartam, hogy ez legyen.

- Mindegy. Csak kérlek mondd el, ha a hétvégén volt olyan dolog, amiben hazudtál nekem.

- Harry, kérlek. Amiket most mondtam, nem gondoltam át.

- De akkor ezek szerint így gondolsz mindent - vágok közbe.

- Nem, ez nem így van. Légy szíves, hallgas meg.

Megadóan sóhajtok, majd mélyen szemeibe nézek.

- Mindig meghallgatlak - mosolyodok el szomorúan.

- Annyira jó lenne, ha vissza lehetne vonni a szavakat, amiket kimondtunk. Utálom, hogy ilyen vagyok. Nem direkt hazudtam neked nálatok. Sajnálom, de jobban átgondoltam a dolgokat és bármennyire is szeretném, nem tudnék visszautasítani egy újabb kalandot. Szar ember vagyok, de nekem szükségem van erre. Nem megy, hogy kivárjak több hónapot akár, amire nekem adja az az adott ember magát. Önző vagyok, tudom, de nem tudok mit tenni ellene. 

Csalódottan hajtom le a fejem. Elárulva érzem magam, még ha igazából ez nem is az én dolgom.

- Akkor miért mondtad azt, hogy soha többé nem tudnád ezt megtenni?

- Fogalmam sincs. Azt hittem, ettől jobban érzed majd magad. Viszont a többi dolog mind igaz volt.

- Lou, én nem tudok mit mondani. Talán inkább most mégis haza megyek.

- Nem. Így nem foglak elengedni. Nézz már ki, milyen sötét van! A lámpák sem világítanak.

Elkötelezetten megrázom a fejem.

- Mindkettőnknek jobb lesz, ha megyek.

- Nekem biztos nem. Mondtam már, hogy kibaszottul fontos vagy. Kérlek, értsd meg - mondja kétségbeesetten.

- Te is nekem, de most csalódtam.

- Hazz-  töröl le egy kósza könnycseppet az arcáról - hogy tehetném ezt jóvá?

- Nem fogom azt mondani, hogy változz meg, hiszem az senkinek nem lenne jó. Bármi történjen, én úgy szeretlek, ahogy vagy. Ha neked erre van szükséged, csináld. Engem nem bántasz vele. Nem is szólhatok bele az életedbe.

- Sajnálom. Azt is, hogy azt mondtam, hogy nem illesz bele a társaságba. Mi így öten vagyunk teljesek. Nincs olyan, hogy nem illik beke valaki.

- Ezt tudom, nyugi. Tisztában vagyok vele, hogy ezt tényleg nem úgy értetted. Ne sírj emiatt, kérlek! - ölelem meg szorosan.

Olyan elesettnek tűnik így a karjaimban elveszve. Annyira picinek néz ki. Vállai a kétségbeesett sírástól rázkódnak. Bárhogy próbálom nyugtatni, a könnyáradat nem múlik.

- Baszki, ez aztán a férfias viselkedés - neveti el magát keserűen.

- Lou, itt előttem nem kell megjátszanod magad. Ezt jól tudod. Sírj, ha jól esik. Bocsánat, hogy azt mondtam az előbb, hogy ne sírj.