Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

2

|Harry|

Lou végül nálunk aludt. Eddig is mindig az én ágyamban éjszakáztunk, így most sem volt másképp. Reggel amint öltöztünk, megpillantotta a nyakamon elhelyezkedő véraláfutásokat.

-Jézusom, azokat mind én csináltam?- kapja a szája elé a kezeit.

-Nem gáz- mosolygok rá erőltetetten, hiszen ennél most rosszabb a fenekemben lévő állandó fájdalom.

-Dehogyisnem! A srácok úgyis megkérdezik, hogy mi történt és mi pedig együtt fogunk iskolába menni. Ez kibaszottul lehetetlen helyzet- hangjában tisztán lehet hallani a pánikot.

-Akkor kenek rá anya alapozójából. Lou, nyugi. Minden rendben- simítom meg lágyan a felkarját.

Elrohanok a fürdőbe és kenek egy kicsit az alapozóból a foltokra. Mintha ott sem lennének.

-Máskor óvatosabb leszek. Ne haragudj- rágcsálja ajkait.

-Semmi baj. Indulhatunk?

A szokásos helyen csatlakozik hozzánk Niall is, akinek eszébe sem jut megkérdőjelezni, hogy miért volt nálunk Lou. Inkább azért kapunk pár csipkelődő beszólást, hogy őt nem hívtuk.

A beszélgetésünket Louis telefonja csörgése szakítja félbe. Felmutaja a készüléket, amin Liam neve díszeleg.

-Cső, Payno. Mi a helyzet?- szól bele lazán.

A vonal másik végéről ugyan nyilvánvalóan nem hallunk semmit, de Louis ugyanolyan halál nyugodtan mered a távolba a csöndben telt másodpercek alatt, ezért eszünkbe sem jut aggódni a hívás miértje miatt.

-Jól van már, csak Harrynél aludtam és most velük jöttem. Nyugodjál már le- nevet fel.- Mindjárt odaérünk- mondja, majd kinyomja a hívást.

-Nem bírják ki nélkülem- ingatja mosolyogva a fejét.

-Most ezzel azt mondod, hogy mi nem érünk annyit, mint te?- esik le Niall álla. Szó szerint.

-Nyilván te is tudod, hogy ez így van. Ötünk közül Lou a legnépszerűbb- forgattam meg a szemeim.

-Már ne is haragudj, de miért is lenne ez így? Mi az, hogy én vagyok?- néz felém szemöldökét ráncolva az előbb említett személy.

-Te vak vagy, vagy hülye?- túr bele festett szőke hajába egy nagyot sóhajtva Niall.

-Neked most véged van, Horan!- közelít felé villámokat szóró szemekkel.

Niall futni kezd az iskolával ellenkező irányba természetesen, én pedig csak nevetve megrázom a fejem a két kergetőző barátom látványára. Ezek se fognak ma suliba jönni...

Ilyen gondolatokkal folyatom a sétát, immár egyedül. Nem sokra van már innen az úticélom, de felhívom Liamet, hogy ne várják a két jómadarat, mert inkább fogócskáznak a jeges utakon.

                                                                 

*

Viszonylag gyorsan eltelt a hét. A szekrényem előtt állok azon gondolkodva, hogy milyen ruhában kéne a Niall által rendezett buliban megjelennem. Mint mindig, most is hiábavaló volt az erre elpazarolt tíz perc, hiszen tudat alatt úgyis tudtam, hogy úgyis egy fehér póló és egy szűk, fekete farmer lesz az öltözékem. Két üveg vodkát a táskámba süllyesztek még indulás előtt.

-Szia anya, megyek Niallékhez!- kiabálok be anyukámnak.

-Ne igyál olyan sokat, rendben?

-Okés, szia- lépek ki végre az ajtón, hogy utána elsétáljak a tőlünk egy pár utcányira lévő házhoz.