Temporary Fix (L.S.)-BEFEJEZETT

25

|Harry|

Amint meghallom azt az egy szót szerelmem szájából, rögtön magamhoz ölelem. Olyan erősen szorítom, ahogy csak tudom. Próbálok erősnek tűnni, hogy ő egy pillanatra el tudjon gyengülni. Látom rajta, hogy küszköd a sírás ellen, de egy könnycsepp csak utat tör magának.

- Sírj nyugodtan - puszilom meg a száját.

- Nem akarok. Ez csak egy hülye iskola.

- Nem az, és ezt te is tudod.

- Nem akarok semmiképpen sem Bristolba menni - rázkódik meg válla a sírástól.

- Várjuk meg először a levelet tőlük, aztán majd gondolkozunk a többin, oké?

- Rendben van. Köszönöm.

Testét az ölembe húzom és hátulról a hasát kezdem simogatni. Eszembe jut, hogy Jay csomagolt nekünk csokit is, ezért hamar az édességért nyúlok. Kibontom, majd egy kockát nyújtok Lou szája elé.

- Köszi - fordul hátra egy halvány mosollyal a száján, majd megcsókol.

- Hazamegyünk? - kérdezem, miután az egész táblányi édességet sikerült megennünk.

Aprókat bólogat és elkezdjük összeszedni a cuccainkat. Az idő már hat óra után jár pár perccel, ezért már éppen ideje is lenne indulni.

- Hol alszunk ma? - érdeklődök az ő véleménye felől, hiszen én úgyis a mi házunkra voksolok, amiért úgysem lenne otthon senki rajtunk kívül.

- Lehetne nálatok?

- Persze.

A vonaton Lou feje végig a vállamon pihent, talán el is aludt egy kis időre, de most, hogy hazafelé sétálunk, valahogy úgy érzem, mintha felszabadultabb lenne egy kicsivel.

- Haz, én nem akarok ezzel a szarral foglalkozni. Vissza akarok térni abba az állapotba, hogy csak te vagy a legfontosabb és leszarom az egészet. Te jelented számomra a világot, úgyhogy légyszi, legalább csak holnapig tegyünk úgy, mintha nem lenni semmi baj.

- Rendben van - állítom meg magammal szemben és az ajkaira tapadok.

Kéz a kézben tesszük meg a hátralévő métereket a házunkig, ahol aztán Lou fáradtan dől le a kanapéra.

Kiveszek a hűtőből két sört és az egyiket kérdés nélkül felé nyújtom.

- Most az a célod, hogy szép lassan leitass? - túr bele a hajamba.

- Nem éppen. Akkor én is innék veled, de holnap suliba kell mennem. Úgyhogy csak ennyit adok - kuncogok fel.

Édesen megpuszilja az arcom, majd a combjaira fekteti a fejem, hogy újból a hajamban turkálhasson.

- Szeretem a kis fürtjeidet. Annyira aranyosak.

- Utálom őket - biggyesztem le ajkam. - Kisfiúsak.

- Pedig engem kifejezetten felizgatnak. Ez probléma akkor?

- Mhm... nekem aztán biztosan nem - suttogom.

- Baj lenne, ha betartanánk az ígéretünket?

Pontosan tudom, hogy mire gondol, ezért szinte egyből felpattanok, hogy a szobámba botladozzunk. Az ajtót azért a biztonság kedvéért becsukom, Lou pedig rögtön neki is nyom és úgy falja az ajkaim. Lerántja rólam a pólóm, hogy most már a kezével a felsőtestem tudja simogatni. Csak egymás szájából lélegzünk már sok-sok perce. A barátom hirtelen felkap az ölébe, én pedig erősen a csípője köré fonom a lábaim. Elfektet az ágyon és felém mászik. Lágy harapásokkal lepi el a kulcscsontom, míg én még mindig csak szorítom magamhoz. Ujjaim átvezetem a hajába és azt markolászom nagyokat sóhajtozva, amíg ő még mindig az előző helyen tevékenykedik.