Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

22

|Harry|

- Én ezt nem hiszem el - kerekednek el szemeim, ahogy elnézek a hullámvasút irányába.

- Mi a ba... Te jó ég! - csap a homlokára Lou, amint meglátja ő is Eleanorékat a mi irányunkba sétálni.

- Nem akarok vele találkozni - nyöszörgök.

- Minden oké lesz, jó? Bízz bennem!

Bólogatni kezdek és visszahajtom a fejem Lou vállára. Már nem érdekel az emberek véleménye. Louist szeretem teljes szívemből és ezen amúgy sem tudnék változtatni. Az meg már más, hogy nem is akarok. Egy puszit nyomok az arca bal oldalára, ami miatt el is mosolyodik.

- Én megmondtam, hogy beteg! 

- Neked is szia, Eleanor - fordítom lustán a lány felé a fejem.

- Te nehogy hozzám szólj! Undorító vagy!

- Ne merj így beszélni róla! - szűri a fogai közt Louis.

- Ezek csak tények, drágám.

- Kibaszottul te vagy undorító, El. Gusztustalan, ahogy tönkreteszed az embereket.

- Még mindig jobb, mint ez itt - mutogat hevesen rám.

- Ugyanolyan vagyok, mint ő - nyom egy puszit a számra a barátom.

- Fújj - kántálja az egész társaság.

- Ha nem tetszik, miért vagytok még itt mindig, Cukorborsók?

- Egy élmény volt, lányok. Legyen szép napotok! - szólok még utánuk, amint dühösen elviharzanak.

Nevetve dőlünk hátra a puha gyepen és még elfogyasztjuk a maradék hot dogunkat.

*

Már sötétedik, mire hazaindulunk a parkból. Rengeteg mindenre felültünk és talán még annál is többet ettünk. Lou nyert nekem egy plüssmacit célba dobással. A medve nem olyan nagy, épphogy elfér a tenyeremben, de nagyon örülök neki. Persze én is próbálkoztam, de én közel sem vagyok amúgy sem olyan jó a sportokban, mint ő. 

Amint a házunkba érünk, fáradtan rogyunk le mindketten a kanapéra. Lou vállára hajtom a fejem, keze pedig rögtön a hajamba siklik.

- Ha nem megyünk fel, itt fogok elaludni - ásítok egyet.

Lou szó nélkül feláll és megáll háttal előttem.

- Ugorj fel, édes!

Kuncogva mászok fel a hátára, amint pedig megvagyok, elindul a szobám felé. Szerencsére a mi házunk csak egy szintes, ezért nem kell lépcsőn menni. Akkor biztosan elestünk volna. A lábával belöki az ajtót és óvatosan letesz az ágyra.

- Nincs erőm fürdeni - dőlök le rögtön.

- Azt látom - nevet Lou és közelebb is jön hozzám, hogy ez puszit tudjon lehelni a homlokomra. - Levetkőztesselek?

- Lou, ez most nem fog menni - forgatom meg a szemeim.

- Csak le szeretném venni a ruháid, hogy ne ezekben aludj - fojtja vissza a nevetését.

- Bocsi - húzom el kínosan a szám.

A fiú csak egy olyan "semmi baj"-stílusban megrázza a fejét és óvatosan lehúzza a nadrágommal együtt az alsóm is. 

- Legalább ne ilyen feltűnően bámulnál - sóhajtok drámaian.

- Nem nézhetem a barátom? - húzza fel kihívóan a szemöldökét