Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

11

|Harry|

Nem vagyok biztos az érzéseimben. Nagyon nem. Fogalmam sincs, hogy mit érzek Louis iránt, de ma ahogy Chelsea megjelent nálunk és őszintén elmeséltem neki mindent, csak még több kérdést sikerült feltennem magamnak. Nem vagyok szerelmes belé, de képtelen vagyok mivel megmagyarázni azt, hogy amikor Eleanorral láttam olyan volt, mintha egy hatalmas kést szúrtak volna a szívembe és még meg is forgatták volna. Most pedig az ölében ülve puszikkal szórom tele a homlokát. Talán le kéne állnom, de egyszerűen nem tudok ennyivel betelni.

- Hazz... ezt abba kéne hagynunk.

- Miért? - harapom meg önkéntelenül az alsó ajkam. - Csak boldoggá akarlak tenni.

- Éppen ezért van most szar kedvem. Elfelejtetted, Göndörke?

A becenév hallatára egy hatalmas adag levegőt szívok be a tüdőmbe. Pár pillanatig hezitálok, hogy tényleg akarom-e, viszont igazából ez nem is kérdés számomra. Éhesen tapadok ajkaira és meglepő módon nem húzódik el, hanem egyből visszacsókol. Annyira vágytam már erre. Legszívesebben elsírnám magam a megkönnyebbüléstől, hogy nem lökött el magától. Csípőmet kiartóan ringatom a mostanra már a melegítőjén tökéletesen átlátszó merevedésének dörgölőzve.

- Hazzy, ne csináld, mert nem tudok leállni - kéri egy halk nyögés kíséretében.

- És ki mondta, hogy állj le? - nyalom végig az ajkaim.

- Baszki! - fordítja a plafon felé a fejét, majd a csípőmet megragadva dönt el mindkettőnket az ágyán.

Csókjaink egyre szenvedélyesebbek, kétségbeesettek és követelőzőbbek. Louis kezei a pólóm alatt járnak. Felsőtestem minden egyes apró szegletét felfedezi ujjaival cirógatva. Elválok ajkaitól és inkább a nyakát halmozom el először nyálas puszikkal, amik aztán harapásokká és szívásokká válnak pillanatokkal később. A józan eszem már rég elhagyott, de talán még annyira visszatér, hogy figyeleztessen, miszerint nekünk bizony pár óra múlva iskolába kell mennünk és elég furcsán venné ki magát, ha Lou váraláfutásos nyakkal jelenne meg. A kezem levezetem egészen Louis nadrágjáig és azon keresztül simogatom. Hangos sóhajokat hallatva kezdi rólam lehámozni a pólóm.

- Még mindig gyönyörű vagy - simít végig lágyan a mellkasomon.

- Te sokkal gyönyörűbb, Lou... - suttogom a fülébe, amitől jól láthatóan megborzong. Még a füle mögött hagyok egy lágy csókot, aztán róla is lekapom a felsőjét. - Sokkal gyönyörűbb.

Lassan fölém mászik és újból vadul birtokba veszi a szám. A hajamba túr, így hátrahúzva a fejem, hogy ő is hozzáférhessen a nyakamhoz. Ő nem szív rá hatalmas foltokat, csak picike pirosas színű pöttyöket, amik nemsokára úgyis eltűnnek. Végignyalja a mellkasom, ezzel egy halk nyögést kicsalva belőlem. Erre pedig, mintha fejbevágták volna, felpattan.

- Jézusom... Mit csinálunk? - kérdezi halkan.

- Nem jó neked? - ráncolom a homlokom.

- Harry, nekünk nem ez a dolgunk egymással.

- De szeretnéd. És én is. Nem tart vissza semmi. Rájöttem, hogy igazából leszarom, ha mással is kefélsz. Nekem ez az állapot tökéletesen megfelel. Ne mondj semmit kérlek. Csak...

A mondatot már nem tudom befejezni, olyan hévvel tapad rá a számra, mintha ezen múlna az egész világ sorsa. A nadrágja korcába akasztom az ujjaim és lassan kezdem el kibontani belőle. Egy óriásit nyelek, mikor szembesülök vele, hogy az alsójával nem kell bajlódnom, hiszen nem vett a melegítője alá. Egy kisebb csókot hintek rózsaszín makkjára, amitől megrándul a már így is acélmerev szerszáma. Lassan végigvezetem nyelvem a sötétkék ereken. Látom rajta, hogy legszívesebben már a torkom mélyére lökné magát, de minden önuralmát összeszedve arra koncentrál, hogy nekem jó legyen. Néma könyörgésének eleget téve, lassan az ajkaim közé fogom kőkemény tagját, ami már javában ontja magából a nedveket.