Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

4

|Harry|

-Várj, hogy érted azt, hogy megint?- kerekednek el a szemeim.

-A szilveszteri bulin is vele voltam- rágcsálja a száját.

-Akkor...valami alakul köztetek? Hülye vagyok, hát nyilvánvalóan alakul! Másképp nem úgy jöttetek volna le. Ugye nem tettem tönkre semmit?

-Hazza, nyugi! Most találkoztunk másodjára és csak ebben a buliban kezdtünk el beszélgetni. Nem nagy dolog. Semmit nem tettél tönkre. Életem legjobb két alkalma volt, amit veled tölthettem.

-Ezt komolyan mondod?

-Mármint... nem akarom, hogy ez neked kínos legyen, de tényleg az volt. Valahogy másabb, mint az eddigiek. Sokkal szenvedélyesebb volt. Pedig mi barátok vagyunk.

-Nem kínos. Én is így éreztem. Bár így most már nem tudom, hogy szeretném-e többször ezt átélni- piszkálom a körmöm miközben beszélek.

-Megértem. Sajnálnom, tényleg.

-Lou, nem kell. Megbeszéltük. Minden oké, rendben?

-Igen, tudom, de ettől még nem érzem magam kevésbé szar embernek.

-Ezt fejezd be! Nem vagy az. El tudod azt képzelni, hogy mennyire szívszaggató, ha a legjobb barátod ilyeneket mond magáról? Hogy ilyennek látja magát és te hiába mondasz neki bármit arról, hogy ez egyáltalán nem így van, nem változik meg a véleménye? Ne csináld ezt Lou. Kérlek.

-Jól ismerem ezt az érzést. Szerinted mikor te mondasz magadról olyan dolgokat, amik mind hazugságok, én nem ezt érzem?

Lehajtom a fejem, hiszen nem gondoltam volna, hogy ez őt rosszul érintette, vagy éppenséggel valamilyen módon terheltem vele.

-Hé, Hazz! Ezt nem úgy értettem. Nem vagy hibás semmiben, oké?- megfogja a kezem és szüntelenül figyel kék szemeivel.

Sóhajtok egyet, majd elindulok a szobám felé.

-Jössz?- mosolygok rá kissé erőltetetten.

Óvatosan bólint és megteszi a pár lépést a szobáig.

-Szeretnél nálunk aludni?- kérdezem, miközben leülünk az ágyra.

-Nem lenne baj?- fordul felém szégyenlősen.

-Dehogy baj! Anya nem fog, csak holnap délután hazajönni, meg hát amúgy is, mindig szívesen látunk téged.

Szélesen elmosolyodik, aminek látványára az én szám is felfelé görbül. Csak ülünk, mint két idióta, akik vigyorogva merednek egymásra.

-Örülök, hogy megbeszéltük ezt a dolgot és nem szakadt meg a kaocsolatunk- szólalok meg egy idő után.- És köszönöm, hogy elfogadtad az álláspontom.

-Ugyan már, Hazzus! Ennek természetesnek kéne lennie. Nálad jobb legjobb barátot nem is kívánhatnék. Megölelhetlek?

-Még jó!- fészkelem be magam karjai közé, és így dőlünk el az ágyon.

Erősen szorít magához, én pedig kezdem érezni, hogy mennyire nem szeretném elveszíteni. Olyan szerencsés vagyok, hogy van egy ilyen ember az életemben. Az pedig, hogy lefeküdtünk egymással valamilyen furcsa módon, de közelebb hozott ninket egymáshoz érzelmileg is. Ezelőtt is nagyon jóban voltunk és bármiben számíthattunk egymásra, de ebben az egy hétben egy egészen más kapcsolat alakult ki kettőnk között. Sokkal erősebb, mint volt.

-Min gondolkozol ennyire?- mosolyodik el Lou.

-Szar ötlet volt ez, de én mégis hálás vagyok azért, hogy megtörtént.