Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

27

|Harry|

Egész nap bennem volt egy furcsa izgalom a délután miatt. A legrosszabb az volt, hogy füllentenem kellett a srácoknak a megmagyarázhatatlan viselkedésem miatt. De végre megtörténik a dolog, amire egész nap vártam. Lou már fél órája bent van a másik szobában és az egyik tanárral beszélget Manchesterből. Csak hangfoszlányok szűrődnek ki a szobából, így esélyem sincs hallani, hogy mi folyik odabent. Jay próbál nyugtatni kedves szavakkal és ölelésekkel, de addig nem tudok nyugodt lenni, amíg Lou el nem meséli a történteket.

Az ajtó nyílik, Louis pedig hatalmas mosollyal lép ki rajta.

- Haz, megyünk Manchesterbe! - tárja ki karjait, amikbe nagy örömmel bele is ugrok.

Lou a fenekemnél tart, hogy le ne essek és körbeforog velem az ölében.

- Annyira örülök neked - mondom, mikor letesz és lágyan megcsókolom.

- Én is örülök, Boo. Büszke vagyok rád. Hihetetlenül büszke - törölgeti a kicsordult könnycseppjeit Jay.

Louis rögtön odasiet anyukájához és szorosan megöleli.

- Nézünk nektek lakást, srácok?

Izgatottan nézek Louisra, akinek szemeiben a saját érzelmeim véltem felfedezni.

- Komolyan? - kérdezi Lou az anyukájától.

- Persze, hát csak nem az utcán akartok lakni? Vagy várjuk meg Anne-t is? Harry, mikor nem dolgozik?

- Már otthon van, végzett mára.

- Akkor hívjuk át, tartunk megint egy összejövetelt - csapja össze a tenyereit Jay.

- Hallottad, Haz? Családi összejövetel lesz - mosolyog rám Lou.

- Miért érzem úgy, hogy lemaradtam valamiről? - méreget minket furcsállva a nő.

- Képzeld, Jay! Lou tegnap félig megkérte a kezem!

- Hogy lehet... na jó, mindegy. Felhívom Anne-t, utána elmagyarázzátok.

Amint Jay kimegy, mindketten nevetésben törünk ki. Túl sok érzelem kavarog bennünk és nem tudjuk őket máshogy kiadni magunkból, csak nevetéssel.

- Ez... annyira hihetetlen még mindig, Lou - fogom meg mindkét kezét egyszerre. A szívemhez szorítom őket, hogy érezhesse, mennyire izgatott vagyok

Jay bejön a szobába és visszaül a kanapéra.

- Anne mindjárt itt lesz, fiúk. Na de mi ez az eljegyzés dolog?

- Csak félig - teszem fel a mutatóujjam.

- És... ezt hogy? Miért? Mikor?

- Azt mondtam neki, hogy egyszer a férjem lesz úgyis, erre pedig ő kitalálta, hogy félig eljegyeztem ezzel - ajándékoz meg egy puszival az arcomra a szerelmem.

- Aranyosak vagytok. De biztosan átgondoltátok ezt az összeköltözést?

- Teljesen biztos, anya. Én már felnőtt vagyok és Harry is az lesz néhány hónap múlva. Bízz bennünk, kérlek!

- Bízok bennetek, nem erről van szó, csak meg akartam kérdezni.

- Átgondoltuk. Minden rendben lesz - fogom meg Jay kezeit.

- Szeretlek titeket és fáj, hogy ilyen gyorsan elhagytok - mosolyog keserűen.

Kopognak a bejárati ajtón. Ez biztos anya lesz. Louis anyukája feláll a kanapéról és elmegy ajtót nyitni.