Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

20

|Harry|

A napok, hetek rettentő gyorsasággal teltek. A forró csokit fagyira, vagy jégkására cseréltük, a telet szép lassan felváltotta a tavasz, most pedig már a nyár első napjait élvezhetjük. Mára az iskolának is vége, de már úgyis csak egy hét van hátra az egész tizedikből. Vagyis inkább csak nekem, Niallnek, Liamnek és Zaynnek lesz vége a tizediknek. Chelsea a kilencediket fejezi be, míg Louis az egész középiskolát hagyhatja hátra.

Nem sok minden változott a négy hónap alatt. Ugyanolyan összetartó a baráti körünk és ugyanolyan bolond, mint eddig volt. Én pedig ugyanolyan szerelmes vagyok, mint voltam. Vagy ha nem is ugyanannyira, akkor sokkal jobban. Most is éppen a barátommal ücsörgünk a játszótéren egy hintán.

- Szóval akkor? Mit gondolsz? - néz rám Louis csillogó szemekkel.

- Micsoda? Bocsi, elbambultam.

- Elmegyünk a vidámparkba holnap délután? - ad egy csókot a kézfejemre.

- Persze, hogy elmegyünk! Tudod, hogy mennyire imádom a vidámparkot.

- Tudom, picim. Ezért kérdeztem - kuncog. - És még jó időt is írnak a hétvégére.

- Ja! Hogy holnap már péntek van? Komolyan ilyen gyorsan telik az idő?

- Ne hagyd, hogy elszaladjon feletted - túr bele a hajamba, mire kérdőn nézek rá. - Az idő. Használj ki minden percet.

- Most miért beszélsz ilyenekről, Lou? Baj van? Megijesztesz.

- Nincs semmi baj, Hazz. Csak... á, mindegy. Gyere ide inkább!

- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? - kérdezem furcsálló hangon.

- Persze, hogy tudom, édes - helyezi kezeit a csípőmre. - De nem fontos, nem nagy dolog. Most csak az a lényeg, hogy itt vagyunk és szeretjük egymást, nem igaz?

Már-már kétségbeesetten csókol meg, amivel komolyan megijeszt. Próbálom lenyugtatni picit lágy simogatásokkal, de nem válik be.

- Hé, Lou! Édesem! Hazamegyünk hozzánk? Anya még a héten nem lesz itthon.

- Menjünk - fogja meg a kezem és sétálni kezdünk a házunk felé.

Ahogy beérünk az ajtón, Lou rögtön leül a kanapéra. Komolyan egyre jobban aggódok érte.

- Kérsz egy pohár vizet? - simítok végig az arcán.

- Igen, légyszi.

A poharat a kezébe adom és leülök mellé.

- Lou, ez így nem oké. Mi a baj? Velem van valami gond? Csak szólj és ígérem, megváltozok! - térdelek le elé a kezeit szorongatva.

- Dehogy! Nem erről van szó. Én meg nem mondom elégszer hogy sose változz meg?

- Akkor?

- Harry, neked még nem jutott eszedbe az, hogy én jövőre már nem fogok a suliba járni? Valószínűleg egyetemre fogok menni és nem leszünk egymás közelében.

- Basszameg... Istenem, Lou. Én... én ebbe nem is gondoltam bele. Csak örültem már, hogy letudtad a vizsgáid és hogy többet lehetsz velem, mert nem kell tanulnod. Olyan kurvára önző vagyok - temetem bele a tenyereimbe az arcom.

- Nem vagy az, Hazzy - fogja meg a kezeim és tekintetét az enyémbe fúrja. - Teljesen érthető, amit éreztél akkor, amikor levizsgáztam.

- De nem, most nagyon szarul érzem magam. És... mi lesz... velünk? Én veled akarok maradni!