Álomcsapda | Szoboszlai D.

4. Authorization

Nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire piszkosul jól néz ki. Még a frissen borotvált, kisfiús arca ellenére is ezt gondolom, és be kell vallanom, hogy ez mindig is egy gyenge pontom volt. Emiatt persze kicsit furcsa, hogy valaki olyannal voltam, aki több generációval idősebb tőlem, de általában nem érdekelt az életkora az embereknek. Nos, általában el tudtam tőle vonatkoztatni...

Dominik ajkaira elégedett mosoly kúszik, amint meglát.

- Üdv, Camila. - köszön, és rögtön meg is szabadul a kabátjától és cipőitől, majd beljebb jön.

- Elég gyér vendéglátó vagy. - jegyzem meg, mire érdeklődően rám emeli a szemöldökét. - Iderendelsz, és még csak itthon sem vagy?

Elenged egy halk nevetést, fogai kivillanak, és még mindig szexinek találom őket. Valami nincs rendben velem, mióta ez a srác belépett a lakásba. Egészen eddig a markomban tartottam őt, most viszont, mintha tudat alatt is visszább húztam volna a karmaimat, tekintve, hogy ez az ő területe volt, számomra elég ismeretlen még.

- Nem vagy vendég. - közli velem egyszerűen végül. - Most már te is itt laksz.

- Ja, rájöttem.

- Egyébként meg hoztam kaját. - mondja lazán, én pedig egy egészen kicsit felvidulok ettől, de aztán rögtön össze is szedem magam, és megspórolom a hálás pillantásom és szavaim.

- Mit? - kérdezem végül. - Vegán vagyok. - csúszik ki a számon, pedig ez nem is igaz.

Dominik mindenesetre meglepődik, én pedig nem érzem akkora öngólnak az előbbi mondatomat, mint két másodperccel ezelőtt, mégis a saját érdekemben helyesbítek rajta, és ezúttal az igazsághoz legközelebb álló verziót mondom.

- Vagyis vega. A vegánsággal csak kísérletezem, főképp azért mert laktózérzékeny vagyok. - és néhanapján elgyengülök és eszek egy kis húst, de nem tartozik rá, hogy nem vagyok kitartó.

Dominik megforgatja a szemeit és a kezében tartott elviteles kajás csomagot a mögöttem lévő pultra rakja.

- Ha ennyi kínod van, miért nem jelentkeztél abba a topmodeles trash reality-be? Akkor lenne hol laknod. - jegyzi meg lemondóan. - Amúgy van valami humuszos céklás bowlfood amit a srác ajánlott az étteremből, edd meg azt. - teszi hozzá, az én számban pedig tényleg összefut a nyál.

Magamra hagy ezek után, kezet mos nagyon felelősségteljesen, aztán elkezd megteríteni, én pedig elsunnyogok a szobámba, hogy magamhoz vegyek egy laktáz enzim tablettát csak úgy, a biztonság kedvéért, mert a sajtevésről nem tudok lemondani - valószínűleg ezért nem leszek vegán. És milyen jól teszem. A kajámban van feta, és rohadt finom.

Dominik késői ebédje vagy korai vacsija - délután 4 van - is hasonló az enyémhez, neki adom az én adagomhoz tartozó grillezett csirkemell csíkokat, ő pedig cserébe mind az 5 kocka tofut felajánlja nekem ami az ő kajájához volt, mert elmondása szerint nem szereti. Hirtelen abszurd ez a szituáció. Nem veszekszünk, és egy pillanatig az is eszembe jut, hogy talán kedves akar lenni hozzám, hogy aztán rávegyen arra, hogy álljak le a zsarolással.

Elpakol helyettem is, mikor végzünk és megmutogatja, hogy mi hol van a konyhában. Nem kommentálom túlságosan, de azért figyelek.

- Ha kávét akarsz reggel, csak tedd alá a csészét, benyomod ezt és kész. Ne nyomogass mást, mert elbaszódik. - fejezi be a kávégépnél állva.

Hirtelen nem tudom, miért gondolja azt hogy ügyetlen vagyok -a hajvasalós esetről nem tud-, de nem is firtatom túlságosan. Használtam már ilyen rohadt drága kávégépet, az egyik Bundesliga topcsapat sportigazgatójával éltem, ember.