Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

13

|Harry|

Aznap tényleg nem mentünk iskolába, de ennek már több mint egy hete. Azóta már egészen jól kezeljük a Jay előtti új szerepeinket. Nem fogok hazudni, ebben a tíz napban elég sokszor ismételtük meg azt a bizonyos hajnalt. Ezeken az alkalmakon kívül egy olyan eset volt amikor csókolóztunk Louis-val. Három napja történt, amikor Lou-val nagyon kizökkentünk a színjátékból az anyukájával töltött este során, ezért úgy gondoltuk, hogy ha megcsókoljuk egymást Johannah szeme láttára, az mindent rendbe hoz. Igazából elég hihetőre sikerült a kis műsorunk, ezért pedig hihetetlenül büszke voltam magunkra. Furán hangzik, de azt hittem, hogy akkor ott mindent felborítottam az apró problémáim miatt.

- Szia! - öleli át két vékonyka kar hátulról a derekam.

- Chelsea, szia! - fordulok felé kuncogva. - A férjed hol hagytad? - húzom az agyát.

- Ahj, fogd be! - löki meg játékosan a mellkasom. - Ni nem jön ma, mert dokihoz megy. Tudod, a lába miatt.

- Akkor mehetünk is?

A lány bólogat és elindulunk az iskola felé. Mióta az éttermes eset után eljött hozzánk és elmeséltem neki mindent, ami Louis-val és velem kapcsolatos, rettenetesen jó kapcsolatban vagyunk. Az egyik legjobb barátom lett. Nagyon jó hallgatóság és tanácsokat adni is ugyanolyan jól tud. Természetesen ez kölcsönös, ő is elmond mindent, amit úgy érez, hogy meg szeretne beszélni valakivel. Talán egy kicsit én is hozzátettem, hogy végre már hivatalosan is együtt vannak Niall-lel.

- Mit fogsz csinálni holnap? - kérdezi kissé idegesen.

- Valószínűleg semmit. Miért, mi lesz akkor?

- Te most viccelsz, ugye? - néz rám. Szemöldökei már szinte a homloka közepéig szaladnak fel.

- Nem? - fordulok felé kérdőn.

- A szülinapod lesz akkor, te bolond! - neveti el magát.

- Holnap? Mi? Azt sem tudom, hol áll a fejem.

- Hát azt észrevettem - forgatja meg a szemeit. - Tehát? Mit fogsz csinálni?

- Nem fogok semmilyen buliba menni egy random kedden, ha erre gondolsz.

- Először is, ez nem egy "random kedd", hanem a tizenhetedik születésnapod. Másodszor pedig, nem bulira gondoltam, hanem csak arra, hogy elmehetnénk valahova. Így hatan.

- Oké, ez jó lenne. Hová?

- Nem tudom, akár hozzánk is jöhetnénk hozzánk is és társasozhatnánk például. 

- Én benne vagyok. A többiek tudnak erről?

- Persze, tudnak róla. Csak úgy mondom, hogy Louis teljesen fellelkesült attól, hogy szülinapod lesz.

- Chelsea... - sóhajtok egyet - Lou egy barátom. Sőt, az egyik legjobb. Attól, hogy az anyjának eljátsszuk, hogy együtt vagyunk és néha összefekszünk, nem változtat ezen.

- Ember, hallod te magad? Ha szerinted ez a barátság, akkor eléggé el vagy tájolódva. A legjobb barátok nem "fekszenek össze néha egymással", akik meg csak ezt csinálják, azok meg nem legjobb barátok - áll meg a sétában, hogy egyenesen a szemembe mondhassa ezeket a mondatokat.

- De mi ezt meg tudjuk oldani. A kivétel erősíti a szabályt, nem?

- Kizárt, hogy nem érzel iránta semmit - ingatja a fejét. 

- Pedig így van. Szeretek vele lenni, mint egy barát és szeretek vele... hát úgy is együtt lenni.

- Aha, és ez akkor miért nem egy kapcsolat, hm?