Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

15

|Harry|

A szenvedélyes éjszakánk után kipihenten ébredek, de Lou sehol sincs. Egy hatalmas ásítás kíséretében feltápászkodok a takarók közül és magamra húzok egy bokszert. Éppen lépnék ki az ajtón, hogy elvégezzem a dolgom a fürdőszobában, ha az nem csapódna a testemnek. A hirtelen lökésnek hála, hamar a földön találom magam.

- Jézusom, Harry! Jól vagy? - guggol le rögtön hozzám Louis.

- Aha, persze, jól vagyok, csak éppen az előbb ütöttél le egy ajtóval.

- Ne haragudj, nem direkt volt. Hoztam sütit. Boldog születésnapot! - nyújtja át a kis tányért egy krémes süteménnyel a tetején. Arcán hatalmas mosoly terül el, ami miatt rám is átragad jó kedve.

- Köszönöm - ölelem át. Ez csak kissé sután sikerül a lehetetlen pozíciónak hála.

Még elég korán van, ezért kicsit még mindketten visszamászunk az ágyba. Itt kóstolom meg először a születésnapi sütim.

- Hmm, ez nagyon finom! Kérsz belőle? - nyújtok egy villára szúrt falatot felé.

- Megkóstoltam már lent.

- Anyukád sütötte? - ámulok el.

- Igazából én voltam - süti le szemeit rajtakapottan.

- Komolyan? Mikor ébredtél te fel ezért? Főleg azok után, amiket csináltunk... Nem vagy álmos?

- Már tegnap megcsináltam. Nyugi anyu, aludtam rendesen - gúnyolódik rajtam.

- Jól van na - köszörülöm meg a torkom. - Köszönöm még egyszer, tényleg nem kellett volna.

- De, mert megérdemled - puszilja meg az arcom, aztán feláll mellőlem. - Készülődjünk, mert még anya is fel akar köszönteni, csak nem akart bejönni váratlanul.

- Rendben, menjünk akkor.

Gyorsan magamra kapkodnám a magammal hozott ruháimat, de a telefonom csörgése meggátol ebben. Anyukám neve villog a képernyőn.

- Boldog születésnapot, életem! - mosolyog a kamerába.

Nagyon örülök, hogy videóhívást kezdeményezett, mivel így láthatom a szívből jövő, igazi mosolyát, ami engem is mindig boldoggá tesz.

- Köszi anya. Hogy vagy?

- Jól vagyok, este tízre otthon leszek és majd jól megölelgetlek, de nem muszáj megvárnod, ha nem akarsz.

- De megvárlak. Ünnepelhetünk is. Megyek Chelsea-ékhez, úgyhogy akkor majd úgy tervezem a délutánt.

- Chelsea az a szőke lány, igaz?

- Igen, ő. Viszont ne haragudj, de mennem kéne készülődni.

- Menj csak. Legyen szép napod!

- Neked is! - mondom, majd leteszem a telefont.

Végre sikerül felöltöznöm és a fürdőben is rendbe szedem magam. Amint leérünk a földszintre, Jay már siet is felém, hogy megölelhessen.

- Boldog születésnapot, Harry! - simogatja meg a hátam.

- Köszi - mosolyodok el.

- Van itt egy kis ajándék tőlem számodra.

- Nem kellett volna - húzom el a szám. Louisék anyagi helyzete nem épp olyan, hogy bármiféle felesleges kiadást meg tudnának engedni maguknak, ezért nem is értem ezt az egész dolgot.